A sajtó a rendező karrierjének végéről beszél

Von Trier nem náci, Cannes viszont álszent

Kétségtelen, hogy a híres és méltán hírhedt von Trier tabut sértett Cannes-ban. Hitlerrel, a náci esztétikával és Izraellel kapcsolatos kijelentései sokak számára sértő volt. Az azonban enyhén szólva meglepő, hogy épp azok büntetik, akik lelkesednek érte – nevezetesen a Cannes-i Filmfesztivál szervezői. Legújabb, Melancholia című filmjét annak ellenére beválogatták a versenyszekcióba, hogy 2009-es, szintén Cannes-ban bemutatott Antikriszus című opusával is alaposan felkorbácsolta a kedélyeket. (Idén is botrányt kavart Cannes-ban a világ legjobb rendezője)

Azt egyelőre nem tudni, hogy csak a rendező lett persona non grata a fesztiválon, vagy pedig a filmjét is kiveszik a programból, elvégre efféle botrányra és szankcióra még nem volt példa a fesztivál történetében. A rendezőt pedig eddig kifejezetten szerették a fesztiválra csalogatni, húsz éve rendszeresen a mustrán debütálnak alkotásai,.2000-ben a Táncos a sötétben című filmjéért megkapta a legrannosabb cannes-i elismerést, az Arany Pálmát, 1996-ban a második legrangosabb fesztiválelismerést, a nagydíjat (Hullámtörés), 1991-ben a harmadik “fődíjként” emlegetett zsűridíjat nyerte el (Európa) – de még 2009-es “botrányfilmjét” is jutalmazták, Charlotte Gainsburg a legjobb színésznőnek járó elimeréssel távozott a francia riviéráról.

Cannes-ban tehát mindeddig szerették a dán rendezőt. Botrányaival együtt megérte alkotásait beválogatni a programba, sőt, a botrányok adott esetben még jót is tettek a fesztivál látogatottságának. Érthető és érthetetlen tehát, hogy mostani kijelentései miatt kegyvesztetté vált. Érthető, hiszen provokációjában túlment a jóízlés határain, érthetetlen azonban, mert még aznap bűnbánatot gyakorolt. Nem mentegetésképp, de Hitlerrel kapcsolatos kijelentései nagyjából megfelelnek a mostanában divatos filmtrendnek – megmutatni a legsátánibb történelmi személyek érzékeny, emberi arcát. Ilyen például Oliver Hirschbiegel A bukás (2004) című, Oscar-díjra jelölt, Európa-díjat nyert filmje is, amely Hitler végnapjait örökítette meg.

Náci vagyok – mondta von Trier Cannes-ban. A rendezőt akárcsak sajtóhírekbők ismerve is egyértelmű, hogy nem gondolta komolyan. Azt pedig épp a filmvilágot kívül-belül ismerő fesztiválszervezőkről nehéz lenne feltételezni, hogy komolyan vették a köztudottan lelkibeteg direktor szavait. A cannes-i kiutasítás, némi filmtörténeti párhuzammal, olyan, mint amikor a náci propagandagépezet legmanipulatívabb filmjének, a Jud Süssnek főszereplőjét, Ferdinand Mariant eltiltották a filmezéstől, míg a filmet rendező Veit Harlan sikerrel védte meg magát a vádakkal szemben, és az ötvenes években még öt filmet dirigált.

A nemzetközi szaksajtó a mostani botrány okán von Trier karrierjének végét emlegeti, ám egy ennyire erős életművel bíró, a provokációkból rendre ügyesen kilavírozó rendező esetén természetesen szó sem lehet. Sőt, a mostani botrány a filmfesztiválnak is inkább hasznos, a filmművészet iránti lanyhadó érdeklődés közepette vigyázó szemüket sokan Cannes-ra vetik.


Schreiber András
 

• Cimkék:
Lars von trier náci antikrisztus cannes hitler melancholia albert speer

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére