Kultúra
2011-09-18 21:05:00
Tények tömören, azaz amit ők is engedtek elemezniÚj nézőpont: amit a szcientológiáról tudni lehet
Gombamód szaporodnak a szcientológia titkait „leleplező” alkotások – könnyedén átlátható az egyházi jelenség propagandaszándéka. A „titkok rendszerét” ritkán elemzik tudományos szempontból, a szegedi egyetem kutatói épp erre vállalkoztak.
Magyarországon 1991-ben alapították meg a Szcientológiai Egyházat. Az elmúlt egy évtized alatt nem csak az országban végzett tevékenységük, hanem az ellenük és általuk intézett támadások alapján is, a róluk szóló újságcikkeket, riportokat és bulvárhíreket olvasva mindenkiben kialakultak a saját előítéletei a vallással és a közösséggel kapcsolatban. Nehezíti a Szcientológiai Egyház megítélését, hogy nemzetközi szervezetről van szó, és a legkülönbözőbb, általában negatív előjelű külföldi hírek és pletykák (a kanapén ugráló Tom Cruise-tól egészen John Travolta legidősebb fiának haláláig) keverednek a hazai botrányokkal.
A legnyilvánosabb titkos társaság
Az egyház ráadásul mindeddig féltékenyen óvta tanításait a be nem avatottak elől: bonyolult hierarchiájuk szerint csak a legbelsőbb körbe (OT) tartozók ismerhetik meg például a vallás keletkezési mítoszának valódi tartalmát. Természetesen a web2 és a világháló korában rengeteg (fél)igazság kiszivárgott ebből is, de a forrás nélküli cikkeket szigorúan ellenőrzik és az abban leírtakat minden lehetséges fórumon cáfolják a szervezet képviselői. A külső szemlélő így csak egy dinamikusan növekvő, magát egyházként definiáló, rendkívül zárkózott közösséget lát, amely folyamatos harcban áll a külvilággal.
A Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének előadói, Máté-Tóth András és Nagy Gábor Dániel hiánypótló tanulmányt jelentettek meg a L'Harmattan Kiadó gondozásában. Nem kevesebbet tűztek ki célul, mint a Szcientológiai Egyház szervezetének, felépítésének, tanainak független, tudományos alaposságú vizsgálatát. A vallás bemutatása mellett megpróbálták feltérképezni és rendszerezni az egyház ellen megfogalmazott kritikák természetét is, a válaszokkal, cáfolatokkal együtt. A kötet, bár pontos munka, bár igen rövidke: csupán 184 oldal.
Szervezeti struktúra
Az elemzés elsőként a 10 év alatt megjelent sajtómegjelenéseit mutatja be, majd kitér az egyház magyarországi szervezeteinek, az anyaegyháznak és a kisebb alapítványainak a bemutatására. A könyv szerzői csak azokat az alapítványokat listázzák, amelyek hivatalosan is az egyházhoz tartoznak. Ahogy többször is kitérnek rá: a Szcientológiai Egyház különös hangsúlyt fordít a szakmai-üzleti képzésre, és szerteágazó kapcsolatrendszert építettek ki a vállalkozói szférában. Ennek részletezése azonban, csakúgy, mint az egyéb bulváresemények és szenzációk melletti állásfoglalás, nem tartozik a könyv témái közé.
A következő fejezet témája az egyház három legfőbb magyarországi konfliktusának áttekintése: az NBH-val való összekülönbözés, a pszichiátria ellen indított támadás, és az adatvédelmi jogokról való nyilvános diskurzus. A szerzők bemutatják az egyházzal szemben megfogalmazott kritikákat, azok természetét, az ügyek eddigi lefolyását, megpróbálják az adott kérdést elfogultság nélkül bemutatni, hozzátéve a szervezet hivatalos kommentárjait és állásfoglalását.
A könyv talán legérdekesebb része a történetről és tanításokról szóló fejezetek. A szcientológiáról jó esetben is csak annyit „tudhat” a figyelmes újságolvasó, hogy egy sci-fi író alapította; hogy köze van valahogy az ufókhoz; hogy hazugságvizsgáló gépeket használnak, és hogy mindenki megtarthatja az eredeti felekezeti hovatartozását, aki belép az egyházba. Ennél persze részletesebb és egzaktabb képet kapunk a szcientológiáról, kezdve Hubbard korai éveivel, bemutatva a pályáját fiatalkorától kezdve a mozgalmas vallásalapító éveken keresztül egészen haláláig.
Egyház-e vagy?
Természetesen helyt kapnak Szcientológiai Egyház szerveződésének kezdetén felmerült és az óta is újra és újra felbukkanó problémák (vajon egyháznak tekinthető-e a szervezet, vagy csak adómentességre törekvő zártkörű klubnak, milyen hatások érték Hubbardot és mi jogosítja fel őt arra, hogy egyházi személynek tekintsük, stb.), a szerzők igyekeznek kerülni a véleménynyilvánítást. Egyházként kezelik a Szcientológiai Egyházat, mivel törvényes, legális egyházként működik, hívei így tekintenek rá: a kötetnek nem célja az egyházkritika.
Üdítő a tanításokat bemutató fejezet: annyit mutat meg az alkalmazott filozófiának nevezett, bevallottan több felől, többfajta forrásból összeszedett és új elméletté kovácsolt tanokból, amennyit csak tud. Az egyház felépítéséből és szokásrendszeréből logikusan következik, hogy nem kapunk, nem is kaphatunk átfogó képet a Hubbard által leírtakról: ha valaki bele akar mélyedni a dianetikába, egyfajta út létezik csak: szcientológussá kell válni.
A szervezetről megjelent anyagokból eddig hiányzott annak a bemutatása, ami egy kicsit megmagyarázná a kívülállónak is, vajon mi teheti vonzóvá az emberek számára a botrányok egyházát. Izgalmas a tagokról szóló fejezet: megismerhetjük azokat, akik a szcientológiára tették fel az életüket, kapunk róluk egy általános szociológiai elemzést, néhány érdekes személyes beszámolóval fűszerezve.
Nem ítélet
A kötet egy komoly valláselméleti eszmefuttatással zárul, ami megpróbálja a szcientológiát, mint vallást definiálni, amit megnehezít a vallásnak, mint fogalomnak önmagában nehézkes definíciója is. Nagyon fontos, hogy a szerzők, akár csak máshol, itt sem kinyilatkoztatást adnak: különböző álláspontokat és megközelítéseket ütköztetnek, amely közelebb hoz minket, olvasókat a probléma megértéséhez. A Szcientológia Magyarországon nem ítélkezik: azoknak ajánlom, akik egy számukra ismeretlen és idegen látásmódot szeretnének kívülállóként, a kellő távolságot megtartva megvizsgálni, és kicsit gondolkodni róla. Vagyis remélem, mindenkinek.
M.A.
|
További cikkek
|
Szcientológia
|
|
|
|
