Kifejezhető Isten szentsége képekkel?

Tulipán szirmaival leírható a női életút

– Milyen küszöböket léphet át a tárlatlátogató képeidet szemlélve?  

– A látogató kilép a pesti utca hétköznapi forgatagából, és a kiállítóterem küszöbét átlépve – ha tudja, ha nem – egy különleges térbe lép be, egy elkülönített térbe, ahol provokációnak van kitéve. A cím ezentúl mindannak az eszenciája, amivel éppen foglakozunk mindketten: fájdalomküszöb, tűrésküszöb, monotónia-tűrésküszöb, és még lehet ezzel sokáig játszani. De az is nyilvánvaló, hogy bármit csinálunk, küszöböket kell átlépnünk: fizikai és lelki értelemben egyaránt.

– Deli Eszterrel közösen állít ki. Egymás felé nem kellett küszöböket átlépniük?

– Dehogynem. A legnehezebb az őszinteség küszöbe volt. Azé az őszinteségé, ami a kiállításra készülés közben jelent meg. Hogy bátran merünk véleményt mondani, kritikát gyakorolni, különböző meglátásokat megosztani egymással, abban az esetben is, ha tudjuk, hogy ez a másiknak valamiért nehéz, vagy talán fájni fog, vagy egyszerűen csak nem ért vele egyet.

Votin Dóra
 

– Az itt kiállított képei saját megfogalmazása szerint „festett hímzések”. Egyes kutatók szerint a magyar a hímzés jóval több, mint díszítőművészet. Valójában szimbólumalkotásról van szó, egy-egy motívum jelrendszere akár egy teljes történetet is magába foglalhat. Hogyan jelenik meg a nőiesség szimbólumrendszere ezeken a képeken?

– Ezek a hímzett festmények nem elsősorban a nőiesség, inkább a nőiség, vagy női lét lenyomatai. Ezek a formák már léteznek, nem én találtam ki őket. Én csak újra rátaláltam, hagytam, hogy szóljanak hozzám, kinyíljanak előttem, és éltem azzal a lehetőséggel, hogy kis átalakítással újabb és újabb tartalmakkal gazdagíthatom, vagy finoman átírhatom őket. Lenyűgözött az, hogy egy tulipán szirmaival leírható az egész női életút, a szemét a világra nyitogató tizenéves lánytól a nászéjszakán át, a szirmát hullató, fonnyadó öregségig minden fontos szakasza az életnek. Tehát az egyik nőiséget jelképező motívum a tulipán. A másik pedig egy erdélyi szűcsselymes mellényről vett részlet, mely forma már nemcsak nőies, hanem kifejezetten erotikus is. Nem csak a női, hanem férfi szimbólumok is megjelennek rajta. Talán azért is, mert a kettő nehezen elválasztható, vagy nehezen értelmezhető egymás nélkül. Ezekkel a formákkal játszom és alakítom őket leánnyá, asszonnyá, vagy éppen angyallá. 

– A festészet, a vizualitás nyelvén kifejezhető Isten szentsége?

– Ez nehéz kérdés, és nem hiszem, hogy tudom rá a választ. Nem gondolom, hogy Isten szentsége emberi eszközökkel megjeleníthető lenne. Még a legmagasabb szintű művészet, vagy akár az ikonfestészet sem tudja megragadni a szentséget, legjobb esetben is csak utalhat rá. Számomra önellentmondás lenne, ha Isten szentsége ilyen formában megragadható lenne. Isten szentsége akkor jelenik meg, amikor ez a szentség betör az ember világába. Hogy ez mikor és hogyan következik be, vagy adott esetben ennek eszköze lesz-e egy műalkotás, az kérdés. Bár talán igaz az is, hogy akik már valamilyen művészet hatására átéltek katharzist, azok számára ott és akkor az az előadás, tárgy, zene közvetítővé vált. De fontos az ott és az akkor, vagyis hogy a szent hatolt be a térbe egy különleges kiválasztott időben, egy konkrét helyen és konkrét módon.

Az egyik kiállított mű
 

– A hímzés jó példája annak, amikor a monoton női munkából alkotás születik. Hogyan vonódik be a nő az alkotói térbe – legyen az a nő egy hímző parasztasszony vagy egy képzőművész lelkészné – s hogyan tudja azt akár hétköznapi szentséggel megtölteni?

– Ha Mircea Eliade gondolataival élnék, azt mondhatnám, hogy bármely tevékenység megszentelődhet, amennyiben azt megelőzi egy korábbi isteni cselekedett, így ez a cselekedett valamiképp az égi tükörképévé válhat. Vagy ahogy nekünk most aktuális: bármely cselekedet túlmutathat önmagán és egy küszöb átlépésévé válhat.

Miklya Luzsányi Mónika

Votin Dóra további munkái itt.

• Cimkék:
Votin Dóra kép festmény nő nőiség szentség kiállítás tárlat

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére