Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Kultúra
2011-04-18 21:00:00

Kallódó, bosszúálló nemzedék

Titanic-nemzedék: a szülők bűne miatt süllyednek a fiatalok

Véget ért a 18. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál. A budapesti mustra programjából a Mindennapit elsősorban a süllyedő generáció problémáit boncolgató filmek izgatták.

A támogatásmegvonások ellenére rendben lezajlott a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál. Szerencsére, mert a tizennyolc éve működő filmmustra a nemzetközi filmfelhozatal legjavából válogatva rendre igazi ínyencségekkel kápráztatja el a nagyérdeműt. Nagykorú lett a mustra, a programot böngészve azonban a Mindennapi filmkritikusát elsősorban a fiatalkorúakat érintő problémákra fókuszáló opusok hozták lázba.

A nyitófilm ugyan nem tipikus kamaszdarab volt, a múlt csütörtök óta a hazai mozikban látható A gyerekek jól vannak című leszbikus mozi már címében arra utal, mennyire mindegy, hogy milyen nemi orientációjú pár neveli a gyerekeket, csak a szerető odaadás számít. A komédiaként aposztrofált film vállaltan leszbikus rendezője, Lisa Cholodenko azonban épp ellentétes értelmű opust forgatott. A film elutasításához nem is kell kereszténynek, horribile dictu erkölcscsősznek lenni. Ha félretesszük a Bibliát, akkor is sántít. A leszbikus Nic (Annette Bening) és Jules (Julianne Moore) együtt nevelik két tizenéves gyermeküket, akik mesterséges megtermékenyítéssel fogantak. A látszólagos családi idillt megborítja, amikor Joni betölti a tizennyolcat és öccse unszolására kikéri a genetikai intézettől biológiai apjuk dossziéját. A két gyerek felkeresi az apát, aki lassacskán beleszeret Jules-be.

A film óriási hibája, hogy a családi egységet úgy tartja fent, hogy a család iránti vágyakozó, szerelmes Pault (Mark Ruffalo) teszi meg bűnbakként, a gyerekek elfordulnak tőle. Cholodenko szerint minden jó, ha a vége jó. A komédia azonban tulajdonképpen tragédia – nincs ebben semmi férfisovinizmus: a rendező olyasvalakiből csinál bűnös bohócot, akit épp a gyermekeivel való találkozás ébreszt rá arra, hogy mennyire üres életet élt korábban.


A gyerekek jól vannak anyái 

Bűnbak éppenséggel az az apa is, aki túlféltésből vasszigorral fogná leányát. A fesztivál Diákzsűrijének díját elnyerő A ház című cseh-szlovák dráma a lelkibörtönről és a lázadásról szól. Kopár hegyen épít házat apa és lánya, a gyermek elvágyódik, kitörne a szülői keretek közül. A film rendezője, Zuzana Liová tökéletesen felépített szikár filmjében persze nem csak a gyermeki lázadás és a konok (értsd: rosszul értelmezett) szülői szigor összecsapását énekelte meg, de alaposan belefogalmazta a kelet-közép-európai ember elvágyódását (Eva Londonba menne bébiszitternek).


Esély a harmadik generációnak

A gyerekgondok a családban vagy az iskolában gyökereznek, sommázhatnánk a Titanic fiatalfilmjeinek lényegét – igaz, ennek felismeréséhez nem feltétlenül kell moziba járni. Egy fesztiválprogram azonban széles merítésben tárja fel a gondokat, a történetek végül egybefogva már-már szociografikai hitelességgel ábrázolják a 21. század elejének kamaszdolgait. Anyja erőszakos halála után éjszakai bosszúállóvá vedlő elittanuló a Csodagyerekben (Michael Morrissey), iskolai gúny célpontjává lett vöröshajú kamasz az Eljő a napunkban (Romain Gavras), elvált szülők magára hagyott gyermekének kallódása (az iráni hétköznapokat is bemutató) Esős évszakokban.

Kamaszgyerekek eltűnése, rosszra vezető szóbeszéd és gyilkosság a Simon Werner eltűnésében (nyitóképünkön). Valaki mindig elvégzi a piszkos munkát, vagy a család (annak hiánya), vagy az iskola, vagy a kamasztársak. Igaz, idilli állapotról nehéz filmet készíteni, a drámához konfliktus kell, a megváltáshoz katarzis, de a katarzist is mindig megelőzi a bonyodalom – a Titanic érintett darabjai pedig bőséggel mutatták fel a megváltást megelőző konfliktusokat.


Submarino 

Akár szekcióba is lehetett volna rendezni a kamaszdarabokat, de így is összeállt a kép. Az apák bűne a fiúkra száll, következésképp a megváltás is a fiúké. A dán kultrendező Thomas Vinterberg Submarino című opusának, a Titanic Közönségdíját elhozó filmnek két főhőse alkoholista anya gyermeke. Elítélik anyjukat, mégis követik a bűnbe, öccsüket pátyolva ugyanazt a hanyagságot követik el, mint anyjuk, fájdalmukban részegre isszák magukat, mire feleszmélnek, a csecsemő megfullad. Évek múltán, anyjuk temetésén találozik újra a két testvér, egyikük gyermekét egyedül nevelő kábítószerfüggő, a másik alkoholista, volt fegyenc. A megváltás azzal kezdődik, hogy szembenéznek korábbi vétkükkel, egyiküknek sikerül is letérni az anya által kitaposott ösvényről és felelősséggel felnevelni a harmadik generációt, hogy ne szenvedje el ugyanazt a földi poklot.


Schreiber András

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.