Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Kultúra
2011-07-10 22:00:00

Szeret főzni és imádkozni, főleg hogy most már választ is kap rá

Szigorúan bizalmas: van kiút a Krisna-tudatból

Az egykor Krisna-szerzetesként élő, ám kereszténnyé lett Varga Miklóst kérdeztük. A napokban jelent meg Szigorúan bizalmas című naplója.

– Hat évig éltél a Krisna-tudatú hívők közösségében, felavatott, cölibátust fogadott szerzetes voltál. Miért gondoltad úgy sokáig, hogy ott találtad meg Istent?

– Lenyűgözött, hogy az élet összes területére vonatkozóan azonnali és részletes választ találhattam ebben a vallásban. Tudományos magyarázatot adtak arra, hogyan épül fel a világ.

– Krisnás szerzetesként nem csak új nevet, hanem új „családot” is kaptál a szerzetesi közösségben. Mi lett a régivel? Hogyan fogadták rokonaid, ismerőseid, hogy beköltöztél a templomba, s felöltötted a szerzetesek indiai viseletét?

– A családomból viharos érzelmeket, döbbenetet váltott ki a döntésem. Néhányan el is utasítottak, kitagadtak egy időre. A megbékélés azután történt, hogy megismertem Krisztust, családot alapítottam és számukra is megfelelő módon beilleszkedtem a társadalomba. Ez persze nem rögtön történt. Szeretetteljes érdeklődésem, a türelem, és a kölcsönös megbocsátás rombolták le közöttünk a falakat.

– Miért gondolkodtál el azon, hogy mégsem a Krisna-hívők között van a helyed?

– Én őszintén kerestem a Krisna iránti szeretetet. Szerettem volna ezt a képességet magamban kifejleszteni, de mindig úgy jártam, mint egy tölthető elem: újra és újra lemerültem, és megint újra kellett tölteni. A Krisna templomban végzett szolgálatok, a tettek, cselekedetek, amelyeket a megtisztulás és „isten” elérésének érdekében végeztem, csak átmenetileg nyújtottak nyugalmat és nem volt bennük igazi reménység.

– Bhaktaként, krisnás szerzetesként nagy szeretettel, belülről mutatod be a Krisna-tudatú hívők életét, hitbeli odaszánásukat Krisnának. Könyved címe szerint mégis vannak olyan szigorúan bizalmas információk, amelyeket kívülről nem láthatunk, nem tudhatunk. Beszélnél ezekről?

– Azt hiszem, talán nincs a leírtakon kívül más esemény, ami igazán szigorúan titkos lenne. A könyvben szereplő személyek hétköznapi, egyszerű emberek. Bárki magára ismerhet bennük egy-egy jellemvonásban. Mindannyian követhetünk el hibákat, de nem attól leszünk erősek, hogy ha ezeket eltitkoljuk, hanem ha ezeket megbánva nyíltan felvállaljuk.


Varga Miklós, immár nem a bhakták ruhájában. Fotó: V. Kovács Ágnes
 
– A Krisna-hit és a kereszténység is saját hitét tartja egyedül üdvözítőnek, ám sokan gondolják azt, hogy Isten lényegileg egy, csak az utak mások, amelyek hozzá vezetnek. Te mit gondolsz erről?

– Ahányféle ember, annyiféle megértés. Ezért én nem a szív, a filozófia vagy az ész érveivel szeretnék erre a kérdésre választ adni, hanem egyszerűen azzal, amit megéltem. Én lehetőséget adtam mind Krisnának, mind Krisztusnak, de ha az olvasó kezébe veszi a könyvet, akkor észreveheti, hogy melyikük az, aki lényeges és pozitív változást hozott életemben. Tudom, sokan vádolhatnak azzal, hogy krisnásként azért nem értem el a tökéletességet, mert nem jól csináltam valamit, de hála Krisztusnak, hogy Ő az olyanokat is szereti, akik nem tökéletesek.

– Vannak-e érintkezési pontok a Krisna hit és a kereszténység között?

– Sokan szeretnék, ha lenne, de bizonyossággal kijelenthetem, hogy nincsenek. Sokszor vannak kapcsolódási, párbeszédbéli törekvések, de egy-egy szón, vagy mondaton is mást értenek a felek. Megváltás – Felszabadulás; Bűn – Karma; és még a végtelenségig sorolhatnám mindazokat a dolgokat, amivel a két fél a kölcsönös egyetértés jegyében elbeszél egymás mellett.

– Megtért keresztény emberként, a Golgota Keresztény Gyülekezethez tartozóként mit tartasz a legpozitívabbnak a Krisna-vallásban?

– A rendezettséget, szervezettséget. Azt, hogy vannak közöttük olyan emberek, akik a keresztyéneket megszégyenítve hirdetik hitük elveit. Ez alatt értem az elszántságot és odaadást, de nem a vak hitet. Példa értékű lehet az is a számunkra, hogy nem csak vasárnap hisznek…

– A Krisna-tudat valójában nem csak egy vallás, hanem egy életforma. Vannak-e olyan szokások, amelyeket megtartottál keresztényként is?

– Ha itt a korai kelésre és a törökülésre gondolsz, akkor nem. Ezen túl nagybetűs Igen a válaszom. Tudod, családom helyett családom voltak Krisna hívei és sok évet éltem velük. Így maradt meg az, hogy szeretek naponta többször is fürdeni, természetesen meleg vízben… Szeretek főzni, szeretek imádkozni, főleg hogy most már választ is kapok rá. Ezeken túl az a legfontosabb és legértékesebb berögzülésem, hogy a Krisztus útjára is úgy tekintek, mint életformámra, ami áthatja az életem.

– Milyen a viszonyod egykori szerzetestársaiddal, vagy azokkal, akik ma is Krisna-hívők? Mit teszel, ha egy ifjú bhakta megállít az utcán?

– Legtöbbször, ha egy ifjú krisnással találkozom és nem könyvosztás, vagy egyéb kereskedelmi tevékenységben találom, akkor leülök és beszélgetek vele, az ő „nyelvén” elmondom, hogy én is bhakta voltam, Krisnát imádtam, és hogy most Krisztust követem. Az a lényeg, hogy odafigyelek rá, és nem akarom őt felülmúlni filozófiában, teológiában. Viszont akik nem jártak hasonló cipőben, mint én, azoknak csak azt tudom ajánlani, hogy ne filozofáljanak, ne menjenek bele vitába, egyszerűen csak azt mondják el, hogy Krisztus mit tett az ő életükben.

– Mit gondolsz, miért írja Szalai András valláskutató a könyv ajánlójában, hogy szellemi útkeresésed személyes, mégis tipikus történet is?

– Mert minden ember útkeresése egyedi, de abban tipikus, hogy ezt emberi módon és erővel próbáljuk megtenni, ahogy én is próbáltam önerőből megtalálni és szeretni Istent. De rájöttem, hogy Isten előbb szeretett, mint ahogy én azt megtehettem volna, és a végén Ő talált meg és vezetett vissza magához.


Miklya Luzsányi Mónika

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.