Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Kultúra
2011-06-24 09:34:00

Éjjel is van Világosság

Szent Iván-éj: Keresztelő Szent János ünnepe

Manapság már az óvodások is tudják, hogy Szent Iván napján tüzet kell ugrani, de azt jóval kevesebben, hogy kit is ünneplünk az év legrövidebb éjszakáján. Az egyházatyák tudatosan döntöttek egy kis csúsztatás mellett.

Az ősatyák korában kánaáni népek is megülték a nyári napforduló ünnepét. Az ószövetségi iratok tanúbizonysága szerint Izraelben is elterjedt volt a tűzáldozat, s egyes feltételezések szerint gyermek-, emberáldozatot is bemutattak ezen a napon. Valószínűleg erre a rituáléra utalnak az Ezékiel könyvében olvasható sorok: „Tisztátalanokká teszitek magatokat, amikor ajándékot hoztok, és elégetitek áldozatul fiaitokat bálványaitoknak mindmáig! (Ez. 20.31) Még maga Áház, Júda királya is beleesett ebbe a bűnbe: (Áház) nem azt tette, amit ősatyja, Dávid, amit helyesnek lát Istene, az ÚR, hanem Izráel királyainak az útján járt, sőt még a fiát is elégette áldozatul, azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől. (2Kir. 16.3)

A kereszténység kialakulásának idejére a zsidók körében már nem mutattak be gyermekáldozatot, de a júniusi tűzünnepek nem csak a Közel-Keleten, és Egyiptomban, hanem szerte Európában is igen elterjedtek voltak. Talán ez lehetett az oka annak, hogy az egyházi ünnepkör egyik sarkpontjának emelték be Szent Iván napját. Az Egyház egyes országokban a Szent Iván tüzét az „opera diabolica”, vagyis az ördögi cselekedetek közé sorozta. Máshol azonban, így hazánkban is megtűrte.

Egyes adatok szerint a magyarok a 11. század óta gyújtanak Szent Iván-i tüzet. Bod Péter néprajztudós szerint a 16. században tűzgyújtás alkalmából hosszú éneksorozatot énekeltek, ez volt a Szent Iván-i ének, melynek során a lányok és legények keresztül ugrották a tüzet, amit zsúpkévéből, szalmából, gallyakból gyújtották, gyógyító növényeket, és illatos virágokat füstölnek rajta. A hiedelmek szerint a Szent Iván-i tűz nem csak a boszorkányokat, hanem a szeretőket is megmutatja egymásnak.


Égő szövétnek

De ki is ez a „titokzatos” szent, akinek az ünnepén örömtüzek gyúlnak hazánkban? Ha megnézzük a naptárt valójában nem az év csillagászatilag legrövidebb éjszakáján (június 21.-én), hanem 24-én ünnepeljük Szent Iván éjjelét. Az európai nyelvekben jobbára nyárközépnek megnevezett ünnep, hazánkban az egyházi naptár szerint Keresztelő Szent János, Jézus unokatestvérének ünnepét jelöli. A „Szent Iván” kifejezés valószínűleg Szent István királyunk idején, bizánci hatásra terjedt el, mint ahogy a június hónap régi magyar neve is a Szent Iván ünnepére utalt.


Tűzugrás az 1930-as években Nógrád megyében

Az, hogy ez a „csúszás” megtörtént, nem csak a csillagászati és a naptári év elcsúszásnak köszönhető, hanem valószínűleg az egyházatyák tudatos döntése volt. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy Szűz Márián kívül egyedül Keresztelő Szent Jánost ünnepeljük a születésnapján, míg a többi szent ünnepnapját a halála vélhető időpontjára tűzték ki. Bálint Sándor néprajztudós szerint „Ennek oka az, hogy Máriának Erzsébetnél való látogatása alkalmával az Üdvözítő közelsége miatt János is megszenteltetett anyja méhében: alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek (Lukács 1,41).


Adjon a Szentháromság kegyelmet

Ezt Felsőszentiván népe úgy magyarázza, hogy a látogatás alkalmával János édesanyja méhében ugrált az örömtől. Ezért kell a tüzet átugrani, mégpedig háromszor, hogy Szent Iván közbenjárására a Szentháromság annál nagyobb kegyelmet adjon.” János születésnapja éppen hat hónappal esik korábbra, mint Jézusé, kijelölve ezzel a csillagászati-, és rituális év másik sarkpontját. János ünnepét már a kezdetektől a Nappal, a tűzzel és a fénnyel hozták összefüggésbe. János evangélista is a világosság hírnökeként határozza meg Keresztelő Jánost: „Megjelent egy ember, akit Isten küldött. János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról”(János 1, 5).

Jézus viszont égő és világító szövétneknek nevezi, akinek fényében nem akarnak túl sokat időzni az izraeliták. A Nappal való legszebb párhuzamot azonban maga Keresztelő János mondja ki, amikor Jézusra utalva így szólt: Néki növekednie kell, nékem pedig alább szállanom. (Ján. 3.30) Élete, szolgálata ezt bizonyította, hiszen valóban ő volt az a próféta, aki előkészítette a Jézus útját a pusztában, aki nem csak vízzel, hanem tűzzel és Szentlélekkel is keresztel, s akinek élete olyan rövid volt, mint a Szent Iván-éj.

Miklya Luzsányi Mónika
 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.