Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Kultúra
2011-12-05 20:00:00

A szereplők modellként égnek bele a gyermeki tudatba

Sátánista volt Walt Disney?

A ma 110 éve született, puritán neveltetésű Walt Disney-ről még manapság is mindenféle teóriák, legendák keringenek. Mi volt ő: hívő protestáns, szabadkőműves, antiszemita, netán sátánista?

Nem kétséges, hogy Walter Elias Disney a 20. század egyik legnagyobb hatású művésze. Sok millió ember gyermekkorának legfontosabb szereplője volt Donald kacsa, Mickey egér, Hófehérke vagy éppen Dumbó. A Disney-cég világuralma természetesen felkelti a keresztény piac érdeklődését is, hiszen Disney a rajzfilmeken keresztül mérhetetlen szellemi hatalomra tett szert. A szereplők modellként égnek bele a gyermeki tudatba, személyiségük építőköveivé válhatnak, s öntudatlanul is meghatározhatják viszonyukat az élethez, a többi emberhez, az egyházhoz vagy magához Istenhez is.

A Disney-filmek megítélése igen szélsőséges. A Walt Disney Companyt, főleg az utóbbi évtizedekben – az alapító halála után negyed századdal – igen sok támadás érte, különböző egyházak és felekezetek többször is bojkottálták a filmjeit, mivel a szélsőséges fundamentalista csoportok nemegyszer a sátán eszközét látják a Disney-filmekben. Más olvasatban viszont a klasszikus Disney-moziknak – például a Hófehérkének – igehellyel alátámasztható biblikus olvasata is van.

Walt Disney persze leginkább csak elindítója volt annak a folyamatnak, amivé a 21. századra a Disney-cég vált. A cég alapítója, Walter Elias Disney egy chicagói presbiteriánus (kongregacionista) család negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot. Mark I. Pinsky a Disney-jelenség vallási aspektusaival foglalkozó könyvéből (The Gospel According to Disney: Faith, Trust, and Pixie Dust) kiderül, hogy a család komoly hívő életet élt. Az apa, Elias puritán hite nem tűrt meg semmilyen fényűzést. Erre nem is lett volna sok lehetőségük a Disney gyerekeknek, hiszen mérhetetlen szegénységben nőttek fel, kora gyermekkoruktól kezdve dolgozniuk kellett ahhoz, hogy ne haljon éhen a család.


A cukorka megvetése

Walt visszaemlékezéseiből azonban kiderül, hogy a néhanapján a gyerekei kezébe kerülő regények olvasását sem tekintette jó szemmel a családfő, mert úgy vélte, hogy egyetlen könyv létezik, amelyben a világ minden igazsága megtalálható: a Biblia. Éppen ezért nem is érdemes mást olvasni. A család rendszeresen, reggel és este közös áhítatot tartott az étkezőasztalnál, amikor is az apa felolvasott egy-egy igét, és közösen imádkoztak. Elias nagyon komolyan vette gyermekei hitre nevelését, rendszeres előadásokat tartott nekik az Istennek tetsző életről, melynek alapkövei: a Biblia olvasása és az aktív gyülekezeti tagság mellett a házastársi hűség, valamint megvetése az alkoholnak, a cigarettának, a cukorkának (!) és a könnyű szórakozásoknak.

Elias és felesége, Flora aktív tagja volt a chicagói Szent Pál Kongregacionista gyülekezetnek. Az anya kántori szolgálatot látott el, az apa pedig a kétkezi munkákban segített, egyfajta gondnoki tisztséget töltött be. A kis Walter 1902. júniusi keresztelőjén az apja neve mellett a lelkipásztor Walter Parr nevét kapta a keresztségben. Az 1963-ban Roland Gammon által szerkesztett könyvben (Faith is a Star) a későbbi híresség így vall erről: „Nagyon hálás vagyok a szüleimnek azért, hogy már kisgyermekkoromban kialakulhatott bennem egy erős, személyes hit és bizalom az imádság erejében.” A gyermekkori indíttatás ellenére (vagy éppen azért?) Walt Disney felnőttkorára egyáltalán nem volt templomjáró. „Apám nagyon vallásos ember volt – idézi Pinsky Walt Disney lányát –, de nem gondolta, hogy ehhez templomba is kell járni. Minden vallást tisztelt, egyiket sem kritizálta, és nem kedvelte a vallással kapcsolatos vicceket sem.” Toleranciáját jól példázza, hogy amikor tízéves lánya azt kérte, hogy katolikus iskolába járhasson, az apja gond nélkül beleegyezett.

„Kicsi Diane egy katolikus iskolába jár most, és úgy tűnik, hogy nagyon élvezi – írta Walt Disney 1943-ban nővérének, Ruthnak. – Tetszenek neki a szertartások, és buzgón tanulmányozza a katekizmust. Lélekben még nem teljesen felkészült arra, hogy eldöntse, katolikus vagy protestáns akar-e lenni, de úgy gondolom, elég intelligens ahhoz, hogy majd választani tudjon. Úgy érzem, a szabad döntés lehet az ő kiváltsága. Elmagyaráztam neki, hogy alapvetően nincs különbség a katolikus és protestáns emberek között, és remélem, hogy ezzel a szemlélettel kialakíthatom benne a tolerancia képességét.”


Katedrális a Kacsamesékben

De vajon honnan ered ez a fajta nyitottság a többi keresztény vallás felé? Nagyon valószínű, hogy nem a puritán egyházi tanítások, sokkal inkább a DeMolay lovagrend hatásában kell keresnünk ezt a szemléletet. A DeMolay lovagrend a szabadkőművesek amerikai páholyának egyik szakadár ága, akik Jacques De Molay, az utolsó templomos lovagrend nagymesterének „lovagi” eszményeit kívánják továbbvinni. A DeMolay-rendbe 12–21 éves fiatalokat vártak, olyanokat, akik élethosszig tartó fogadalmat képesek tenni a rend erkölcsi értékeinek megtartásáról, amelyek közül a legfontosabb a szülők, család és a szent dolgok tisztelete, a bajtársiasság, a hazaszeretet, a hűség és az udvariasság.

Hitük szerint ezen erények megtartása felkészíti a fiatalokat a sikeres, boldog és produktív életre. Disney 19 éves korában lépett be a rendbe, s haláláig tagja maradt. A szervezet egyik vezető emberévé vált, és 1931-ben megkapta a DeMolay Becsületrendet. „A DeMolay tagjaként megtanultam, hogy a hit gyakorlása, a gondolkodás és a szabad választás alapvető emberi jog. Hiszünk az ember felsőbbrendűségében, a közösség erejében, a család szentségében. A DeMolay kiáll mindazon értékek mellett, amely a családok és az ország számára gyümölcsözőek” – vallotta Roland Gammon említett könyvében.

A DeMolay-rend toleranciája határozta meg Walt Disney gondolkodásmódját és alkotásait is. A gyermekkori hatásokat nem tudta, nem is akarta levetkőzni, élete végéig fontosnak tartotta a napi imádságos kapcsolatot Istennel és a Biblia tanulmányozását. Filmjeiben is igen sok biblikus utalás van, például a Kacsamesékben konkrét utalások vannak a vallásos hétköznapokra, és még katedrális is van a kacsák városában. Ugyanakkor egyesek úgy vélik, hogy Disney – ha nem is vallási, de faji alapon – zsidóellenes volt. Idén nyáron bocsánatot kért az osztrák állami televízió, amiért levetített egy régi Walt Disney-rajzfilmet, amelyben – a kritikák szerint – a harmincas évek antiszemita közhelyei nyilvánulnak meg.

 

Miklya Luzsányi Mónika

A nyitókép innen.

 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.