Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Kultúra
2011-07-06 21:30:00

Hálát ad a gitárért

Santana Budapesten: nem a prédikációiért szeretjük

Teológiája zavaros, intései, dicséretei zavarba ejtően közhelyesek, de hál'Isten zenélt is. A ma élő egyik legnagyobb gitármágus tegnap a fővárosban lépett fel.

Vannak, akiken nem fog a kor. A Papp László Sportaréna karácsonyi fényeket idéző színpadját elnézve két dolog jut eszünkbe: az egyik, hogy Santa(na) is coming to town, a másik a rossz poénnál is rosszabb emlék: atyánk utoljára 1983-ban próbált élő koncertre bejutni az ős-BS-be, történetesen egy Santana-koncertre. Akkor azonban annyi jegyet hamisítottak a gulyáskommunizmus élelmes konjunktúra-lovagjai, hogy édesapámat – hiába volt igazi jegye – már nem engedték be. Ezen aztán annyira megsértődött, hogy hiába járt közel tucatnyiszor a mára 63 éves veterán gitárvirtuózzá öregedett mexikói születésű Carlos Augusto Selva Santana Budapesten (legutóbb a 2008-as Kapcsolat koncerten), ez alkalommal (is) nekünk kellett ősz atyánkat képviselni az eseményen.


Klasszikusok gitáron

Mindez csak azért érdekes, mert Santana szinte semmit nem változott az évek során. Ugyanolyan bő selyemingekben, ugyanolyan hangszereken, ugyanolyan erős ütősökkel (minimum három dobos full felszereléssel), jó énekesekkel, a zenéjére jellemző fúvóskísérettel és néha még őt magát is megszégyenítő basszusgitárossal lép fel. És ugyanolyan kiszámíthatatlan: hiába ígérik be délelőtt az Info Rádióban, hogy bizonyosan Beatles meg Deep Purple-feldolgozásokkal fogja megörvendeztetni a magyarokat, ebből egy szó nem teljesül. Kapunk helyette erős AC/DC (Back in Black) indítást, majd az összes Santana klasszikust, szép sorban, Black Magic Woman, a Led Zeppelines hangzású Open Invitation, az Evil Ways, a közelmúlt slágerei, a Maria, Maria és a Smooth.

A zenével nincs is semmi gond, aki szereti a rockot a latin és karibi zenei motívumokkal, afro-beattel és afro-poppal keverő, mára külön világzenei kategóriává érett Santana-stílust, nem csalódott. A Rolling Stone magazin szerint ő minden idők 15. legjobb gitárosa, 10 Grammy-díja, számtalan elismerése pedig még a legkőszívűbb kritikusokat is meglágyítja. Karrierje az 1969-es legendás woodstocki fesztivál után ívelt fel – erre utalhatott saját maga is, amikor a Samba Pa Ti előadásakor a háttérben feltűntek a woodstocki felvételek, amelyeken a Soul Sacrifice-t játszotta.


Elege lett a guruból

Azóta azonban nagy utat járt be – és nemcsak zeneileg, hanem spirituálisan is. A mexikói-amerikai zenészt, aki kiskorában még inkább a hegedűt, mintsem a gitárt nyúzta, miután a mosogatói egzisztenciát sztárgitárosira cserélte, 1972-ben megérintette a The Mahavishnu Orchestra szellemisége, és John McLaughlin játéka. Utóbbi bemutatta Santanát és feleségét gurujának, Sri Chinmoynak. A keleti filozófia ellentmondásos mestere 1973-ban tanítványává is fogadta a gitárost, akinek a Devadip, azaz „lámpás, Isten szeme” nevet adta.

Ám talán még ennél is fontosabb, hogy McLaughlin és Santana Love, Devotion, Surrender (Szeretet, Áhítat, Önátadás) címmel közös albumot adtak ki. A gitárművész azonban egyre nehezebben jött ki a guruval, aki például megtiltotta neki, hogy feleségével gyermeket vállaljanak. Egy idő után pedig Santana egyre inkább úgy érezte, spirituális vezetője az ő elismertségét felhasználva növeli saját befolyását. Ezért aztán 1982-ben szakított a guruval (nem mellesleg, Santana 1983-as budapesti koncertjén, épp a fellépése előtti pillanatokban értesült telefonon arról, hogy megszületett leánygyermeke).

Santana azonban nem csak meditációval kereste a természetfelettivel való kapcsolatot. Már az 1970-es években létrehozott alapítványával mindeddig mintegy 4 millió dollárt jótékonykodott el; a Milagro Alapítvány oktatási, orvosi és egyéb humanitárius szükségeket igyekszik kielégíteni. Jóllehet ma már nincs guruja, Santana szinte minden megszólalásában hálát ad Istennek a számára adott talentumért, 1999-es nagy visszatérő lemezének címe Supernatural, azaz Természetfeletti lett, tegnapi koncertjén pedig a háta mögött lévő óriáskivetítőn időnként Mária-szobrok, de John Woo-filmeket idéző óriás, szárnyaló fehér galamb-klipek is megjelentek.

A nem véletlenül Maria Maria néven elit mexikói étteremláncot is üzemeltető gitáros azt mondja, soha nem volt boldogabb, mint manapság. Ezzel nyilván az is összefüggésben lehet, hogy miután felesége 2007-ben elvált tőle, tavaly, egy frenetikus dobszólót követően megkérte Cindy Blackman dobos kezét – a pár tavaly decemberben házasodott össze. Cindy egyébként tegnap is majdnem ellopta a show-t férje előtt, amikor szenvedélyes dobszólóval mosta le a többi zenészt a Corazon Espinadóban.


Jó hallgatni, ha nem beszél

A minden különösebb trükkök és technikák nélkül is jó hangulatot teremtő Santanát nagyon jó hallgatni – egészen addig, amíg nem kezd el beszélni. Tegnap este azonban három-négy alkalommal is mikrofont ragadott, hogy zavaros közhelyeket mondjon 1983-as budapesti fellépéséről, a Checkpoint Charlie-ról (ami ugye nem Budapesten volt), és arról, hogy ma már nem a katonaság és a tábornokok mondják meg a magyaroknak, hogy hány az óra. Beszélt arról, hogy utasítsuk el a mentális rabszolgaságot, mondjunk nemet a félelemnek, és szeressük egymást. Majd jön egy rövid intés arról, hogy ne a tökéletlenséget, a hibát, hanem a szépséget lássuk meg magunk körül, mert bizony, a szépet, a jót, a kegyest kell mindenütt keresni.

Aztán már-már eljut a világbékéig is, amikor arról kezd el beszélni, hogy a cunamikkal a Földanya a szeretetre és az irgalomra óhajt tanítani, s elpuffan az a szójáték is, hogy nem „weapons of mass destruction”, hanem „weapons of mass compassion” az, amire a világ vágyik. Kár, hogy e tekintetben is valahol Woodstockban ragadt a világ egyik legjobb gitárosa. Mert az még elmegy, hogy a fúziós zene mellett fúziós a mester megjelenése is: a sokféle színű gitárokon sokféle színű a krokodilbőr-pánt, a máson bután mutató kalapok, hawaii ingek neki még jól is állnak, de a szofisztikált szólók mellett valahogy bután mutatnak a szögegyenes gondolatok.

I.N.

A kép innen.
 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Rock
  • Búcsúzik az élettől a Grammy-díjas sztárénekes (videóval)
  • Mi az a környezetvédő zene?
  • A legátszellemültebb szilveszteri dalok
  • Hitetlen bandák, de Jézus a nevük (videóval)
  • Az 50 platinalemezes banda Magyarországon
  • Nincs menekvés, itt a teológiai hip-hop!
  • A Rage Against the Machine gitárosa a kapitalizmus ellen
  • A Gibson-gitárok miatt irtják az esőerdőket?
  • Nem Patti Smith bűneiért halt meg Jézus?
  • Holnap lesz a legnagyobb keresztény fesztivál!

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.