Legenda egy soha meg nem történt pillanatról

Petőfi nem szavalt a múzeum lépcsőjén

Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőjénél mond március 15-ei ünnepi beszédet. A hagyományos helyszín melletti döntése érthető: az 1848-as forradalom szakrális helye méltó színtérnek tűnik a megemlékezéshez.

Ahogy minden történelmi sorsfordulóhoz, úgy azonban az 1848-as forradalomhoz és szabadságharchoz is számos legenda kötődik, közülük az egyik pontosan a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőjéhez-párkányához. „Legmakacsabban az a soha meg nem történt pillanat tartja magát, amikor is 1848. március 15-én délután Petőfi Sándor kiállt a Múzeumkerti kiugró párkányra és gyújtó hangon elszavalta a Nemzeti dalt, ezzel lelkesítve az őt hallgató sokadalmat. Petőfi aznap sok helyen járt Pesten, beszélt, talán még szavalt is, de speciel a Múzeumkertben nem” – állítja Velünk élő történetek című tavaly januári cikkében Murányi Gábor történész a HVG-ben.

 
A Kálózdi-kotta félrevezető címlapja

 A cikkben Murányi Kerényi Ferenc irodalomtörténész Petőfi Sándor élete című, 2009-ben megjelent könyvére támaszkodva felgöngyölíti az 1900-ban még hamis emléktáblával is megerősített mítoszt. Eszerint a Talpra magyart rögvest megzenésítő Kálózdi János kottáját Vahot Imre szerkesztő már április 22-én piacra dobta, és mert a címlapon lévő metszet a jelölt helyen szavaló költőt ábrázolta, az utókor egybemosta a verset a helyszínnel.

Polgári Miatyánk

Amúgy Petőfi naplójában illetve a korabeli sajtóban viszonylag pontosan nyomon követhetők az aznapi események. „A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-án írtam, azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-én akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának” – írta a lánglelkű költő a költemény születéséről, melyet 1848. március 15-én mondott el a Pilvax kávéházban („Én Nemzeti dalomat szavaltam el, riadó tetszéssel fogadtatott”). 

Aznap a költő közkívánatra még sok helyütt elszavalta a dalt, mely rövid idő alatt szárnyra kelt, és ezt nyomtatta ki a tizenkét ponttal együtt elsőnek a szabad sajtó: „Elmondtam először az ifjak kávéházában, azután a szeminárium terén... végre a nyomda előtt, melyet erőszakosan elfoglaltunk a hatvani utcában”.

  
A szavaló Petőfi Zichy Mihály metszetén

Ezt követelte este a tömeg a Nemzeti Színházban: „Petőfi Nemzeti dalát Egressy Gábor a színpadról szavalván el, a hatás oly nagyszerű és általános lőn, mennél nagyobb a nemzet embereit e percig aligha lelkesíté” – írta a Társalkodó című lap március 17-én. A vers a forradalom himnusza lett, az emberek kívülről szavalták: „A kitétel: ’Esküszünk, rabok többé nem leszünk’ mint polgári Miatyánk imádkoztatik” – írta a Hazánk március 18-án.

A korabeli feljegyzésekből (köztük Jókai Mór híradásaiból) kitetszik, hogy valóban Nemzeti dal-dömping volt aznap, csupán a később mitizált helyszín: a Nemzeti Múzeum lépcsője hiányzott.

I.I.   

• Cimkék:
Petőfi Orbán Viktor Nemzeti Múzeum forradalom Nemzeti dal

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére