Szabadíts meg a gonosztól!

Ördögűzés a moziban

Noha a sátán és más pogány démonok alakja már a mozgókép születésekor foglalkoztatta a filmeseket, az ördögűzés tematikája csak a hetvenes évek elején indította be igazán az alkotói fantáziát. Hogy az exorcizmus filmes térnyerésének van-e bármi köze a II. Vatikáni Zsinat ökumenikus nyitásához, kérdés -- mindenesetre az ördögűzős filmek rendre a katolikus dogmatika felől közelítenek. A katolikus lexikon szerint az exorcizmus: az ördög hatalmának megtörése. Tágabb értelemben a szentségekhez tartozó imádság, mellyel az Egyház helyeket, tárgyakat szabadít ki a gonosz lelkek hatása alól (ilyen például a házszentelés); szorosabb értelemben a megszállottság megszüntetése, kiszabadítás az ördög hatalmából.

Nőcsábászok és démonok

Utóbbival foglalkozik a mozi, ám míg a horror műfaján belül elsősorban a klérus az emberbe bújt gonosz egyetlen reménye a megtisztulásra, az olyan filmekben, mint a brit botrányrendező Ken Russel Ördögök című 1971-es opusában, vagy a napokban idehaza is bemutatott A szerelemről és más démonokról (Hilda Hidalgo, 2009) című Márquez-adaptációban az egyházi környezet kettős fénytörésben látszik. Az Ördögök ugyanis a 16. század egyik legérdekesebb katolikus “ördögűzését”, a francia Urbain Grandier, louduni kanonok és hírhedt nőcsábász ellen lefolytatott “koncepciós per” hátterét meséli el, míg a Nobel-díjas kolumbiai író, Gabriel García Márquez azonos című regényén alapuló középkori történet, A szerelemről és más démonokról tizenkét éves hősnője egy veszett kutya harapásának köszönheti, hogy ördögűzésnek vetik alá.

Az efféle alkotásokban az exorcizmus leginkább a terror eszköze, vagy éppenséggel -- mint a Márquez-feldolgozásban -- olyan történelmi korszak gyógymódja, amelyben egy ma már egyszerűen diagnosztizálható betegség fizikai tüneteit a sátán jelenlétének tulajdonították.
Ez utóbbin sem érdemes csodálkozni, a népi hiedelmek és babonák, sőt ezek egyes rituáléi is jócskán beszivárogtak a vallásba. “A hivatalos Egyház és a laikus, népi, de vallásos elemekkel átszőtt mágikus gyakorlat kapcsolata a középkorban igen szoros volt”- így a katolikus lexikon. Mígnem az 1614-es egységesített katolikus szertartásgyűjtemény, a Rituale Romanum meg nem tiltotta a babonás eszközök használatát, és az exorcizmus eljárásrendje felvilágosultabb és keresztényibb lett.
 

Pazuzu
 

A horrorfilmekben általában a Rituale Romanum szerint zajlik a megtisztítás -- a sort elindító, William Peter Blatty regényéből készült Az ördögűző (William Friedkin, 1973) című filmben Merrin atya Jézus Krisztus nevében parancsolja az ördögnek, hogy hagyja el a tizenkét éves Regan testét. Horrorról lévén szó mégsem a szent imák, a szenteltvíz és a krisztusi parancs segítenek a fiatal lánynak: miután Merrin atya szívrohamot kap a szertartás közben, az exorcizmusban járatlan, az ördög által több alkalommal megkísértett fiatal pap eléri, hogy a lányt kínzó gonosz átvándoroljon az ő testébe, és utolsó erejével, szabad akaratából, kiveti magát az ablakon (nyitóképünkön a film egyik emblematikus jelenete).
Ugyancsak a horror műfajának tudható be, hogy bár a Blatty-regényekre építő Ördögűző-filmfolyam részben megtörtént esetekre, s kiváltképp William Bowdern amerikai jezsuita szerzetes ördögűzéssel kapcsolatos tapasztalataira alapoznak, nem mennek el a pogány hitvilág mellett sem. A visszatérő főhősnőt, Regant kísértő démon, bizonyos Pazuzu ugyanis az asszír és babiloni mitológia szélistene.

A horror műfaján belül a laikus néző számára is legkézzelfoghatóbb mozzanat rendre az orvostudomány és az egyház vitája a megszállt ember felett -- az ördögűzés gyakorlatára ugyanis az egyházi szabályok szerint is csak akkor kerülhet sor, ha a modern orvoslás eszközeivel nem magyarázhatóak a tünetek.
Ilyen volt az 1976-ban elhunyt, ördögűzésen átesett német Anneliese Michel esete is, akinek történetére két opus is alapozott (Requiem, 2006 és Ördögűzés Emily Rose üdvéért, 2005), és akiről máig folyik a vita: megszállta-e az ördög, vagy elmebeteg volt.
 

Nők túlsúlyban
 

Filmtörténeti szempontból azonban leginkább az a szembetűnő, hogy az exorcizmussal foglalkozó alkotások megszállottjai többnyire nők, mintha az alkotók mereven ragaszkodnának a bibliai ősbűnhöz, a kígyó alakjába bújt Sátánhoz és Éva “elgyengüléséhez”. Kivétel az amerikai George A. Romero Martin (1978) című filmje. A zombikirályként emlegetett rendező ebben az alkotásában nem csupán a vámpír figurájának misztifikálásával szakít, de egy röpke epizódban a múltba taszítja az ördögűzés gyakorlatát. A film főhősére, a zavarodott, magát vámpírnak tartó, tulajdonképpen szexuális ragadozó Martinra a vámpírvadász szerepében tetszelgő nagybátyja egy alkalommal ördögűzést kér egy fiatal katolikus paptól. Az atya (akit maga a rendező alakít) egy idősebb kollégát javasol maga helyett, kifejezésre juttatva abbéli meggyőződését, hogy az emberbe költözött összes démonok és az exorcizmus gyakorlata a modern kor hite szerint puszta anakronizmus.

Schreiber András

• Cimkék:
ördögűzés Rituale Romanum William Friedkin

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére