- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Kultúra
2011-05-31 21:03:00 „Segíts te, vagy Ádám nem tud szerelmet vallani, s kihal a világ!”Nem Madách írta Az ember tragédiáját?A Nemzeti Színház előadása kapcsán reflektorfénybe került Az ember tragédiája, melyről az a legenda járta, hogy nagyrészt Arany János alkotása. Csupán néhány éve végezték el a perdöntő írásszakértői vizsgálatot.A Nemzeti Színház botrányt kirobbantó előadása, az Alföldi Róbert rendezte Az ember tragédiája nemrégiben más viharokat is keltett irodalmi körökben. Sokáig tartotta magát ugyanis a szóbeszéd, hogy valójában nem Madách Imre, hanem Arany János a szellemi atyja a drámának. A legenda azon a tagadhatatlan tényen alapult, hogy az 1859 februárja és 1860 márciusa közötti bő egy évben született drámát a 30-as évei végén járó, földbirtokosként verselgető Madách elküldte a nála mindössze hat évvel idősebb Arany Jánosnak. Az először unottan süllyesztette az asztalfiókba az első emberpár különböző történelmi korok közötti kalandozásait, ám egy közös barátjuk közbenjárására végül mégis végigolvasta a darabot. „Az ember tragédiája egy Dante vagy Goethe technikájával remekmű volna. Így is az, de a felületes olvasó fennakad az apró rögökön” – gratulált ezt követően az újonnan felfedezett zseninek levélben 1861-ben, egyben felajánlva segítségét is, amit az örömmel elfogadott. „Legfeljebb a meglevőnek megtartásában mutatott túl-kíméletességed iránt lehet némi észrevételem, s bár fáradságodat szaporítja, csak arra kérhetlek: törülj bátrabban” – reagált udvarias alázattal az első javításokra Madách. A tragédia előadása a 20. század legelején De még évtizedekkel később, 1972-ben Szabó József Madách-kutató, evangélikus lelkész is úgy vélte: „Madách remeke a megmaradását, tehát minden sikerét, mai világhírét Arany Jánosnak köszönheti.” A szóbeszéd több mint egy évszázada való terjedésének egyik oka az lehetett, hogy a két világháború között dilettáns és profi irodalmi körökben egyaránt meglehetősen nagy volt Arany János kultusza. De Madách kétes írói reputációjában szerepet játszhatott az is, hogy „a drámaíró gyenge és félig sikerült műveinek nem is csekély száma kétségessé tette, vajon ő írta-e a remekművet, melynek színvonalához egyetlen más műve sem hasonlítható” – vélte Andor Csaba Madách-kutató 13 évvel ezelőtti, Ismeretlen epizódok Madách életéből című könyvében. Zichy Mihály illusztrációja a drámához A végeredmény bizonyítja: a legenda végleg megbukott. Míg az Arany János összes műveinek 1951-től megjelenő kritikai kiadása még azt állította, hogy Arany 148 teljes – vagyis szinte az egész első színnek megfelelő mennyiségű – sort cserélt ki, az írásszakértői vizsgálat kiderítette, teljes sorról csak néhány esetben eshet szó. Az új kiadás leszögezi: Arany 5718-szor javított ugyan a kéziraton, ám korrigálásainak mintegy háromnegyede csak helyesírási jellegű (például Madách egy régebbi helyesírást tanulva még különírta: „mártír halált halt”, amit Arany „mártírhalált halt”-ra javított). De a maradék nagy része is elsősorban nyomdai utasítás, és csupán mintegy 3 százaléka tartalmi. Ha viszont ilyen jó volt az eredeti, miért nyűglődött mégis ennyit Madáchcsal Arany? – kérdezhetik sokan. Ez ügyben ugyanis nem mindenkit elégített ki Sőtér István hangzatos, ám voltaképp semmitmondó argumentuma, hogy tudniillik azért, mert Arany „megértette a Tragédia egyetemességét”. Amellett, hogy Arany valóban zseniálisnak tartotta a művet, a Kisfaludy Társaság igazgatójaként kapóra jöhetett a Tragédia, mert kiadásával nemcsak a társaság szokásos, a pártolóknak szánt éves ajándék könyvét rótta le, hanem egy jelentős szerzőt avatva bizonyára új pártolókat is toborzott. Ez lehetett Arany „személyes érdekeltsége a Tragédia gyors és minél jobb minőségű megjelentetésében” – véli az új kiadásban Kerényi Ferenc.
|
Hírsor
A hét java
|
|