- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Kultúra
2011-06-26 14:03:00 A társadalom krízispontjai a lelkigondozó szemévelNem bánhat önkényesen a krisztusi transzcendentális erőkkelAbortusz, gyerekvállalás, apaszerep, válás – a magyar családok problémáira keresi az igei megoldást Szarka Miklós lelkigondozó a napokban megjelent Hatszemközt című könyve.– „Egy léleknek és egy kapcsolatnak a története olyan, mint egy csepp az óceánból, megtalálható benne az egész óceán kémiája. Egy lélek és egy kapcsolat a társadalmi változásoknak egy cseppje, egy egész társadalom vegyelemzése elvégezhető belőle.”– írja könyve ajánlásban. Milyen krízispontokat mutat a magyar társadalom vegyelemzése a lelkész-családterapeuta szemével? – A családterápeuta szemével azt látom, hogy az egyébként hagyományosan értékőrző magyar társadalomban a házasság helyét a házasságszerű együttélés váltja fel. A házasodási időszak mintegy 10 évvel későbbre tolódott. Feltűnően megnőtt az egyszülős (kis) családok, és a két egyszülős családból keletkező új (rekombináns) családok száma. A legfeltűnőbb, hogy bár később házasodnak az emberek, az egyén mégis éretlen, felkészületlen a házassági együttélés által támasztott elvárások, és igények teljesítésére. Teológusként úgy látom, hogy növekszik az emberekben a transzcendens utáni vágy, melyet az egyén önmagában, azaz a saját belső mély „labirintusában” keres és él meg. Így a vallásosság új dimenzióit az egyén önmagában keresi, és igyekszik megtalálni. – Hatszemközt című könyvében ez a hatszemközt valójában nyolcszemközt, hiszen Isten gyógyító jelenléte mindig jelen van a beszélgetéseken. Miben más a pszichológus és a családgondozó dolga, ha biblikus alapokon nyugszik a házassággondozása? – Igen, a Hatszemközt valóban nyolc-szemközt is, hiszen Isten mindig jelen van a segítő beszélgetés meghittségében. Ha a pszichológus és a családgondozó biblikus alapokon áll, akkor más az emberképe, emberszemlélete: az embert nem teremtőként, hanem teremtményként szemléli. A transzcendentális erőteret, vagy dimenziót az emberen „túlról” érkező, az „emberben” megvalósult erőforrásként kezeli, a Krisztustól érkező, és az emberben megvalósuló erőfolyamatként hiszi és tapasztalja. A keresztény alapállású családterapeuta ugyanakkor nem bánhat önkényesen a krisztusi transzcendentális erőkkel, és ezt az erőt nem kényszerítheti rá pácienseire, de nem is ajánlgathatja bármikor, bárkinek. Eziránt a páciens válik nyitottá, és ezt az igényt csakis Isten „elégítheti ki”. Szarka Miklós, a Hatszemközt írója – Könyvében említi, hogy a gyógyulást keresők közül sokan ma is csak a tanítványokig (az egyházi felépítményig, a „hivatalosokig”) jutnak el és nem a gyógyító Jézushoz. Hogyan tudja a családterapeuta megkönnyíteni ezt az utat, hogy az egyház sokszor elidegenedett közegébe ne vesszenek el a segítségre szorulók? – Való igaz, hogy a gyógyulást keresők sokszor csak a tanítványokig jutnak el. Sőt, minél „ígéretesebb” a tanítvány személye, „varázsa”, annál inkább „leblokkolnak” személyénél. Másrészt: minél nagyobb csalódást okoz a tanítvány, annál kisebb az esély, hogy tovább keresik az utat a Mester felé. Egy keresztény pszicho-szakember esetében még kényesebb ez a kérdés, mert az ő személyisége a legfontosabb „szerszám”, amellyel dolgozik. De még nagyobb az a kérdés, – és itt dől el minden – hogy ő maga kinek a kezében van, és ki az ő Ura? Nagy baj, ha ő „tartja a kezében” a terápiát. A megoldás az, ha ő maga van Isten kezében, akkor személyisége egy mutatóujj lesz, ami Krisztusra mutat. Akkor is szerényen tennie kell ezt, ha a segítséget kérő nem Krisztusért jön, hanem gyógyulásért. Ha eredményes a terápia, és hiteles a terapeuta, akkor a végén vallja meg, hogy őt, – a segítőt – ki vezérelte! Ennél többet nem tehet. – Egykor a házasság és gyereknevelés elképzelhetetlen volt a biblikus értékek nélkül. Isten volt a család feje, az apa pedig a család papja. Mára ez a rend fenekestül felborult. Vissza lehet-e állítani ezt a rendet? Milyen a 21. századi biblikus családmodell? – Nincsenek illúzióim arról, hogy az a bizonyos „polgári” családmodell biblikus lett volna. Az apa nagyon ritkán volt a család papja, és ez a „családi papság” sokszor csúszott át patriarchális önkénybe. A biblikus családmodell nem patriarchális és nem apaközpontú, sokkal inkább Krisztus, és házaspár központú. De tisztában kell lenni azzal, hogy ez a családmodell nem merev, nem üres tekintélyelvű, hanem együtt munkálkodó, de személyiségükben önálló, döntésképes tagokat feltételez. Nem hinném, hogy direkten alkalmazható bibliai családmodell létezne, annál is inkább nem, mert a Biblia nem családterápiás szakkönyv. Az evangéliumi ember személyiségében növekedő, és a családi közösségben ajándékozó, együttműködő, és ha a házaspárkapcsolat ilyen emberekből áll, akkor az ő életminőségük jó minta a gyermekek számára. – A Bibliából tudjuk, hogy Isten képes a csodákra, képes felülírni logikai sablonjainkat vagy a tudomány ok-okozati összefüggéseit. De vajon léteznek csodák a 21. században és az emberi kapcsolatokban is? – Igen ma is vannak csodák! Vagyis: nem ok-okozati logika szerint történő dolgok. Például a pár úgy dönt, hogy elválnak, és mégis megbékélnek. Úgy döntenek, hogy a magzatot elvétetik, de mégis megtartják. A gyermek haldoklik az intenzív osztályon, és mégis életben marad, gyógyulni kezd. Úgy tűnik, hogy az életben el van rejtve a halál, a kezdetben el van rejtve a vég. De mégis megújuló tapasztalatunk: a végben el van rejtve egy új kezdet. Isten hatalmasan munkálkodik ma is. Csak nem mindig akkor, és ott, amikor, és ahol mi akarjuk. Az Ő titka ez.
|
Hírsor
A hét java
|
|