A csillámpóni megtévesztő éneke

Miért lett Coelho sztáríró?

A 64 éves brazil Paulo Coelho az egyik legolvasottabb író világszerte: könyvei eladott példányszáma meghaladja a százmilliót, legismertebb regényét, Az alkimista címűt 67 nyelvre fordították le. Irodalmi díjak birtokosa, holott a szakma világszerte elutasítja, hazájában cinikus kritikusok azt állítják: úgy ír, mint egy tizenkét éves, csak a fordítói csinálnak belőle írót. Sikere mégis töretlen, rajongótábora mesterként tiszteli, egy-egy könyvét úgy nyitják ki útmutatásért, mint a keresztények a Bibliát.

„A szerző valószínűleg sosem jutott volna a Copacabanán túlra, ha írói énjén nem osztozik egy ellentmondást nem tűrő, kiváló szimatú üzletember és egy kreatív, nyughatatlan marketing-menedzser” – tartja a siker egyik okának Barok Eszter, az origo.hu-n megjelent cikkében. A menedzseríró-vádakat Coelho magabiztosan utasítja el: „Biztos jól írok, mert ha nem így lenne, nem olvasnának annyian”. Ilyen egyszerű a képlet. Erről az embernek a lócitrom és a százmilliárd légy jut eszébe, Coelho írásai ugyanis aligha sorolhatóak az irodalom kategóriába, még a lektűr kategóriába sem.


Utazás, szerelmi háromszög, csoda

Radics Viktória ezt így fogalmazza meg az olvassbele.hu oldalon: „Coelho regényei valóban aligha nevezhetők lektűrnek, hiszen nélkülözik az izgalmas cselekményt, bármi pezsgést, teljesen humortalanok, nincsenek bennük jól megformált karakterek, frappáns leírások, pergő párbeszédek. Egyszóval unalmasak. Azonban a magas irodalom elvárásainak sem felelnek meg: nyelvezetük minden eredetiséget nélkülöz, retorikájuk dagályos, gondolati tartalmuk a nullával egyenlő; tele vannak közhelyekkel, nincsenek bennük sem jó dialógusok vagy monológok, sem érdekes eszmefuttatások, sem szép leírások; sem jellemábrázolás, sem lélekábrázolás, sem társadalomábrázolás”.

Ha nem lektűr, és nem is szépirodalom, akkor mégis micsoda az éles nyelvű kritikusok által „az irodalom ócska, ipari hulladékának” tekintett életmű? Mi az, ami a mágus híveinek számát folyamatosan szaporítja?
„Utazás, szerelem, szerelmi háromszög, csoda – ez a Coelho-könyvek standard tematikája. Homérosz óta tökéletesen megbízható bestseller-anyag, mert minden korban egyformán leköti az embereket.” – tippel Bokor Pál az Irodalmi Jelen egyik számában.

Ezzel szemben Barok Eszter az ezredforduló társadalmi változásaiban látja a fő indokot: „A legkézenfekvőbb válasz persze éppen egyszerűségében és közérthetőségében rejlik, ugyanakkor az sem elhanyagolandó tény, hogy az elidegenedést és gyökértelenséget hozó századvég és a kiszámíthatatlan, percenként változó új évezred természetes hozománya a miszticizmus iránti vágy. Az emberek csalódtak a vallásokban, ideológiákban és izmusokban, hitre és reményre van szükségük, ami kitölti mindennapjaikat. Coelho pontosan ezt az álomvilágot adja meg”.

Valláspótlék áron alul

Mások szintén valláspótléknak látják ezeket a szövegeket, ahogy a Könyvesblog egyik éles nyelvű szerzője, Valuska László is: „Minden mondatában valami iszonytató életbölcsesség áll. Ha egy nap Coelho bejelentené, hogy vallást alapít, megremegne a katolicizmus, hiszen egy óriási piaci rést töm be regényeivel a szerző: az emberek jelentős részének mindig szüksége van a szeretet erejére, hiszen otthon és a munkában csak a balhé van. Most könyvenként kapják meg a giccses szeretetadagot, hogy túléljék a mindennapokat”.

A kritikusok „vallásos giccsnek”, „szemérmetlen, ordenáré giccsnek”, vagy épp „spiritualista szupergiccsnek” nevezik a brazil szappanoperák szintjén maradó, ezoterikus köntösben közreadott életművet. „A szereplők, akiknek nincsenek kétségeik, csak készre kalapált válaszaik, oldalakon keresztül képesek a legbődületesebb közhelyekben beszélgetni életük nagy kérdéseiről” – így Keresztesi József az ÉS hasábjain.

„Éld meg most, amit a többi ember majd csak a jövőben fog megélni! Mit akarsz? (...) Értelmet akarsz adni az életednek, ezért a lehető legintenzívebben akarod megélni. Ez egyszerre csapda és eksztázis. Maradj tehát éber, vedd észre a veszélyt, de éld át az örömöt, a kalandot, hogy az a Nő vagy, aki a tükörképeden túl van” – hangzik egy tipikus, nőknek szóló Coelho-tanács, de a férfiak sem távoznak üres kézzel: „A hála fontos egy férfi életében: senki nem jut messzire, ha megfeledkezik azokról, akik mellette álltak a nehéz időkben”.
A magasröptű közhelyekre épít a vicces kedvű magyar bloggerek által nemrégiben létrehozott  Coelho-generátor, amely véletlenszerűen kreál azonos mondatszerkezetű bölcsességeket, mintha maga az író alkotta volna őket: „Az Igaz Szerelem éjsötét reménye nemes pillanatokkal kecsegtet.” vagy "A csillámpóni megtévesztő éneke örökkévaló eufóriába ejthet".


Kényelmesebb lelkigyakorlat

Ha valóban valláspótlék, miért nem tudja ezt a hiányt, transzcendens utáni vágyat maga a vallás betölteni? Az említett Bokor Pál szerint „a mágikus hatást, melyet Paulo Coelho az átlagolvasóra gyakorol, […] aranymondásainak és életvezetési tanácsainak tulajdonítják. Az aforizmák fogyasztóit meg lehet érteni. Számukra ez nem felszínes, sokszor zagyva moralizálás, hanem egy új, kényelmesebb lelki gyakorlat lehetősége. E bölcsességtár birtokában többé a templomig sem kell elfáradniuk, ahol ugyanezeket az igéket az irodalmi értelemben is színvonalasabb szent szövegek formájában vehetnék magukhoz” .

Fogyasztásról és kényelemről ír Babiczky Tibor is a Népszabadság hasábjain: „köznapian a legszentebb eszmékről, elvekről, értékekről, érzésekről beszél, s lehetővé is teszi, hogy könnyen és gyorsan, mondhatni áron alul jussunk ezekhez”.
És hogy miként lehet ilyen népszerű, új vallásfélét teremteni? Coelho „egy kalap alá veszi a világvallásokat, a szektákat, az okkult praktikát és ezek szimbólumrendszereit; teljesen tetszőlegesen válogat belőlük és vegyíti, elegyíti őket […] teljesen intuitíven és naivan nyúlkál ide-oda a hatalmas anyagban, ami a világ premodern kulturális tárháza – mintha ez egy óriási bazár volna”- állítja Radics Viktória.

Hogy ez az új vallásféle hová vezetne, azt legfrappánsabban Babiczky Tibor fogalmazza meg: „a Coelho által felvázolt új vallást (melynek egyik sajátossága, hogy mindenki párosodik mindenkivel, virágok közt, halk gitárzene-kísérettel, a nagy-nagy szeretet jegyében) felvilágosultabb helyeken swinger-clubnak nevezik”.

Kiss Judit Ágnes

Kapcsolódó generátor:
http://instantcoelho.com/

• Cimkék:
coelho könyv irodalom siker bestseller regény sztár

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére