A pokolba vezető út rossz könyvekkel van kikövezve

Metálkereszténység: gitárt karokkal

A keresztény elbeszélések egyik kulcsfontosságú motívuma a megtérés, annak a 180 fokos fordulatnak a bemutatása, ahogy valaki hitetlenből hitvallóvá válik. A Bibliában a tékozló fiú megtérése atyjához, illetve Saulus látomása a damaszkuszi úton egyaránt azt a lehetőséget példázzák, mikor az embernek lehetőség adatik, hogy válasszon. Ez óriási vonzerőt jelent, hiszen az őszinte megtérés együtt jár a végtelen isteni bűnbocsánattal is – függetlenül a múltbéli vétkek számától és súlyától.

Miszerint a rockzene gonosz

Göndör Ottó Gitárt karokkal című, a közelmúltban megjelent könyve olyan rockerek megtérését kívánja bemutatni, akik Tarzusi Pálhoz hasonlóan a kereszténység ellenségeiből váltak hívőkké. A könyvben bemutatott emberek többsége megtérése előtt büszkén felvállalta és radikalizálta a rockzenére már a jámbor Elvis Presley korában – nem kis részben a keresztény egyházak részéről – kimondott ítéletet, mely szerint a rockzene gonosz.

A gyilkoszenek.com honlap gyűjtése alapján összeállított „katalógus” a hetvenes évek végétől a kétezres évek derekáig követi nyomon a kereszténység felé nyitó rockereket. A könyv bemutatja, milyen változatos okok késztethették a korábbi életükkel való számvetésre a zenészeket: ilyen lehetett valamilyen személyes trauma – mint például amikor a Victor Griffin, a Pentagram együttes gitárosának apjánál rákot diagnosztizáltak; vagy valamilyen olvasmányélmény; mint Eva O-nál, a Christian Death gitárosánál az angyaltörténetek; netán erős közösségi hatás; mint amikor a Mayhemes Kittil elkezdett bibliaolvasó körbe járni.

Bikkfanyelv és büntető szóvicc

A könyv a „kemény” zenék széles skáláját öleli fel a glam rocktól a gothic rockon át a doom metálig, azonban érződik, hogy a szerző alapvetően nem lehet túl járatos ezekben a zenékben. Az együttesekre aggatott címkék és jelzők igencsak lexikon-ízűek, és a rövidke szövegben – a füzetszerű könyv terjedelme összesen nem éri el a száz oldalt – előfordulnak olyan hibák, mint amikor a Slipknot és a Korn együttesek által fémjelzett irányzatot következetesen „alternative metal”-nak (így, angolosan) nevezi, miközben a zenei újságírásban már 15 éve a „nu-metal” kifejezést használják. A könyv olvasása közben azonban nem is az elvétve felmerülő tévedések és anglicizmusok a legkellemetlenebbek, hanem az, hogy a szöveg minden mondatából visszaköszön a nyolcvanas évek Ifjúsági Magazinjának bikkfanyelve, amit csak megkoronáz a címben szereplő büntető szóvicc.

Egy ember megtérésének történetét hitelesen ábrázolni a legnagyszerűbb irodalmi és emberi kihívások közé tartozik – éppen ezért kiábrándító, amikor valaki csak prospektusszinten képes erre. Göndör Ottónak valószínűleg az lehetett a szándéka, hogy minél több bandát gyömöszöljön bele a „tékozló fiú” programadó sablonjába. Pedig már Lót története óta tudhatjuk, hogy a hit és megigazulás szempontjából nem a mennyiség, hanem a minőség a döntő. Az egymást követő kurta leírások pont a lényegről nem beszélnek, csak újra meg újra megismétlik a Megtért Metálzenész történetét.

A történet a következőképpen épül fel:

a szerző először tömören leírja az együttes történetét, tendenciózusan kiemelve a riasztó/gonosz elemeket. A „bűnök” felsorolásánál a szerző egyébként néha nevetséges túlzásokba esik – pedig erre azért egy-két együttes tetteit ismerve egyáltalán nem lenne szükség –, a Dark Angel zenekarnak például azt rója fel, hogy egyik dalában Hitlert „emlegeti” (45.o.), egyébként az általa idézett szöveg alapján nyilvánvalóan negatív kontextusban.

Az együttes történetének bemutatását követően azután következik a fordulat, mikor az egyik tag 10-15-20 év elteltével megtér, melynek következtében vagy abbahagyja a zenélést, vagy pedig új tartalommal tölti meg karrierjét. Sajnos a könyv az egyes rocksztárok megtéréséről csak egy-egy rövidke visszaemlékezést idéz, azaz pont a legérdekesebb részek, a tépelődések és tapogatózások, a megtorpanások és meghasonlások hiányoznak. A megtérés retrospektív leírása – talán szerencsésebb lenne a „felmutatás” szót használni – néha kifejezetten komikusra sikeredik.

Én például jót derültem Dave Mustaine nyilatkozatán (38.o.):„Az életben mindent kipróbáltam. Evangélikusnak születtem, és Jehova tanújaként neveltek. Anyám zsidó volt. Kísérleteztem a fekete mágiával és a boszorkánysággal, elolvastam a Sátán bibliáját. És most keresztény lettem, és ez egy pozitív fejlemény.”

Egy rossz könyv olvasása még kellemetlenebb, ha közben azt érezzük, hogy a téma roppant érdekes, és megérdemelné az igényes feldolgozást. Ezzel az érzéssel tettem le a Gitárt karokkal-t is. A metálzene korunk kultúrájának meghatározó része – Norvégiában egyenesen a nemzeti kulturális örökség része. Ezért lenne szükség arra, hogy a metállal foglalkozó írások – keresztény szellemiségűek vagy sem – végre túllépjenek a kliséken, és igényes módon, a maga komplexitásában értékeljék ezt a jelenséget.

Az Eleai Vendég

• Cimkék:
gitár metál megtérés Christian Death Pentagram Göndör Ottó Gitárt karokkal

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére