Kultúra
2011-09-27 21:30:00
A magyar építészet piacképes exportterméke: az organikus iskolaMakovecz: a templomépítő, aki sosem alkudott meg
Saját stílust és iskolát teremtett Makovecz Imre. A magyar organikus építészet ma elhunyt alapítójára emlékezünk.
Legutóbb szerencsére nem az aktuálpolitika, hanem egy vérbeli underground-banda „kezelte a helyén”. A Bizottság a Műcsarnokba megy című, a 80-as évekbeli kultbandát kanonizáló tárlat katalógusának szövegírója szerint „a művészi szabadság akkor is lehetséges, ha a politikai hatalom erős korlátok közé szorítja az embert”. Lajstromba is vette azokat, akik a „késői kádárizmus áporodott klímájában” sem alkudtak meg: Makovecz Imre, Csete György, Petri György, Nagy Gáspár, Esterházy Péter, Nádas Péter, Szilágyi István. A felsoroltakban igazából csak az a közös, hogy tehetségüket nem a hazai kurzuslottón nyerték, munkásságukat a Lajtán túl is nagyra becsülik.
Makoveczet a nemzetközi építész berkekben az organikus stílus egyik legjelesebb képviselőjének nevezik. Rögtön Frank Lloyd Wrigh és Antoni Gaudí i Cornet mellett. A magyarországi építészet egyetlen piacképes exportterméke a magyar organikus iskola. A kissé historizáló, olykor romantikus, a népies formavilágot átszellemítő, jelképekben gazdag épületek tagadhatatlanul védjeggyé váltak. A jurta-sziluett, a szabálytalan ablak- és ajtóformák, a maguk természetességében meghagyott fatörzsek, mint tartó és/vagy díszítő-elemek, a honfoglalás-kori mitológiai utalások fémjelzik építészetét.
Makovecz az 1960-as évek elejétől kacérkodott a Kós Károly-i hagyománnyal, de – több vendéglő és csárda tető alá hozása után – az 1977-ben átadott, sárospataki „művházzal” és a farkasréti temető ravatalozójával érett be saját stílusa. A nemzetközi szakmai közvélemény már korábban is felfigyelt rá, de az 1991-ben átadott, „tűtornyos” paksi katolikus templom után már az építészetkedvelő külhoni nagyérdemű körében is ismert lett. Munkásságának hatására az 1970-es évek második felétől több tehetséges építész jelent meg hasonló művekkel.
Volt aki – mint például Csete György – a panelt próbálta organikusabbá tenni. De makoveczi hatásra épültek-épülnek organikus (vagy jellegében olyasféle) családi házak is. Nagy Ervin a Budán és Ady-ligeten épített zárt formájú terméskő házaival, Varga Csaba tiszaújvárosi, kiterjesztett szárnyaival madárra emlékeztető épületével, vagy Ekler Dezső – szintén szárnyas – leányfalui házával, horányi fazsindelyes nyaralójával és a Római-parton álló, saját családi házával csatlakozott az organikus iskolához.
Személyisége megosztó volt ugyan, ám tehetségét és hatását aligha vitathatja bárki is. Az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavillonja – bár idehaza kisebbfajta kultúrbotránnyá vált – máig sokat citált mű, mint ahogy templomait is előszeretettel „idézi” a nemzetközi szakirodalom.
Márton Félix
További cikkek
|
Híres ember
|
|
|
|