Egy vakmerő könyv

Magyar a világ első Facebook-meséje?

Az immár legendás Bátor Tábor azt próbálja meg visszaadni kis lakóinak, amit betegségük elvett tőlük: a gyermekkorukat, a közösség élményét. A résztvevők a legsúlyosabb kórokkal küzdenek – rákkal, cukorbetegséggel, krónikus ízületi gyulladással: olyan szörnyekkel, akik láttán a felnőtteknek is inába száll a bátorsága, és akik nem tűnnek el az ágy alá, vagy a szekrény mögé, ha felkapcsoljuk a villanyt. A táborban azonban ismét gyermekek lehetnek, és szakértő felügyelet mellett olyan kalandokban és élményekben lehet részük, mint hasonló korú sorstársaiknak.

Az idén 10 éves Bátor Tábor olyan megkérdőjelezhetetlenül jó dolog, hogy a támogatói között tudhat egy reklámcéget, egy bankot, rengeteg hírességet és művészt. Szerencsére jól sáfárkodnak a rájuk bízott javakkal, és kreatív ötleteik egészen rendhagyó megoldásokat szülnek: ilyen a végül papírformában is kiadott, és megvásárlásával a tábort létrehozó alapítványt támogató Bátor könyv, amely a világ talán legelső facebookos közösségi meséje.

A mese első fejezetét június 23-án posztolta ki a Bátor Tábor hivatalos facebook-oldala. Szerkesztőnek, háziasszonynak és a karakterek édesanyjának D. Tóth Kriszta műsorvezetőt, a Lola-mesék szerzőjét nyerték meg, aki az első fejezettel irányt adott a történetnek, és bemutatta a cselekmény szereplőit (nyitóképünkön). A történet a történetben szerkezetű mesének két fő alakja van, Dani, a beteg kisfiú, akinek kórházi ágyán mesélik el a legkisebb vízcsepp, Csepp történetét. Csepp a tengerben él családjával és testvérkéivel, azonban egy véletlen folytán messze kerül tőlük, és innen indulnak csak az igazi kalandok.

A facebook-történet újszerűségét az adja, hogy a Bátor Tábor rajongói minden fejezet végén dönthettek Csepp sorsa felől. A három megadott választási lehetőségből a legtöbb szavazatot kapó fejleményt kellett papírra, jobban mondva képernyőre varázsolnia a következő fejezet szerzőjének. A mese ugyanis nemcsak a történet kitalálásában, hanem megírásában is közösségi. Minden újabb fordulatot egy újabb szerző bontott ki, minden újabb kaland újabb hangon szólalt meg. A 14 fejezet mindegyike így lett különleges és más, a gondos szerkesztő új kezdetet jelentő lezárásával befejezve.


A sztárok és Dani

A szerzők között vannak olyanok, akiknek hivatásuk az írás, vagy újságírás. Ilyen a 2. fejezetet jegyző Lackfi János, író, költő, vagy a 4. fejezet háziasszonya, Rácz Zsuzsa író, újságíró, de akad köztük színésznő (Schell Judit, Oroszlán Szonja), televíziós személyiség (Csiszár Jenő), dalszerző (Geszti Péter) és gasztroblogger is (Mautner „chili&vanília” Zsófia). Javarészt tehát nem „szakmabeliek”, vagy legalábbis nem a gyermekirodalom művelői. Különböző ízlésük, mentalitásuk, gondolkodásuk meglátszik az általuk írt szövegeken is: Mautner Zsófia például illatos-ízes fejezetet írt, ahol az előre meghatározott kalandba sikerült belevarázsolnia egy piaclátogatást kürtőskaláccsal és egyéb ínyencségekkel, Varga Livius, a Quimby kedves, fanyar humorú együtt-töprengős fizikaórát kanyarított a képernyőre, Csiszár Jenő műsorvezető pedig a saját kisfiait csempészte Csepp megsegítéséül a mesébe.

Ami azonban közös az egymástól olyannyira különböző írókban és fejezetekben, az a segíteni akarás és szeretet, ami lehetővé tette, hogy a végeredmény – bár nem lett irodalmilag kiemelkedő jelentőségű – de kedves, izgalmas, szerethető. Egy igazi közösségi mese, olyan, mint amilyet egy szülő estéről estére gombolyít le a gyermekének a kiságy szélén ülve, még akkor is emlékezve arra, hogy hol tart és mi történt az egyszerű történetben, ha nagyon fáradt.

Hiányzik azonban a Bátor könyvből a mese másik fele: míg mindent megtudunk Csepp kalandjairól – aki egy Pilla nevezetű könnycsepp, egy Gombi nevezetű fonalgombolyag és egy bánatos ecset társaságában járja a világot –, addig a másik főszereplő, a kórházban fekvő Dani túlságosan keveset szerepel. Egy olyan történetben, amely beteg gyermekek segítésére íródott, jó lenne többet megtudni a kórházban fekvő kis bajnokokról. Jó lett volna egy olyan mesekönyvet a kezünkben tartani, amely a közös mesébe nemcsak a napsugarat és a nevetést, hanem például magának a tábornak, vagy a súlyos betegségeknek, a kórház világának bemutatását is magára vállalja.

Miklya Anna

A kép innen.

• Cimkék:
bátor tábor bátor könyv facebook d.tóth kriszta lackfi jános rácz zsuzsa geszti péter csiszár jenő quimby

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére