Tele slágergyanús indulókkal, áriákkal

Liszt keresztje

Liszt Ferenc legnagyszabásúbb művének, Jézus életének három szakaszát bemutató oratóriumának a címét szándékosan, mindenhol Xtus-ként írta. A zeneszerző célja az volt, hogy a kereszthordozást fejezze ki a zenében. A háromórás áhítat végig erről az isteni titokról, a szenvedéstörténetről „szól” – úgy a szöveg, mind a zenei szimbólumok révén.

A Xtus című oratórium bemutatójára 1873-ban került sor Weimarban és Budapesten. Az oratórium egy fenséges előjátékból és három részből áll: a Karácsonyi oratóriumból, a Vízkereszt után és a Szenvedés és feltámadás című egységekből. Az egyes részek számos tételből állnak, így elhangzik például a Háromkirályok magyaros jellegű indulója, a Nyolcboldogság himnusza, az ujjongó Szűzanyát megéneklő Stabat mater speciosa és az összeroskadó Szűzanyával együttzokogó Stabat mater dolorosa is. A háromórás zene-Újszövetséget a szövegen túl több zenei elem is összeköti, többek között a szerző kereszt-motívuma. Ez a „szó-lá-dó” motívum számos zenei átalakuláson megy keresztül, de végig felismerhető marad. Így válik a Xtus az X-motívum hatalmas zenei misztériumává.

A mű a 19. századi nagy Krisztus-megzenésítések kiemelkedő alkotása. Beethoven Krisztus az Olajfák hegyén című oratóriuma a leggyakrabban játszott zeneszerző legritkábban előadott műve. Berlioz Jézus gyermekkora című oratóriumát még a franciák is ritkán hallhatják, nemhogy más nemzet hangverseny-látogatói. Liszt oratóriumára számos tanítványa felelt, így Felix Draesecke megírta a saját Christusát (melyet elvétve sem hallani), ahogy mestere halála után Anton Rubinstein is belefogott egy nagyszabású – szinte sosem játszott – Krisztus című oratóriumba. Lisztnek (a neves szerzőkkel ellentétben) sikerült kiegyenlítenie a világi romantika és a vallásos hitelesség művészi kötelességét, így magasodhatott ki az ő műve.

A Xtus azonban még így is ritkán játszott alkotás, ahogy a szerző miséi és más oratóriumai is, melyek bár a Trisztán, vagy a Parsifal fenségével vetekszenek, azonban a hiányzó „oratóriumházak” miatt szinte ismeretlenek. Egy-egy remekmű előadására éveket kell várni, és amikor felcsendülnek, hiányzik belőlük az előadói hagyomány nyújtotta tapasztalat. A karmester számára ez azt jelenti, hogy nem ismeri ki magát a zene és szöveg szövevényes dimenzióiban. A közönség számára a Xtus pedig újra- és újra ismeretlen marad; másképp fogalmazva, hiába van tele slágergyanús indulókkal, áriákkal, kórusbetétekkel – ezeket a koncert után sem halljuk a Muzsikáló reggelben, vagy a Klasszik Rádióban.

Egy tipikus koncert

E hiány egyik jellegzetes előadását hallhattuk április 14-én a Müpában. Hamar Zsolt karmester és a Rádiózenekar úgy szólaltatta meg az oratóriumot, mint egy Liszt-évi penzumot, melyhez valamiért még kórus is csatlakozott. A hangversenyből a szöveg alá rendelt dramaturgia hiányzott, a belső izzás, az isteni titkot szolgáló liszti alázat. A Stabat mater dolorosa hatalmas zenekari hangorkánja, vagy a Nyolc boldogság öröklassúságba kimerevített tempói mind azt sugallták, hogy éppen a lényeg, a szövegértelmezés maradt el.

A karmester tudálékos mozdulatai, a rezek gikszerei, a vonósok pillanatnyi meggyengülései – mind a zenekritikák szarkasztikus oldalaira tartoznak. Ami azonban mindannyiunkra tartozik: hiányzik a vallásos darabok hiteles megszólaltatásának kultúrája. Hamar Zsolt úgy vezényelte a Pater noster-t, a Stabat mater speciosa-t, vagy az említett Nyolcboldogságot, hogy a vallásos jelleget a végtelen lassúság és a suttogó pianó „biztosította”. Semmitmondó kimértség és unalom lengte be az előadást. Fájdalmas, hogy még az egyes tételeket záró, recsegő indulók sem tudták feldobni az estet.

Bár minden hang végül elhangzott, ha fakóbban és lassabban is mint lehetett volna, bár Jézus megszólalt Massányi Viktor hangján, Xtus X-je hiányzott, azaz a megváltó keresztje – amiről a Húsvét „szól”. Lehet, persze Hamar Zsolt és az MR Szimfonikusok véleménye az, hogy a „megváltás elmaradt”.

Liszt Xtus-át a nagyhétre mégis jószívvel ajánlom, mert jó felvételek is hozzáférhetőek (például a mellékelt videón). És így hátha mi magunk is felleljük Krisztus keresztjét.

Windhager Ákos

• Cimkék:
Liszt Xtus koncert zene mű Müpa

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére