Szüfrazsettek, családanyák és Mária Magdolna Webbernél

Kicsoda valójában az Operaház Fantomja?

Londontól Kiotóig, Johannesburgtól Las Vegasig díszelőadásokkal ünneplik a 25. évfordulót: az operaház fantomjának sikere szinte egyedülálló a színház világában. Bevétele a legnagyobb filmsikerekével (Titanic, ET, Csillagok háborúja) vetekszik, a világ 27 országának 145 városában vitték színre, és több mint 60 millió ember látta a párizsi operaház katakombáinak titkát feldolgozó történetet.

A katakombák izgató rejtélye

A bemutató napján, 1986. október 9-én Andrew Lloyd Webber már a musicalirodalom klasszikusai közé számított: a Jézus Krisztus szupersztár, az Evita, a Macskák ekkor már több mint egy évtizede a zenés színházak kedvenc előadásai közé tartoztak. A Broadway és a West End a sok ezredik Webber-előadást tudhatták maguk mögött, a Szupersztárból készült film pedig egy egész generáció gondolkodásmódját meghatározta.

De valójában ki vagy mi is ez a Fantom, és miben lehet sikerének titka? Az azonos című, Gaston Leroux által jegyzett eredeti mű a múlt századforduló elején született. A téma akkoriban erősen bulvárosnak számított, ugyanis a párizsi opera felújításakor egy többszintes, belső tóval (valójában ciszternával) ellátott földalatti katakombarendszert találtak az építészek, amelynek eredete és építésének célja is ismeretlen volt. Mint minden titok, a katakombák rejtélye is izgatta a közvéleményt.

Az ünnepelt Webber. Bulváros gondolattöredékek (kép innen.)

Ezt az érdeklődést lovagolta meg Leroux és napilapja, amikor 1909–1910-ben folytatásokban publikálták az operaház fantomjáról szóló történeteket a francia Le Gaulois című lapban. A regény azonnal bestseller lett, és már a sajtókiadás évében lefordították angolra. A mű sikerének egyik titka a bulváros témán túl stílusában keresendő. Az operaház fantomját a mai napig a krimiirodalom egyik legkiemelkedőbb darabjának tartják: olyan műnek, amely meghaladja saját korát. Felépítése a modern regényekével vetekszik, a cselekmény éles jelenetváltásait nemegyszer a mára megszokott, de akkor döbbenetesen újnak ható, egyes szám első személyben elmondott gondolattöredékek váltják.

Az evangélium Abdrew Lloyd-Webber szerint

Webber mindig jó orral választott témát. Nem állnak tőle messze a bibliai történetek, bár ha lehet, szeret csavarni rajtuk. Ezt a megszokottól eltérő többfókuszú történetmeséléssel éri el. Ezek az elemek már Webber első, 1965-ös iskolaszínpadra írt darabjában, a rockoperává átdolgozott József és a színes szélesvásznú álomkabát című műben is megfigyelhetők, de leginkább az akkor divatos hippikultúra világába helyezett Jézus Krisztus szupersztárban válnak nyilvánvalóvá. Tim Rice, a musical szövegírója a szereplők szólóiba valójában olyan „tudatszövegeket” épített, amelyek megvilágítják a szereplők motivációit, tudatalatti, valójában soha nem verbalizált belső rezdüléseiket. Ezek a monológokba rejtett tudatszövegek leginkább Júdást jellemzik, így a webberi mű nemcsak Jézus, hanem Júdás és a többi tanítvány szenvedéseit is bemutatja.

Az egyik legszebb ária Mária Magdolna gyötrődését fejezi ki. Az operaház fantomja valahol ennek a női monológnak a folytatása. Ahogy Mária Magdolna is bűnös élete és a Jézus mellett vállalható szent szerelem között gyötrődik, úgy Az operaház fantomjában Christine-t is kétféle érzés gyötri. Szerelméért ugyanis két férfi harcol: a katakombákban élő torzszülött, az arcnélküli fantom és a világi csillogásból és gazdagságból érkező gyerekkori pajtás, Chagny márki. A mélybe húzó, sötét erőket megtestesítő fantom mellett a lány kamatoztathatná Istentől kapott tálentumait, a „zene angyalának” keménykezű mentorálása mellett világhírű operaénekesnő lehetne, míg Chagny márkinéként fel kellene áldoznia tehetségét és karrierjét a házasság, a jómód és komfortos élet oltárán.

A szerepválságok korában született a darab

A kompozítor jól választott, amikor Leroux kevéssé ismert művéhez nyúlt, hiszen a nyugati világban már a nyolcvanas évek közepén elindultak azok a szerepválságok, amelyek nálunk mostanra kezdenek kibontakozni. Az emancipáció a 20. század második felére saját paródiájába csapott át, családok tömege ment rá a férfi- és a női szerepzavarra egyaránt. A nők számára valódi létkérdéssé vált a webberi musicalben szimbolikusan felvetett dilemma: mi a fontosabb, a karrier vagy a család? A két teljesen különböző férfikarakterbe nők milliói vetíthették ele a számukra ideális férfit és választást. Így nem csoda, hogy a vadromantikus krimivel körített történet milliók könnycsatornáját (és pénztárcáját) nyitotta meg, s hogy Az operaház fantomja az egyik legtöbbet játszott mű ma a világon.

 Miklya Luzsányi Mónika

A nyitókép innen.
 

• Cimkék:
lloyd webber az operaház fantomja jézus krisztus szupersztár macskák evita musical színház

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére