Tabutémák, blaszfémiák

Két kiátkozott sztár titkos filmje

A legnagyobb titokban forgattak filmet Salman Rushdie indiai születésű író Az éjfél gyermekei című regényéből, a munkálatok a napokban értek véget Srí Lankán. A Winds of Change című film forgatókönyvét Rushdie írta, a rendező az Oscar-díjra jelölt indiai-kanadai Deepa Mehta, a mű várhatóan 2012 tavaszán kerül a mozikba (nyitóképünkön a duó). „Rushdie a muzulmánok szemében szálka, én a hindukéban. De szerettük volna megcsinálni ezt a filmet, és ennek a hallgatás volt az ára" – jegyezte meg a rendező, aki elismerte, nehéz dolguk volt 800 statisztával titokban tartani a forgatást.

Való igaz, mindkét híresség vallási vezetők és hívek tömegeit dühítette fel alkotásaival. Az 1998-ban Magyarországon az Ünnepi Könyvhéten díszvendég Salman Rushdie története ismertebb. 1989. február 14-én kiáltotta ki rá Sátáni versek című regénye miatt a fatvát Khomeini ajatollah, az iráni vallási diktatúra vezére, a síiták szellemi atyja – s az ítélet végrehajtójának vérdíjat is felajánlottak: 3 millió dollárt, ha iráni állampolgár tenné, s 1 milliót, ha más hon gyermeke. Khomeini valószínűleg nem is olvasta angolul íródott regényét, az 1988 őszén megjelent Sátáni verseket, pusztán tanácsadóira hallgatott, akik a muszlim országokban kitört Rushdie-ellenes tüntetések után kierőszakolták az akkor már betegeskedő főnöküknél a fatvát.


Sátáni kísértések

Rushdie-t a brit, az indiai és a pakisztáni muszlimok bizonyos képviselői – csakúgy, mint az iráni Khomeini ajatollah – azért találták bűnösnek az istenkáromlás vétkében, mivel a Prófétát
allegorikusan, többértelműen szerepeltette. Érdekes egybeesés, hogy szintén blaszfémia miatt követelték – s érték el több helyütt – keresztény hívek a Sátáni versek megjelenésével egy időben bemutatott Scorsese-film, a Jézus utolsó megkísértése betiltását. Egy amerikai vallástörténész, Brent Sleeper még összehasonlító értekezést is írt a két mű fogadtatása közötti párhuzamokról, annak a tömeges megsértődésnek a természetrajzáról, amelyet a hívek akkor éreznek, amikor úgy érzik, a számukra legszentebb személyt támadások érik.

A Sátáni versek elleni tüntetők 

„Akik fegyvert fognak Allah és küldötte ellen, s csak abban serények, hogy romlást idézzenek elő a Földön, azoknak az a jutalma, hogy megöletnek” – áll a Korán 5. szúrájának 34. versében. Ruhollah Khomeini ajatollah, ennek alapján mondta ki elhíresült fatváját (ítéletét) a Sátáni versek című, 1988 szeptemberében megjelent regény szerzője, Salman Rushdie, valamint a mű fordítói és kiadói ellen. Az író, akinek életére Khomeini fatváját követően egy fanatikus muszlim szervezet 6 millió dolláros vérdíjat is kitűzött, azóta Angliában bujkál a hivatásos bérgyilkosok és a gyilkosságra készülők ellen.

Rushdie azonban nem csak a szélsőséges muszlimok, hanem az extremista hinduk részéről is került már a leghevesebb támadások kereszttüzébe. Méghozzá A Mór utolsó sóhaja című 1995-ös regénye miatt. A támadásokat nem csak az magyarázza, hogy mostani műve bőven foglalkozik a hindu nacionalizmus szélsőséges megnyilvánulásaival és a vallási fundamentalizmussal, hanem az is, hogy a kritika aktuálpolitikai kulcsregényként is fogadta azt: egyik figurájában, Raman Fielding politikusban ugyanis többek szerint Bombay és egész Maharashtra tartomány legnagyobb politikai és vallási tekintélyére, a helyi választásokat akkortájt megnyert Shiv Sena (Síva Hadserege) nevű – egészen hindu és félfasiszta – párt elnökére, Bal Thackeray-re lehet ismerni. Rushdie tagadta, hogy főhősét, Fieldinget „kifejezetten” Thackeray-ről mintázta volna, mondván, inkább „egy Indiában gyakori politikusi archetípust” kívánt alakjában ábrázolni.


Tűz és víz

Az 1950-ben Indiában született és Kanadába kivándorolt Deepa Mehta jóval kevésbé ismert Magyarországon. A rendezőnő többször is hindu fundamentalisták támadásának célpontjává vált, mivel előszeretettel nyúl az Indiában kényes témák után. Víz című 2005-ös filmjében az özvegyek kiszolgáltatott sorsával foglalkozik: egy gyermekkorban lévő menyasszony, akinek a férje meghalt mielőtt még egybekeltek volna, arra kényszerül, hogy egy indiai vallási közösségben, azaz egy ashramban éljen Varanasi-ban a többi özveggyel együtt. Az életüket pedig egy idős asszony, Madhumati irányítja, aki prostitúcióért tartja őket.

Jelenet a Víz című filmből 

A film témája már 2000-ben, a felvételek megkezdésekor ismertté vált, és hindu tüntetők felgyújtották a forgatási helyszínt, ugyanis a rendezőnő szerintük torz képet mutat az indiai kultúráról. Mehta halálos fenyegetéseket kapott, és egy időre fel kellett hagynia a forgatással. „A film egyáltalán nem hinduellenes. A forgatókönyvet pont az a kormány olvasta el és hagyta jóvá, amelyik később tiltakozott" – védekezett a rendezőnő, aki a kényszerszünet után végül Srí Lankán forgatta le a filmet. A Víz annak a trilógiának a befejező része, melyhez a Föld és a Tűz is tartozik. Utóbbi két indiai leszbikus nő kapcsolatáról szól, és a tabutéma miatt nem véletlen, hogy a filmet kivonták az indiai mozikból, miután sorozatos támadások érték azokat a filmszínházakat, ahol hajlandóak voltak bemutatni.

Mehtát zavarja, hogy az emberek úgy érzik, kritizálja az országot, ahol született és nevelkedett. „Mikor erről beszélek, az emberek azt hiszik, Indiáról beszélek, pedig ez nincs így. Ez csak egy csapatnyi indiai fundamentalista, és nem India. India támogat minket." – nyilatkozta a rendezőnő, akinek Föld című opuszában egy kislány szemszögéből mutatja be a helyszínt, Shantit körülvevő hindu-párszi-muzulmán-szikh-keresztény béke megszűnését, India feldarabolását.

mi

• Cimkék:
Rushdie Mehta Sátáni versek muszlim fatva hindu

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére