Megtámadták az egyik szereplőt

Így látják a magyarokat a földönkívüliek

Vannak, akik azt mondják, hogy a magyaroknak fenntartásaik vannak más kultúrákkal szemben. Mások szerint nagyon is nyitottak. Vannak, akik azt mondják, hogy a virtuális világ és az internet lehetőségeket nyújt arra, hogy teljes szabadságban éljünk és bármit megtehessünk, amit szeretnénk. Mások azonban ezt a szabadságot veszélyesnek tartják. Vannak, akik azt mondják, hogy egy multikulturális társadalom új és fontos elemekkel gazdagíthatja a nemzeti kultúrát. Mások szerint a családalapítással lehet leginkább védeni egy nemzet kultúráját. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel szembesít bennünket már a kapun belépve JeruVille, egy Németországból indult színházi projekt, amely a Református Menekült Misszió meghívására érkezett Budapestre.

JeruVille egy sajátos, kicsit földöntúli, mégis nagyon valós, megelevenedett konténerváros a Zöld Pardon mögötti ligetben. A város Magyarország Magyarországon és Budapest Budapesten egyszerre. A társulat tagjai pedig harmadik országbeli bevándorlók és helyi fiatalok, akik e furcsa interaktív játékkal egyszerre festik le és játsszák el, milyennek látnak minket, magyarokat. És azt, hogyan érzik magukat és hogyan igyekeznek önmaguk identitását, kultúráját megtartva hozzánk és a minket, őket körülvevő multikulturális környezethez alkalmazkodni. A rendhagyó színházi eseményben 30 fiatal játszik párhuzamosan a konténervárosban, ahol a nézők maguk dönthetik el, hogy milyen sorrendben nézik meg a több helyszínen játszódó eseményeket.


A bentieket vagy a kintieket védik az őrök?

Az egyik helyszínen A kis herceg bolygójára csöppenünk, ahol mobiltelefon porzójú fémvirágok nőnek. Egy másikon arról faggatnak bennünket, mi jobb máshol, mint nálunk. A harmadikon – a roncstelepen – folyamatos panaszáradatot hallunk. A negyediken virtuális repülőjegyet nyerhetünk bárhova, ahova elvágyódunk, az ötödiken a titkos bázissal léphetünk kapcsolatba, ahova a hozzánk érkezett alienek, a földönkívüliek folyamatosan többnyelvű jelentést küldenek rólunk, főleg arról, milyen itt az általános kedélyállapot. Közben capoeira harcosok, a város őrei védik őket tőlünk, minket tőlük, vagy minket magunktól?

Mobiltelefon porzójú fémvirágok. Kép innen.

Az elején még kuszának tűnik a darab – azt sem tudjuk, hol vagyunk, hova csöppentünk – aztán a végére szépen összeáll, értelmet nyer minden kimondott szó, minden megtett mozdulat, minden elénekelt, elrappelt dal. A Petra Lammers német rendezőnő által irányított JeruVille a mai fiatal generáció kiáltványa hozzánk, magyarokhoz. Egyszerre vidám és hátborzongató érzés szembesülni a saját kliséinkkel, előítéleteinkkel, és mindenképp rádöbbent arra, hogy kik és mik vagyunk, milyenek akarunk lenni, és mennyire vagyunk képesek befogadni másokat, akik ragaszkodnak a másságukhoz. Aki nem fél a kiáltványtól, még megnézheti a darabot a hétvégén, ingyenesen.

Szabó Ágnes

A nyitókép innen.
 

• Cimkék:
jeruville színház bevándorlók kultúra református menekült misszió

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére