„Akik elszívják az állam erejét”

Hogyan sterilizáltak a demokratikus országokban?

A Szlovák Munka-, Szociális- és Családügyi Minisztérium ingyenes fogamzásgátlással és sterilizálással oldaná meg a szociális problémákat. A javaslat ellen máris tiltakozott az Élet Fóruma nevű civil szervezet, amely szerint a terv a rasszizmus határát súrolja, diszkriminatív, és a romák ellen irányul. A törvényjavaslatban ugyanis 700 – elsősorban cigányok lakta – településre vonatkozna, ahol több százezer családot érint a mélyszegénység. Az Emberi Jogok Európai Bizottságához (EB) beadott feljelentés szerint Szlovákiában a közelmúltban is több olyan sterilizálást hajtottak végre, amelyek vagy kényszer jellegűek voltak, vagy nem tájékoztatták megfelelően az asszonyokat a beavatkozás kimeneteléről, illetve visszafordíthatatlanságáról. Hasonló ügyben jelenleg három szlovákiai roma asszony vár az EB döntésére, de a sértettek valós számát nem tudni.

A szlovák törvényjavaslat nagy közfelháborodást kavart, ami nem csoda, hiszen az európai népek tudatában még elevenen élnek azok a szörnyűségek, amelyeket a múlt században a fajvédelem zászlaja alatt követtek el politikusok, törvényhozók, orvosok és tudósok. Az emberi faj nemesítésének gondolata Darwin unokatestvérétől, a szintén természettudós Francis Galtontól ered, aki 1895-ben kiadott kiáltványában kifejtette, hogy amíg a különböző állat-, és növényfajok az évezredek során a fajnemesítések hatására látványos fejlődésen mentek keresztül, addig a modern ember lényegileg nem különbözik az ókori civilizált kultúrák emberállományától. „Fejlesszük saját fajunk emberállományát, ahogyan tettük azt más fajokkal is. Szaporítsunk az emberiség legjobb és nem a legrosszabb példányaiból." – hangoztatta kiáltványában. Galton ezzel a kijelentésével öntudatlanul is megalkotta az eugenika (a görög „jól született”-ből) definícióját, amely a fajvédelem és az emberi faj nemesítésének gondolatával ötvözve milliók életét tette tönkre a világon.

A magasabb rendű árják

A náci Németországban a fajvédelem eleve az állami filozófia része volt. A gondolatnak viszont már sokkal korábban megágyazott Alfred Ploetz orvos, aki 1905-ben megalapította a Német Rasszhigiénés Társaságot, a világ első eugenikai tömörülését, s neki is köszönhetően az eugenika Németországban már a weimari köztársaság korában önálló tudománnyá fejlődhetett. A kényszer-sterilizáció kezdetben „csak” az értelmi fogyatékosokat, öröklődő betegséggel rendelkezőket érintette. Az első hullámban több mint 400 ezer embert sterilizáltak, majd a törvényt kiterjesztették a különböző szexuális „bűnöket” elkövetőkre is: a homoszexuálisoktól kezdve, a nemi erőszakot elkövetőkön keresztül egészen a prostituáltakig, valamint a bűnözőkre és az alkoholistákra. Így Németországban 1945-ig több, mint fél millió férfi és nő került ivartalanításra. A koncentrációs táborokban folyó eugenikai kísérletek, a zsidó és cigány asszonyok sterilizálása tömeges méreteket öltött, melyek szörnyűségeiről részletesen beszámolnak a náci perek jegyzőkönyvei.

A korlátlan lehetőségek hazája

A sterilizálás, mint fajvédelmi módszer azonban nem csak a náci Németországban, hanem számos nyugati országban is elfogadott volt. Az eugenikában éppen a korlátlan lehetőségek hazája, az Amerikai Egyesült Államok járt az élen, hiszen már 1910-ben felállították Eugenics Records Office-t, amely a világ első eugenikai intézete volt. Az intézet munkájának eredményeként 1913-ra az Egyesült Államok 48 államából harminc rendelkezett eugenikai törvénnyel, mely a fajok keveredését tiltotta. 1914-re 12, a harmincas évekre pedig 37 államban volt sterilizációs törvény is, amely a „társadalomba beilleszkedni képtelen … gyengeelméjűek, őrültek, gyilkos hajlamúak, epilepsziások, iszákosok, kóros betegek, vakok, süketek, torzultak, árvák, csavargók, hajléktalanok és a koldusok” sterilizációját engedélyezte. 1924-ben lépett életbe a Faji Identitás Törvény (Racial Integrity Act) melynek alapján nem csak a színes bőrűeket, hanem a szegényeket, munkaképteleneket is törvényesen nemzőképtelenné lehetett tenni.
 

Az amerikai karikatúra szerint árjapapír kell az esküvőhöz. Kép innen.

Az első ilyen per bírói indoklása szerint a sterilizálás szükségszerű, emberbaráti cselekedet: „Nem egyszer láttuk, hogy a közjóért még a legjobb állampolgároknak is az életüket kell áldozniuk. Furcsa lenne, ha azoknak, akik elszívják az állam erejét, nem kellene meghozniuk ezt a kisebb áldozatot, amit talán nem is éreznek áldozatnak, hogy ne árasszon el bennünket az inkompetencia. Jobb a világnak, ha nem várjuk meg, hogy ki kelljen végezni a degenerált ivadékaikat bűnözésért, vagy elnézni, ahogy éhen halnak, hanem megakadályozzuk azokat, akik nyilvánvalóan nem életrevalóak, hogy szaporítsák a fajtájukat. Ugyanaz az elv, ami a kötelező védőoltást indokolja, vonatkozik a petevezeték átvágására is.”

Edwin Black Háború a gyengék ellen című 1995-ben megjelent dokumentumkötete fedte fel azt a tényt, hogy a húszas években közel 60 ezer bevándorlót köteleztek arra, hogy vesse magát alá ivartalanítási műtétnek, melynek első sorban fekete, arab, illetve Európa déli államaiból érkezett bevándorlók estek áldozatul. Az Egyesült államok déli államban azonban 1970-ig megmaradtak az eugenikai törvények.

Jóléti fajvédelem

Az e szellemben fogant első állami szabályozás szövege Európában 1928-ban, Svájcban született meg, amikor Vaud kantonban bevezették a kényszer-sterilizálás lehetőségét. Ezt követte egy évvel később Dánia, majd az 1933-ban Hitler irányítása alá került – de a kérdéssel elvi szinten már a weimari időkben is foglalkozó – Németország, a következő három évben pedig Svédország, Norvégia, Finnország és Észtország is törvényesítette a kényszersterilizálás lehetőségét. Svédország például 1934-ben hozták meg az első sterilizációs törvényt, amelyet az összes parlamenti párt támogatott.
 

Egyértelmű kansas-i építmény. Kép innen.

A törvény indoklásában a társadalom gazdasági stabilitását veszélyeztető devianciák felszámolását jelölte meg célként, amely a kezdetekben az értelmi fogyatékosokra vonatkozott. Az ötvenes években a jóléti társadalom felépítésének érdekében a svéd törvényhozók nem féltek bevetni az eugenikai törvényeket sem, így sterilizálták mindazokat, akiknek utódai túl nagy gazdasági nyomást jelentett a társadalomra. Így például az árvaházban felnőtt kislányokat 15 éves korukban csak akkor engedték el a gyermekotthonokból, ha vállalták a meddővé tételt. Vizsgálatokat folytattak azoknál a családoknál is, ahol szellemi fogyatékos gyermek akadt, és a biztonság kedvéért mindenkit felszólítottak az önkéntes operációra.

Az 1975-ig (!) fennmaradó törvényt a hatvanas évek lázadó fiataljaira is alkalmazták, például motoros-, hippi vagy rocker bandák felszámolása esetén. A sterilizálás elvben minden alkalommal önkéntes volt, a gyakorlatban azonban a fiatalok inkább választották az ivartalanítást, minthogy sok évre börtönbe kerüljenek. A svéd állam csak 1999-ben ismerte el bűneit, ekkor 62 ezer embernek fizettek kártérítést, az „elveszett jövő” fejében.


Honi kitérő

Hazánkban a fajvédelmi törvények nem tartalmaztak sterilizációs kitételt, annak ellenére, hogy a magyar eugenikai kutató intézet, a Magyar Zsidókutató Intézet igen szorgalmazta a vegyes házasságokból született gyerekek sterilizálását. A sterilizációs törvény elutasításának politikai alapja az volt, hogy a Trianon utáni időszakban a politikusok úgy érezték, hogy nem csökkenteni, hanem inkább gyarapítani kellene a magyar állampolgárok számát, tudományos szinten pedig azzal indokolták a javaslat elutasítását, hogy a magyar génállomány igen kevert, így nagyon kevesen esnének bele az „tisztavérű magyar” kategóriájába.

Miklya Luzsányi Mónika

A nyitókép innen.

• Cimkék:
eugenika sterilizálás eb darwin galton németország svédország egyesült államok

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére