Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Kultúra
2011-12-18 09:00:00

Jézus torzója könnyen kiolvasható

Hogyan kell az életre hangolódni?

Damó István grafikusművészt, gyermekkönyv-illusztrátort nemrégiben nyílt kecskeméti kiállítása kapcsán kérdeztük művészkönyvekről, zsoltárokról, hitről és a flow-ról.

– A kiállítás számomra legmegkapóbb darabjai a „művészkönyvek”. Ezek a papírplasztikák megőrzik a papír anyagiságát, a könyv közlő funkcióját. Mi is pontosan a művészkönyv?

– Sokféle meghatározása létezik a művészkönyvnek, ahány alkotó, annyi megfogalmazás. A művészkönyv abban tér el a hagyományos értelemben vett könyvtől, hogy egyedi módon szerkesztett; a kép és szöveg viszonya sajátos, a hagyományos szövegtükör egysége „megbomlik”, a tartalomnak vagy inkább a közölt gondolatoknak, szándéknak megfelelően alakul. A szövegre vonatkozóan bármit lehet csinálni a betűvel, egy szabálynak kell megfelelnie: az olvashatóságnak. Számomra a művészkönyv a gondolatrögzítés egyik formája. Az, hogy nem képgrafikát vagy egyedi rajzot készítek, hanem könyv formájába öntöm gondolataimat, egy újabb kihívás, hiszen a kétdimenziós síkból egyből kilépek a térbe, tárgyat alkotok, aminek van külső és belső része is, kézbe vehető, van tömege, az anyagnak struktúrája, faktúrája, és nem utolsósorban illata is van a festékeknek, a ragasztóanyagoknak köszönhetően.

– A művészkönyvek között található egy kalligrafikus zsoltáros könyv is. Miért pont a zsoltárokat választotta témának? Mi a viszonya a könyvek könyvével, a Bibliával?

– Gyerekkorom óta összenőttem az énekkel, a zenével. A brassói Fekete-templom közvetlen szomszédságában nőttem fel. Minden csütörtökön délután orgonahangversenyt hallgattam. Mindig is szerettem a templom nyújtotta nyugalmat, csendet, de ugyanakkor az általa sugárzott biztonságot is. Korán rájöttem a zene közösségformáló szerepére. Nincs szebb, felemelőbb és biztonságosabb kapaszkodó, lelki támasz a zsoltároknál. Ebben az esetben a zene és szöveg elválaszthatatlan. A könyvek könyvének még nem jutottam a végére, egész életemben olvasni fogom.


Egy a művészkönyvek közül. Kép innen.

– Gyermekkönyv-illusztrátorként is jól ismerik, többek között a Móra Könyvkiadónak és a Nemzeti Tankönyvkiadónak készített illusztrációkat. A Reformátusok Lapja gyermekrovatának állandó grafikusa, ahol hétről hétre bibliai történeteket kell a gyermekek számára megfestenie. Mit tart fontosnak a gyerekeknek szóló bibliai témájú illusztrációk készítésekor?

– Ez örök kérdés és örök kihívás. Egy biztos, nem szabad a gyerekeket félrevezetni, csak őszintén szabad fogalmazni, azaz rajzolni. Azt tapasztaltam, hogy amikor kisgyerekeknek alkotok, többnyire nem magyarázó, de részletgazdag rajzokat készítek; megértik, elfogadják, viszont sokat kérdeznek. Márpedig ez lenne a cél. A képek segítségével beszéltetni, gondolkodásra késztetni a gyereket. Ebben az esetben fontos szerep jut a felnőtteknek is. Természetesen soha nem zárom ki a mese (mesés) elemeket sem, hiszen azok nagyon fontosak ennek a korosztálynak. De nem szeretem a gügye képi megfogalmazást. A gyerekeket komolyan kell venni.

– A Lélek ösvényei című fekete-fehér grafikáinál úgy érzem, hogy az első képek mozgás- és táncimitációitól egy széthulló világba jutunk, ahol a foltok és vonalak szinte harcolnak egymással, s eljutunk a keresztre feszített Jézus torzójáig. Valóban ennyire kaotikusnak látja a világot?

– Igen, egy széthulló világot látok magam körül. Lehet, hogy az utóbbi évek személyes rossz élményei váltották ki belőlem ezt az érzést. De egy értékrend nélküli világban, ahol a valódi értékek megszűnőfélben vannak, nem érezheti jól magát az ember. Elfogadom azt, hogy a világ állandó változásban van. De most minden felgyorsult, nincs idő semmilyen esemény, élmény feldolgozására, legyen az jó vagy rossz. Ezért van annyi frusztrált, magányos ember körülöttünk. Mindent a pillanatnyi siker határoz meg. Carpe diem. A felszínesség nem lehet értékteremtő. A grafikáimon mindezt az egymással viaskodó, harcoló vonalakkal örökítem meg. Azt viszont már bánom, ha Jézus torzója ennyire könnyen kiolvasható rajzaimban. Mert rejtett, burkolt formában, tudat alatt ott él bennünk a szenvedés és a megváltás gondolata. A személye önmagában egy olyan szimbólum, amit nem lenne szabad profanizálni, lejáratni. Remélem, hogy én ezt nem teszem! Ő egy és megismételhetetlen.


Damó István flow közben. Kép innen.

– Nem túl megszokott, hogy Jézus alakjából csak a megfeszített végtagokat lássuk. Grafikáin mégis ez hat elemi erővel. A mai világban ilyen megfeszített torzó a hit, vagy van esélyünk valamiféle teljességet megélni, akár csak a „belső szobánkban” is?

– Lehet. Szép gondolat. Tény, hogy nagyon sok hitevesztett, csalódott ember él közöttünk, de ez minden nagy korszakváltás idején így volt. Nehéz hitet verni olyan emberekbe, akiknek soha nem is volt hitük. Maguk körül mindent elveszettnek, reménytelennek látnak. Mindenkinek kell egy kapaszkodó. Azt hiszem mégis, a „belső szobánkban” van a megoldás kulcsa. „Segíts magadon…”, de ez a kitétel csak akkor érvényesül, ha kellőképpen fel vagyunk készülve a változásra, azaz van elég belső tartalékunk ahhoz, hogy lépjünk magunk érdekében, és ne mindig a külső segítségre várjunk. Így van esélyünk valami teljességet megélni. Csíkszentmihályi Mihály pszichológus ezt a folyamatot nevezte el flow-nak, áramlatnak. Úgy kell élnünk, hogy örömet leljünk abban, amit teszünk, élményszerűen megélni a hétköznapokat, legyünk találékonyak, legyünk „életre hangolva”. Az alkotó embernek, azt hiszem, könnyebb a helyzete, az alkotásban egy végeérhetetlen terápia részesei vagyunk. Így könnyebben átadjuk magunkat a flow-nak. 

Az 1951-ben született Damó István az erdélyi magyar könyvkiadás fellegvárának, a Kriterionnak volt tíz éven keresztül meghatározó grafikusa. Magyarországon elsősorban gyerekeknek szóló könyveket illusztrál, grafikáit, művészkönyveit Stockholmtól Marseille-ig bemutatták, számos díj birtokosa. Most Kecskeméten nyílt kiállítása, amely december 22-ig tekinthető meg a Kulturális és Konferencia Központban.


 

 

 

 

 

 

 

Miklya Luzsányi Mónika

A nyitókép innen.
 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.