Kultúra
2011-04-13 18:27:00
Lelki menedékHeroin, homoszexualitás, terhesség
„A templom összeköti a két világot egymással” – mondja a Mindennapinak Louis-Ronan Choisy francia színész-zenész, Francois Ozon Menedék című filmjének főszereplője, aki a premierre érkezett Budapestre.
– Igazából zenész vagy és nem színész. Hogyan kerültél a filmbe, melyben Mousse, egy heroinfüggő, állapotos nő és Paul, gyermeke apjának meleg testvére egy tengerparti házban próbálják feldolgozni Louis, szerelmük és bátyjuk halálát, és megbékélni magukkal és egymással?
– Nagyon szeretem Ozon filmjeit, és elhívtam egy koncertemre. A koncert után beszélgettünk, és Ozon említette, hogy szeretne valakit, aki új arc, érzékeny, de kellően nyers is. Rám esett a választás. Paul eleinte nem találja a helyét a családban és az életben, személyisége lépésről lépésre erősödik meg a filmben, folyamatosan talál magára, ez történt velem is színészként. Aztán a forgatás alatt jött az ötlet, hogy a zenét is én szerezzem.
– Írtál egy számot Menedék címmel, amit Isabelle Carréval, a filmben Mousse-t alakító színésznővel együtt énekelsz. Miről szól a dal?
– Louis-t és Mousse-t a drog tartotta össze, nem a szerelem. Arról szól a dal, hogy egy másik világban, ha újra találkoznának, újabb esélyt kapnának, és akkor beteljesedhetne a szerelmük és képesek lennének egymást szeretni.
Louis-Ronan Choisy
– Az egyik jelenetben Paul és Mousse a tengerpartot övező dombságban sétálnak, és Paul bemegy egy templomba imádkozni. Épp meggyónni megy azt, amit már sejteni lehet: hogy el fog tölteni egy éjszakát Mousse-sal, aki elhunyt bátyja gyermekét hordja a szíve alatt? Vagy már tudja: hogy ez a gyermek reá marad, és erőt kér hozzá?
– Paul egyértelműen a gyermek egészségéért és biztonságáért megy imádkozni a templomba. Emellett a templom az a szakrális hely, ahol együtt érezheti magát halott bátyjával: itt szólhat hozzá, itt kapcsolatba léphet vele. A templom összeköti a két világot egymással: az élet előtti és az élet utáni világot. Paul itt egyaránt szólhat a még nem született gyermekhez és a már nem élő apához, a testvéréhez, mert itt jelen van mindkét világ.
– Paul nagyon érzékeny és érzelmes figura a filmben, talán mássága, talán Istenhez való kötődése miatt. Olyan dolgokat érez és lát, amiket mások nem. Mennyire sejti, hogy Mousse ráhagyja a gyermeket?
– Ha pontosan nem is tudja, de az biztos, hogy folyamatosan fél, hogy Mousse valami őrültséget csinál, és elveszíti őket, mint a bátyját, és nem lehet többé része az életüknek.
– Amúgy vallásos vagy? Milyen volt azonosulni Paul ezen oldalával?
– Nem járok rendszeresen templomba, de a templomok hangulata mélyen megérint. Ahogy égnek a gyertyák, abban van valami nem evilági, valami felemelő. Olyan hangulatba kerülök tőle, ami máshol nem lehetséges.
– Paul hite által megérteni próbálja Mousse döntését, amikor otthagyja a gyermeket a kórházban.
– Örül, hogy lett egy gyereke, hiszen mássága miatt ez nehezen sikerülhetett volna. Felvállalja a szülő-szerepet, de tudja, hogy Mousse vissza fog jönni. Érti, hogy Mousse-nak most gyászolnia kell, mert eddig nem gyászolhatott, mivel nem a halálra, hanem az életre koncentrált. A másik fontos momentum: Paul nem futamodhat meg a feladat elől, mert őt is elhagyták gyermekkorában, és tudja, hogy ezt nem teheti meg. Magának kell bizonyítania, hogy képes a feladatra, meg kell állnia önmaga előtt is.
A napokban a hazai mozikba került Menedék a 2000-es Homok alatt és a 2005-ös Utolsó napjaim című filmekkel együtt a többszörösen díjazott Francois Ozon francia rendező halál-trilógiájának befejező opusa. Az 1977-ben született francia Louis-Ronan Choisy a pszichedelikus rocktól a punk-glamen és a brit-popon át az elektronikus zenéig mindenféle stílusban muzsikált.
Szabó Ágnes
További cikkek
|
Homoszexualitás
|
|
|
|