Szégyen és gyalázat az Ünnepi Könyvhéten

Esterházy, a katolikus író: kultúrmocsok?

Esterházy Péter szokatlan körülmények között nyitotta meg a 82. Ünnepi Könyvhetet Egerben. A Heves Megyei Hírlap online változatának híre szerint biztonsági őröknek kellett vigyáznia a Kossuth-díjas íróra; tüntetők tiltakoztak az ellen, hogy ő nyitja meg a könyvhetet. Egy fiatalember „Nem kérünk a kultúrmocsokból" feliratú transzparenst emelt a magasba az író érkezésekor és a beszéd alatt. Több tüntető zsidózott az MTI tudósítása szerint, az egyik demonstráló pedig azt mondta az irodalmárnak: „huzat van, és el lehet húzni az országból".

„Magyarni annyit tesz majd”: prófétai szavak

A Kossuth-díjas író a megnyitón arról beszélt, hogy az ünnep fogalma számára a barátságos nyugalmat jelenti, mellyel a hétköznapjainkra tekinthetünk. Esterházy a transzparens feliratára utalva – a tőle megszokott humorral – beszéde végén megjegyezte: abból ő sem kér. A botrányt egyes források szerint a Kuruc.infó robbantotta ki, megírva, hogy Esterházy a szerzője az Így gondozd a magyarodat! című „használati utasításnak". A portál szemelvényeket is közölt az 1991-es hangjátékból, amelyben a magyarok tartásáról, szokásáról és élelmiszeripari feldolgozásáról értekezik ironikusan az író.

Esterházyt a rádiójáték miatt már a Magyar Nemzet is támadta, amikor 2007-ben a Magyar Rádió többször is újból sugározta a rádiójátékot. Akkor a lap a „Magyarni például annyit tesz majd: magamat jól leszopni" mondatot kifogásolta leginkább. Esterházy akkori válaszában az Élet és Irodalomban megírta, hogy a kérdéses mondat az ivásról szól, és egyébként is a mondat Örkény Istvántól származik.
 

Bármelyik íróval tették volna

Akármelyik íróval tettek volna így a tüntetők, elítélendő a magatartásuk, de mindenképpen megdöbbentő, mennyire nincsenek tisztában Esterházy Péter írói kvalitásaival, paradigmaváltó életművével, sőt vallásával és hovatartozásával sem. A budapesti piarista gimnáziumban 1968-ban érettségiző Esterházy ember- és szabadságszeretete minden bizonnyal ellentétben áll azzal a képpel, ahogy e szélsőjobboldali tüntetők elképzelik a „nemzet- és hazaszeretetet". De minden valószínűség szerint azt se tudják, kicsoda valójában Esterházy, és az írónak egy sorát sem olvasták.

„Én szeretem magam katolikusnak mondani. Igaz, elsősorban kulturálisan, s nem a hittel kapcsolatosan. Azt gondolom, hogy mindegyikünknek sok apró identitása létezik, s ebből keveredik ki valami összefüggő, amiről nem tudunk különösebben beszélni – inkább csak mutatni társainknak. Én például egy sajátos családhoz tartozom, mely nagyon erősen definiál engem. Annak ellenére, hogy amikor ’50-ben megszülettem, ennek a nagy hatalmú történelmi családnak nem volt semmilyen hatalma. Márpedig ha egy ilyen családnak nincs hatalma, akkor az nagyon rokonszenves, ahhoz nem kell kritikai alapon közelíteni. Ugyanilyen a kapcsolatom gyökere az egyházzal; amikor, mondjuk így, ministránsként megismertem a klérust, a katolikus egyház épp vereségben élt. Ezért aztán ’90 után is nehezen találtam egy egyházkritikai hangra – ami pedig egészséges volna." – osztotta meg gondolatait vallásáról Esterházy, amikor résztvett az Asztali beszélgetések egyik rendezvényén, Fabiny Tamás evangélikus püspök társaságában.

Az író az Asztali beszélgetéseken Fabiny püspökkel és Galambos Ádámmal

Az író az Élet és Irodalom című folyóiratban többször is vallott katolikusságáról. „Mint ilyen – és mint szerencsés – virágvasárnap részt vehettem Rómában a pápai misén. Húsvét táján Rómában – ezt már rég szerettem volna. Feketéllett tőlünk a Szent Péter tér, miközben hatalmas kivetítővásznakon is láthattuk – magunkat, mindent. Lenyűgöző és letaglózó volt látni az erőnek, a hatalomnak és egy létezőnek mutatkozó hagyománynak ezt a látványos nagyvonalúságát." – írta például 2001. április 20-án Egy katolikus magyar följegyzéseiből című cikkében, hozzátéve, hogy „így elérzékenyülve arra kellett gondolnom, hogy katolikusnak lenni nagy és fontos dolog – lehet, és éreztem az összetartozás békéjét ott mindenki vadidegennel."

Mindeközben az író nem tagadta meg híres humorát: „Mintha az Isten is katolikus volna. Kijött, ha csak játékból is, belőlem a katolikus kevély. És innét meg az jutott eszembe, hogy micsoda gyönyörű nagy bátorság kellett és kell a mai napig ez ellen föllázadni merni vagy csak ellentmondani, nem is főként a hatalom miatt, hanem mert annyira igaznak látszik, olyan komolyan, megbízhatóan, szépen megalapozottnak, s ennélfogva, miközben épp bekasszíroztam a pápa áldását, nagy tisztelettel gondoltam ezekre a lázadó emberekre, mondjuk Luthertől Eörsi Istvánig."


Katolikus íróval tették

Ugyanebben az írásában Esterházy az egyház szerepét is vizsgálja: mennyire tudja megjeleníteni a szolidaritás erejét? „Vajon nem a romák ügye az egyik legaktuálisabb, legégetőbb dolog? Milyen gyönyörű volna, ha húsvét vasárnap minden katolikus templomban mondjuk arról szólna a prédikáció, hogy a cigányok a testvéreink!"

Az író e szolidaritás szabadságát az egyház szabadságával magyarázza meg. „Az egyház szabad: nem csákvári születésű, akinek nehezére esik jót gondolni a romákról, hiszen megölték egy falubelijét, nem aggódó anya, aki csak a veszélyt látja féltvén a gyerekét, nem politikus, aki csak annyiban tud minderre gondolni, amennyiben az az újraválasztását szolgálja, és egyébként is ezer dolog korlátozza valóságosan, és nem olyan, mint mi, akik csöndben örvendünk, hogy a szomszédunk nem roma: az egyház szabad: ő tudhatna arra gondolni, hogy a romák embertársaink és állampolgártársaink, emberek, lelkek, akik ugyanúgy állanak az Úristen előtt, mint mi, nem romák."

De ha bárkinek Esterházy Péter önvallomásai kapcsán kételyei támadnának, érdemes a magyar irodalomtörténet is szemügyre venni. Az író művei közül nem egyet az irodalomtörténészek kifejezetten katolikus irodalomként is tárgyalnak. Szénási Zoltán Mert a prédikátor Isten
trombitája című, az Iskolakultúra című folyóirat egyik 2006-os számában megjelent tanulmányában így ír az íróról, nevezetesen a Javított kiadás című regényről: Ha a jelen irodalmi horizontját vizsgáljuk, azt látjuk, hogy azokat a kérdéseket, amelyek a katolikus irodalom központi kérdései (is), a kortárs irodalom újra és újra tematizálja, sõt arra is találunk példát, hogy a „katolikusnak lenni” kérdése válik a mûvészi önértelmezés egyik dimenziójává.

mi

A nyitókép innen.

• Cimkék:
Esterházy Péter katolikus keresztény kurucinfó zsidó zsidózás könyvhét Eger

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére