- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Kultúra
2011-06-08 21:00:00 Véget ért, kezdődik a nagy utazásElhunyt Jorge Semprún: „Párizsban senki voltam, Budapesten pedig valaki”A nagy utazás című remekmű írójáról, a XX. század emlékezetének nevezett szerzőről kevesek tudják, hogy igen jó véleménnyel volt a magyarokról és különösen büszke itteni népszerűségére.A június 7-én elhunyt Jorge Semprún polgári értelmiségi családban született 1923-ban, apja Santander és Toledo kormányzója. A spanyol polgárháború elől a család Franciaországba emigrált, a későbbi író filozófiát és irodalmat tanult a Sorbonne-on. 1942-ben belépett a Spanyol Kommunista Pártba és a német megszállása idején részt vett az ellenállási mozgalomban. A Gestapo 1943-ban letartóztatta és a buchenwaldi koncentrációs táborba került. Az ottani borzalmas élményekből született világhírű regénye, az 1963-as A nagy utazás. Ahogy egy 1994-es interjúban elmondta, Buchenwaldban valószínűleg az mentette meg az életét, hogy nagyon jól tudott németül, így irodai munkára került. Kiszabadulása után visszatért Párizsba, ahol az 1946-ban létrejött UNESCO munkatársa lett, fordított és tolmácsolt. Semprún franciául írt, de következetesen spanyolnak vallotta magát. Az ötvenes években álneveken többször járt Spanyolországban. Az évtized vége felé azonban lassan kiábrándult a kommunista eszméből, világlátása erősen eltért a párt hivatalos nézeteitől, emiatt 1964-ben kizárták a pártból. A kommunista párttal való szembekerülésének, kiábrándulásának és kizárásának történetét írta meg az 1978-as Federico Sanchez önéletrajza című művében. A nagy utazás megjelenése után egy csapásra világhírű lett, 1964-ben Formantor-díjjal és az Ellenállás irodalmi díjával tüntették ki. A sajátos regénytechnika, az idő széttördelése, a szabad asszociációkon alapuló szerkesztés, az emlékezés és a jelen idejének váltogatása a későbbi Semprún-művek védjegye lett. A spanyol író dedikál A Spanyolországban történő politikai változásokat figyelemmel kísérő Semprún 1988-ban, Felipe González kormányfő hívására visszatért hazájába, és kulturális miniszterként vett részt a leginkább szociáldemokrata irányvonalat követő szocialista kabinet munkájában. Semprún, akit saját vallomása szerint mindig a szenvedélyes igazságkeresés vonzott a politikához, 1991-ig maradt ezen a poszton, Magyarországra is ellátogatott. A politikusi kitérő után visszatért igazi hivatásához, az íráshoz. 1994-ben megkapta a német könyvszakma rangos elismerését, a Békedíjat, majd 1997-ben a Jeruzsálem-díjat is. Az író 2000 után még hallatta hangját politikai kérdésekben, például sürgette Fidel Castro távozását Kuba éléről, az utóbbi években azonban már visszavonultan élt Párizsban. „Mindig Magyarországról kaptam a legizgalmasabb olvasói leveleket. Magyarországról jöttek a legigényesebb látogatók. Párizsban évente többször csengettek nálam. Ajtót nyitottam, a folyosón állt egy fiatalember vagy fiatalasszony. Tekintetükből olyan nyilvánvaló kétségbeesést olvastam ki, amelynek alapján rögtön azonosítottam őket, Budapestről jöttek. Az első, aki imigyen becsöngetett hozzám, és aki a kérlelhetetlen és gyengéd tekintetű látogatók hosszú sorát gyarapította, Szabó István filmrendező volt. Filmre akarta vinni A nagy utazást." – idézte az írót Szénási Sándor a Könyvjelző 2006-os számában, hozzátéve, hogy „Párizsban senki voltam, Budapesten pedig valaki." mi
|
Hírsor
A hét java
|
|