Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Kultúra
2011-05-14 20:03:00

Amerikai Keljfeljulcsi avagy a Túlélők könyve

Elfújta a szél: kissé rasszista a legsikeresebb regény

Az amerikai nézők kedvence még mindig az Elfújta a szél, noha a mű kissé rasszista, Scarlett O’hara pedig gátlástalan úrilány, aki úgy áll az emberekhez mint Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója.

ABC amerikai tévécsatorna nemrégiben 500 ezer amerikai mozilátogatót kérdezett meg arról, hogy mely filmeket tartják örökérvényűnek. A közvélemény-kutatás szerint az 1939-ben forgatott Elfújta a szél című romantikus filmdráma lett minden idők legjobb mozifilmje az Egyesült Államokban. Scarlett O’hara története olyan filmklasszikusokat előzött meg, mint a szintén 1939-ben forgatott Óz, a nagy varázsló, a három Oscar-díjas Keresztapa, és az Ingrid Bergman és Humphrey Bogart nevével fémjelzett Casablanca. A filmtörténet romantikus párja szavazáson ugyan Kate Winslet és Leonardo DiCaprio kettőse a Titanic című filmből megelőzte az Elfújta a szél főszereplőit, de úgy tűnik Vivien Leigh és Clark Gable még ma is ikonnak számít Amerikában.


Gyenge stílus, rasszista gondolatok

Az Elfújta a szél saját korának is sikerfilmje volt. Margaret Mitchell azonos című (Gone with the Wind) ezer oldalas regényét 1936 nyarán adták ki először, puhakötésű, olcsó kiadásban. A háromdolláros ár a legszegényebbek számra is elérhetővé tette a könyvet, így decemberig egy millió példányt adtak el belőle, s a következő években ez a szám egyre növekedett. Mára a világ egyik legnagyobb példányszámban megjelent könyveként tartják számon: több, mint 30 millió példány kelt el. Ez Tolsztoj Háború és békéjének, Gabriel García Márquez Száz év magányának eladási példányszámával vetekszik.

A gyors siker ellenére a kritikusok a mai napig fanyalognak Mitchell könyvén. Azt senki sem vitatja, hogy a szerző alaposan utánajárt az amerikai polgárháború történéseinek. Az írónő több mint 12 évig gyűjtött anyagot, ezernél is több adatnak, eseménynek, szokásnak nézett utána, a hadműveleti-, és frontjelentésektől kezdve az ültetvényes társadalom hierarchiáján, szokásain és etikettjén keresztül, a kor divatjáig és étkezési szokásáig. Az aprólékos kutatómunka azonban nem ellensúlyozta Mitchell közepes írói képességeit.

Már első kritikusai megjegyezték, hogy az Elfújta a szél cselekményében nincs egyetlen olyan fordulat, amit az utóbbi száz évben (vagyis a 19. században) már le ne írtak volna, nyelvezete, stílusa középszerű. Az írónő ráadásul nem tudott felülemelkedni saját déli, rasszista gondolkodásmódján: a négereket alsóbbrendű fajként mutatja be, az északi, hódító jenkiket pedig differenciálás nélkül bárdolatlan gonosztevőknek, akik egy erkölcsös, lovagi értékekkel telített, virágzó kultúrát igáztak le, és tettek tönkre.


Mégis világsiker

Az Elfújta a szél ettől függetlenül világsiker lett, s már a rákövetkező évben, 1937-ben Pulitzer-díjat kapott. A könyv sikeréhez hozzájárult Mitchell oly sokat szidott, ámde közérthető stílusa. A siker kulcsa azonban az lehetett, hogy a könyv legjobb pillanatban került az olvasók kezébe. Az amerikaiak 1936-ban ugyanis még világosan emlékeztek az 1929-es Fekete csütörtökre, amikor néhány óra leforgása alatt dollármilliók kerültek a Wall street-en utcaseprők lapátjára, s vele együtt kukába került egy életmód, egy gondolkodási típus is. A világgazdasági váláság szele ugyanúgy elfújta a rendíthetetlen amerikai gazdaság álmát, mint Mitchell déli ültetvényeseinek cukorhabbal bevont negédes világa. 1936-ra azonban már lehetett látni a fényt az alagút végén, lehetett hinni azt, hogy lesz egy másik rend, egy új világ, ahol élni, gazdálkodni és gazdagodni is lehet.

S ennek az új világnak új hősökre volt szüksége. Olyan hősökre, akik képesek az újrakezdésre, akik felállnak újra és újra, hiába sújtja őket porba a háború, a gazdasági válság vagy éppen saját sorsuk szerencsétlen alakulása. „Az Elfújta a szél a túlélésről szól – vallotta regényéről a szerző már 1936-ban – Mitől lesz képes az egyik ember felülemelkedni a katasztrófákon, és miért bukik el a másik, aki látszólag ugyanolyan erős és bátor? Ez történik minden kataklizma esetén. Van, aki túléli, van, aki nem. Milyen tulajdonsággal rendelkeznek a győztesek, és mi hiányzik a vesztesekből? Én annyit tudok, hogy túlélők a jég hátán is megélnek. És én írtam róluk egy könyvet.”


Amerikai embertípus?

Scarlett O’hara, a regény és a film főszereplője – az francia-ír ősöktől származó, emancipált déli lány – egy csöppet sem szimpatikus. Számító, ravasz, emberi kapcsolataiban állhatatlan. Nem szégyell semmit, hiszen a film első részének romantikus(nak szánt) záró premier plánjában Vivien Leigh színésznő könnyes szemmel fogadkozik, hogy most már nem riad vissza a csalástól, lopástól, de még a gyilkosságtól sem, csakhogy többé ne éhezzen. S valóban így is tesz. Az elkényeztetett úrilány nem csak, hogy kőkeményen megáll az új világrendben, hanem alakítja, úgymond saját képére formálja azt. Következetesen kiirtja a lovagiasság, együttérzés, erkölcs és etikett oly sokra tartott értékeit, hogy felépítse azt a „jenki” társadalmat maga körül, ahol a nőket ugyanúgy csak egy dolog érdekli, mint a férfiakat: a pénz és a profit.

Scarlett O’hara megdöbbentően hasonlít korunk nagy amerikai hőse, a Facebook-filmben ábrázolt Mark Zuckerberg, a közösségi szájt feltalálójának személyiségére. Az érzelmi intelligencia, a szociális érzékenység szinte teljes hiánya jellemzi őket. Kapcsolataikat teljesen alárendelik saját karrierjüknek, infantilis rajongásuk azonnal gyűlöletbe csap át, ha kiderül: a másik ember önálló gondolatokkal és érzelmekkel megáldott lény, nem egy bábu, amit saját kényük-kedvük szerint alakíthatnak, vagy eldobhatnak. Ahogy Zuckerberg a 21. század elején feltörekvő ifjú generáció példaképe, úgy Scarlett O’hara az idősebb nemzedéknek ad még ma is erőt, hogy újra és újra felálljanak a hitelválság által megrendült és ingadozó amerikai gazdaság keretei között. A két film üzenete valójában azonos: az amerikai álom csak kemény munkával, emberáldozatok árán érhető el. De elérhető, még ma is.


Angyalok és démonok

Scarlett O’hara személyiségével valószínűleg sok millió amerikai képes azonosulni. Azonban feltételezhető az is, legalább ennyien tekintettek rá viszolyogva. Miért tud mégis oly sokakra hatni ez a film? Azért mert Mitchell bemutatja az által veszteseknek nevezett másik oldalt is. Azokat, akik nem akarnak foggal és körömmel túlélni, akik nem akarják önmagukat hajuknál fogva kihúzni a mocsárból. Akik képesek a világégés közepette is Istenben bízni, és szolgálni akkor is, amikor Scarlett csak arra gondol, hogyan menthetné meg a saját bőrét.

Ilyen Scarlett reménytelen szerelme: Ashley és felesége, Melanie. Ők képviselik mindazt, ami Scarlettből hiányzik. Földre szállt angyalok, akik védik ezt a Mitchell által is boszorkának nevezett keljfeljuliskát, akik mindvégig megőriznek magukban olyan értékeket, amelyeket a polgárháború szele elfújt Amerikából és kisöpört Scarlett lelkéből is. A hit, a szeretet, a becsületesség, az irgalom és a hűség keresztényi értékeit, ami Mitchell szerint csak vesztessé teheti az embert a válságok rázta Amerikában. Az olvasó azonban érzi, hogy hiába Scarlett nagy akarása: szíve mélyén visszavágyik abba a régi világba, ahol még helyén voltak a dolgok. Abba a világba, amit Ashley és Melanie soha sem hagyott el, hiába fújtak akármilyen szelek Georgia háborúságtól szaggatott tájai fölött.

Miklya Luzsányi Mónika
 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.