- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Kultúra
2010-10-29 17:02:00 Budapesten járt Jan Assmann, egyiptológus és vallástörténészEgyiptom nélkül nincs egyistenhit?A kulturális emlékezet elismert kutatója az egyiptomi kultúra európai (félre)értelmezéseiről és a keresztény egyistenhit egyiptomi előképeiről beszélt.Tegnap igazi „sztárvendég”: Jan Assmann német egyiptológus és vallástörténész tartott előadást az ELTE Ókori keleti kultúrák oktatásának és kutatásának száz éves évfordulója alkalmából rendezett konferencián. Európa hosszú évszázadokig idealizálta az ókori Egyiptomot - hangzott a Heidelbergi Egyetem professor emeritusának fő tézise (képünkön jobbra a világhírű tudós). Assmann szerint az ókori Egyiptom, - melyről a kortársaknak kizárólag ógörög és latin forrásokból lehetett tudomásuk - az ősi bölcsesség letéteményeseként élt a köztudatban. A reneszánsz korának tudósait a számukra ismeretlen jelentésű hieroglifák nyűgözték le. E kép-jeleket „Ádám nyelvének” - azaz olyan ősi, magától Istentől eredő jeleknek - tartották, melyek közvetlenebbül utalnak a világra, mint a betűírás (amely csak nyelvi közvetítéssel képes az emberi lélek számára a képeket megjeleníteni). Egy az Isten Az ókori Egyiptom mitizálásának végül az vetett véget, hogy Napóleon egyiptomi hadjáratát követően Európa végre valóban megismerte az ország tárgyi emlékeit. Miután pedig Jean-Francois Champollion 1822-ben megfejtette az óegyiptomi írásrendszereket, képessé vált a gazdag nyelvi anyag feldolgozására is. Ezután az európaiak előtt egy rendkívüli teljesítményeket és gyengeségeket egyaránt felmutató kultúra képe rajzolódott ki, melyben pont annyi mélység és ezoterikus tudás rejlett, mint más ókori kultúrákban - se több, se kevesebb. A mitizáló érdeklődés lángja lelohadt. Egészen addig, mígnem az egyiptológusok megismerték Ehnaton fáraót, aki egy személyben volt uralkodó, próféta, költő - és nem mellesleg a történelem első radikális vallásreformere (nyitóképünkön az ő szobra látható). Miután kiderült, hogy Ehnaton Krisztus előtt 1351 és 1334 között uralkodott, az európai gondolkodók jelentős része kézenfekvőnek tartotta, hogy a rendhagyó vallási elképzelésekkel bíró fáraó és az ószövetségi egyistenhit összefügg, ezért lázasan keresték a lehetséges kapcsolódási pontokat. Sokan Ehnatonban a monoteizmus atyját látták, sőt, voltak, akik Mózessel azonosították, mint például Sigmund Freud is. Ám Jan Assmann rámutatott a fáraó és a próféta helyzetének paradox különbségeire: Ehnaton bizonyítottan történeti személy volt, ám Mózes létének bizonyítékára mindeddig nem bukkantak rá - állítja a professzor. Ugyanakkor, míg Mózes karaktere a kulturális hagyomány része, addig Ehnatont évezredekig a feledés homálya borította. A professzor szerint a kutatók ma már egyetértenek abban, hogy a Biblia monoteizmusát nem lehet levezetni Ehnaton vallási reformjaiból. „A vallások közti kölcsönhatást nem feltétlenül az alapoknál kell keresni, gyakran az egyes elemek nem-tudatos átvétele fontosabb és maradandóbb hatású” - állította a vallástörténész. Jan Assmann az egyiptomi hitvilág és a kereszténység hasonlóságaira példaként a túlvilágba vetett hitet, illetve az istenség megtestesülésének teológiai magvát hozta fel. Az Eleai vendég
|
Hírsor
A hét java
|
|