In Kino Veritas

Egyedülálló portál filmkedvelőknek!

A film élni tanít. Nem mintha a forgatókönyvíró, a rendező, a producer vagy bárki bölcsebb lenne nálunk, hanem mert a filmnek története van, és ha jó a film, és nyitva is van rá a szemünk, ez a történet a saját történetünkké válik, pontosabban felfedezhetjük benne a saját történetünket, még akkor is, ha épp a másét figyeljük.

Minden filmnek van története, még az állítólagos történet-nélküli filmeknek is van sztorija, amennyiben a kép mozog, márpedig a filmben a kép pereg. Ami mozog, az az időben mozdul: történik. Velünk.

Úgy véljük, hogy minden történet ősképe a Történet. Ha úgy tetszik, a valóság, amit megláthatunk, persze csak a kamera által homályosan. Az a valóság, hogy elszakadtunk attól, akihez eredetileg tartozunk, hogy azóta mindenütt és mindenben keressük a közelségét, a szeretetét, és ezzel a mohó, kapkodó és mélyen érthető keresésel sokszor csak rontunk a helyzetünkön. Ám a csúcsponton, a végső, hatalmas harcban mégis visszatalálunk hozzá, vagy éppen nem, hogyha tragikus a történet (vagy idő előtt begyűri a Gép a celluloidszalagot; túl gyorsan pörgettük a privátmozit).

tovább...

• Cimkék:
film isten mindennapi

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére