„Uram, jó helyen vagyok!”

Egyedülálló négykezes: misszió ajándékba

– Koncertjeiteken, lemezeiteken szokatlan módon nemcsak zongorajátékot hallgat a közönség: versek, vetített képek is részei a műsornak. Hogyan alakult ki ez a műfaj?

– A Filharmónia koncertszervező iroda kerestek meg évekkel ezelőtt, hogy gyerekek számára állítsunk össze egy koncertműsort. Úgy gondoltuk, nem elég eljátszani a darabokat, a zongoraműveket úgy tudjuk leginkább a gyermekek számára érthetővé tenni, ha ezekhez magyar költők verseit is segítségül hívjuk. Így született meg a Zeneképzelet. Akkoriban a kislányaink még egészen kicsik voltak, így az első lemez az ő gyermeki világukat tükrözi. Olyan jó volt a fogadtatás, hogy pár évvel később megszületett bennünk egy újabb összeállítás, amelynek tartalma már mélyebb, elgondolkoztatóbb. Ennek a két lemeznek az ötvözete az a program, amivel már évek óta járjuk az országot, és több mint 70 ezer gyermek hallotta. Eljutottunk olyan kis falvakba is, ahol a gyermekeknek alig van lehetősége ilyen előadáson részt venni. Isten sok szép feladatot bízott ránk, ősszel egy hónapig Kanadában koncertezhettünk, és utána egy héttel már a kijevi Zeneakadémia színpadán játszhattunk. Mégis, nekünk a falvakban lévő koncertek ugyanolyan fontosak, mint ezek a nagy megmérettetések. Nincs annál meghatóbb, amikor a koncert végén a gyerekek odajönnek hozzánk, megsimogatják a kezünket és elmondják, hogy ezután csak komolyzenét fognak hallgatni és mellette verseket olvasni. Nekünk ezek az élmények adnak erőt a folytatáshoz.

– Két Zeneképzelet-lemezetek után a teremtésről készítettetek egy hasonló összeállítást. Hogyan lehet a teremtést művészileg megfogalmazni?

– Nagy kihívásnak éreztük, amikor a felkérést elfogadtuk, hívőként éreztük, hogy milyen nagy felelősség Isten semmihez sem hasonlítható munkáját bemutatni a mi eszközeinkkel. Úgy próbáltuk ábrázolni, hogy a zenei betétek segítsenek elképzelni a hallgató számára ezt a csodát. A mostani kanadai koncerteken már képek vetítésével is segítettük megeleveníteni a napokat. A teremtés történetét minden keresztény ismeri, nem is szoktunk hosszan elmélkedni erről, ezt teszi lehetővé ez a koncert. Bárhol a világban járunk, hálásak az emberek, azt mondják rá, igazi élő igehirdetés. Szeretnénk további bibliai történeteket is e módon illusztrálni és hazai gyülekezetekbe elvinni a Teremtés csodáit. Kanadában és Kárpátalján is állva tapsolnak az emberek a koncertek után. Úgy érzik, mi azért kaptuk Istentől ezt a képességet, hogy Őt képviselhessük, és az emberek pedig hálásak, hogy ezt az élményt Isten ajándékaként megkaphatják. Jó lenne itthon is sokszor átvenni ezt a szemléletet, hiszen így tudjuk egy-egy koncert alkalmával közösen dicsőíteni az Urat.

– A Földi mese című legújabb műsorotokat középiskolásoknak készítettétek. Hogyan fogadták a kamaszok?

– Amikor a Filharmónia újra felkért minket, kicsit megijedtünk, hiszen ez a korosztály a legkritikusabb közönség. Vajon mi érdekelheti őket? Rájöttünk, azt kell velük megosztanunk, hogy milyen is az élet és mely értékek az igazán fontosak? Szerettünk volna mintát adni számukra. A születésről beszélünk nekik, a gyermek- és kamaszkorról, arról, hogyan kell a szerelmet megélni, és hogyan szeretnénk majd megöregedni, és ezt a földi utat lezárni. Döbbenet érezni azt a csendet, amely végig tapasztalható a koncert alatt, és megható, ahogy a koncert végén vastapssal köszönik meg az őszinte szavakat, dallamokat. Volt olyan napunk, hogy öt koncertünk volt, és egy szabad félórában elmentünk Zsolttal kávézni. Láttam az ablakon át, hogyan terelik a középiskolásokat a művelődési ház felé és hirtelen rám nehezedett a felelősség: mennyi minden múlik rajtunk, mekkora súlya van annak, hogy mit mondunk nekik! Nem igaz, hogy a fiatalság nem keresi az igazi értékeket, a mi feladatunk, hogy megmutassuk nekik! Kaptunk olyan visszajelzést, hogy a koncertünk után osztályfőnöki órát kellett tartani, hogy megbeszéljék a hallottakat. Ha elmondom, hogy három gyereket nevelünk, szeretjük egymást a férjemmel és a mindennapjainkat hittel éljük, akkor azt hiszik el és követendő mintának tartják. Nem egy üzenetet kaptunk már tőlük, kerestek meg minket a Facebook-on, köszönték meg a koncertet és örömüket fejezték ki, hogy mi is az Úr gyermekei vagyunk. Szeretnénk eljutni az ország számos középiskolájába, egyre inkább érezzük, hogy ez az egyik legfontosabb szolgálatunk.

– Ezen a lemezen záró számként helyet kapott egy slágerré vált filmzene, a Kell még egy szó. Hogy kerül a klasszikus művek, Csajkovszkij és Chopin darabjai közé?

– Szűts István, a szerző régi barátunk, saját szerzeményét írta át nekünk négy kézre. Mielőtt ez a darab elhangzik, el szoktam mondani, hogy ha valakiben van egy szó, egy bocsánatkérés, vagy egy köszönöm, mondja ki. Nem egy kamasz vette elő a koncert után a telefonját és írta meg azt az sms-t, amely már rég a szívét nyomta. Ha egy pár szülő is kapott egy-egy olyan üzenetet, amit már régóta várt, megérte ott lennünk. Hogy ez nem komolyzenei mű? Abban hiszek, hogy nincsen komoly és könnyűzene, jó zenéket próbálunk nekik átadni.

– Számotokra, hívő embereknek számára, a zongorázás, a koncertezés munka vagy misszió?

– Hiszem, hogy misszió is. Ennek az anyagnak minden középiskoláshoz el kellene jutnia és reméltem is, hogy a kiadását támogatni fogják. Nem így történt, elkeseredtünk, és ekkor jött a felkérés a karácsonyi lemezre. Így most sokkal nagyobb réteget ér el, hiszen a karácsonyi örömhírrel együtt elmondhatjuk azt is, hogy a családnál, a hitnél, a szeretetnél nincsen fontosabb. Remélem, leülteti együtt a családokat és az ünnep meghittségében megérthetjük, hogy a karácsony maga a kisgyermek, Isten értünk küldött ajándéka. Az egyik kárpátaljai koncert után az esperes odajött hozzánk és azt mondta, Isten arcát látja tükröződni az arcunkon, mikor zongorázunk. Abban a pillanatban fogalmazódott meg bennem a hála: Köszönöm, Uram, akkor jó helyen vagyok!
 

 Kiss Judit Ágnes

 Fotó: Simonyi Balázs
 

• Cimkék:
várnagy andrea farkas zsolt zene koncert misszió család vallás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére