Az első maffia

Divatba jött a pápa vérfertőző, testvérgyilkos családja

A Borgiák sötét korszaka mostanában igen csak megmozgatja a képalkotók fantáziáját. Az Assasin’s Creed – az egyik legközkedveltebb számítógépes játék, amelynek jelenleg több, mint 3 millió felhasználója van a világon – a Borgiák Itáliáját választotta helyszínéül. Az HBO-n futó, nagyszabású kosztümös sorozatában Jeremy Irons játssza a leghatalmasabb Borgia pápát, Rodrigo Borgiát, a későbbi VI. Sándort. Éppen most forgatják (többek között az etyeki stúdióban) a sorozat második szériáját, s a nézettségi mutatók alapján elképzelhető még néhány további folytatás is.

A játékok és filmek természetüknél fogva a Borgiák rémtetteire koncentrálnak: a kicsapongásokra, az intrikákra, csalásokra és gyilkosságokra, amely nem csak a Borgiák politikai-, hanem magánéletére is jellemző volt. Ezen a szűrőn keresztül azonban még a történelemben jártasabb nézők sem kapnak valós képet a Borgiákról, akik azért nem voltak olyan szörnyetegek, mint amilyennek ötszáz év távlatából látjuk.

Természetesen egy pillanatra sem akarjuk felmenteni a Borgiákat bűneik alól, hiszen az egyházi és a világi történészek egyaránt megegyeznek abban, hogy a Borgiák pápaság volt a Szentszék regnálásnak legsötétebb korszaka. Ám az elemzők azt is hozzá teszik, hogy azok a bűnök, amelyek Rodrigo Borgiát, a későbbi VI. Sándor pápát feketére festik, valójában megszokottak voltak a kor politikai életében. A korrupció, az orgyilkosok alkalmazása, az etikátlan politikai sakkhúzások, a vérfertőzések, a testvérgyilkosságok, a gyermekházasságok nem csak a királyi trónok, hanem a pápai szék megtartását is biztosította a történelem folyamán.


Fiak, lányok, fattyak

A reneszánsz Itáliájában nem Rodrigo Borgia volt az egyetlen magas rangú pap, akinek számos gyermeke született. VI. Sándor éppen abban különbözött a többi sötét múltú egyházfőtől, hogy ő nyíltan, sőt, büszkén felvállalta családját. Mindent megtett gyermekei boldogulásáért, valójában a Szentszéket is családja felvirágoztatásának szolgálatába állította, és viszont: a Szentszék hatalmának erősödésben látta családja boldogulásának zálogát. VI. Sándor mondhatni létrehozta az első családi maffiát Itáliában, amelynek középpontjában a Borgia család hatalmának és gazdagságának stabilizálása állt. Ennek érdekében a Borgiák nem riadtak vissza semmilyen eszköztől sem, s ez valóban távol áll attól, amit szentségnek nevezünk.

Rodrigo Borgia avagy VI. Sándor szemére igen sok bűnt vethetünk. Véreskezű törtető volt, aki már ifjú korában elvetette atyja nevét, hogy hangsúlyozza rokonságát anyai nagybátyjával, Alfonso Borjával (az eredeti, spanyol írásmódot változtatták később az olaszos Borgiára), az 1455-ben pápával választott III. Callixtusszal. Döntése nem is maradt eredmény nélkül, hiszen a pápai nagybácsi bőkezűen támogatta unkaöccse tanulmányait, előbb bíborossá, majd a pápai pénzügyek felelősévé, kancellárrá tette. Rodrigo nem tekintett magára nézve kötelezőnek a papi szüzességi fogadalmat, hiszen összesen hét gyermeke született, akiket valóban apjukként nevelt, és egyengette karrierjüket.

VI. Sándor, az egyik leghíresebb pápa. Kép innen.

A 21. századi erkölcsök alapján Rodrigo Borgia apai szeretetét könnyen félreérhetjük, hiszen az HBO-n bemutatott film is azt sugalmazza, hogy eszközként használta fel politikai küzdelmeiben gyermekeit. Ne feledjük el azonban, hogy még a felvilágosult Itáliában is a „fattyaknak” igen nyomorúságos életük volt, s a Borgia gyerekek mind házasságon kívül születtek. Az apák az esetek többségében nem is akartak tudni házasságon kívül született gyermekükről, így nem egyszer szegénység, éhezés várt rájuk, vagy éppen az erőszakos halál, ha az apa családjának túl kényelmetlen volt a fattyú létezése. Jobb esetben az apa udvarába fogadta fattyú gyermekét, de igen ritkán tekintette magával egyenrangúnak, nem részesedetett az örökségből sem. Ha mégis befogadta balkézről fogant gyermekét udvarházába, akkor sem ültette saját asztalához, hanem szolgai vagy apródi szerepet szánt neki.


Más idők, más erkölcsök

Ezzel ellentétben Rodrigo Borgia bár számtalanszor megcsalta, mégis élete végéig feleségeként tisztelte gyermekei anyját, Vanozza dei Cattani. Fiait magas méltóságra emelte, lányát mind három alkalommal koronás főkhöz adta nőül. Az viszont természetes a korban, hogy a szülők politikai és gazdasági céljaik elérésére használták fel gyermekeik házasságát. A szövetségkötések bevált módja volt ez, így nem kell csodálkoznunk azon, hogy apja pápasága idején Lukrécia vagy özvegyi vagy menyasszonyi fátylat viselt, és éppen azzal kötött házasságot, akinek támogatására az apjának leginkább szüksége volt hatalmi tervei megvalósításában. Nem csak „törvényes” feleségétől született gyermekeinek, hanem ágyasaitól született fiát és lányát is arisztokrata családba házasította be, szükség esetén nemesi oklevél és birtok megvásárlásával is.

Giovanni, Giofre és Cesare nevű fiainak is hatalmas birtokokat szerzett. Legidősebb „törvényes” fiát, Giovannit a pápai seregek élére állította, míg Cesare-t papi pályára szánta és bíborossá választatta. Azzal sem vádolhatjuk Rodrigo Borgiát, hogy figyelme kívül hagyta gyermekei érzéseit. Amikor világossá vált előtte, hogy Cesare sokkal inkább katonának való, mint papnak, pápai hatalmával élve felmentette a bíborosi tisztség alól. A világtörténelemben ez volt az első eset, hogy valaki önszántából, halála előtt megszabadulhatott a bíborosi süvegtől. A későbbiekben Cesare kiélhette hatalmi vágyát, hiszen a világtörténelem egyik legnagyobb kényuraként tartják számon.

A reneszánsz pápa

VI. Sándor felvilágosult reneszánsz ember volt, és világosan látta, hogy az apró hercegségekből álló, szétszaggatott Itáliát egy nagy, erős világbirodalomnak kellene felváltania, amely világbirodalmi elképzelései szerint csak a Vatikán lehet, urai pedig a Borgiák. Még nagybátyja, III. Callixtusz pápasága alatt megkapta a Szentszék pénzügyeinek kezelését, a kancellári tisztet, és ezt olyan jól végezte, hogy a pápai állam komoly gazdasági tényezővé tudott válni Rodrigo irányításával. Pápává koronázása után új szövetségeket kötött, így a pápai birodalom megszerezhette mind a gazdasági, mind a politika önállóságát.

A pápai állam befolyását mutatja, hogy Amerika felfedezése után az ismeretlen földrészek missziói területeinek elosztását a hódító hatalmak között – valójában a világ első gyarmatfelosztását – VI. Sándor határozta meg. Gazdaságpolitikája a korban annyira újszerűnek és iránymutatónak számított, hogy Machiavelli róla mintázat az ideális fejedelem képét. Rodrigo Borgia ideje alatt és támogatásával sikerült a törököket visszaverni Európa szívéből, nem egy magyarországi püspökséget és végvárat is megerősített, sőt egy keresztes háborút is tervezett a törökök ellen, ami később meghiúsult. Mint reneszánsz uralkodó a művészet pártolás sem állt távol tőle: ő alakíttatta erőddé az Angyalvárat, ő rendelte meg Michelangelótól a Vatikán Borgia-termeinek freskóit, és a Piétát is.

Miklya Luzsányi Mónika

A nyitókép innen.

Kapcsolódó cikkek a Mindennapi Film oldalon:

Erkölcsöt fonákjáról: vérgőzös történelem a képernyőn

Borgiák: középkori pápaság, ahogy Hollywood elképzeli
 

• Cimkék:
borgia pápa VI: Sándor tv játék film számítógép vallás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére