„Az a lényeg, hogy érezd: a hely a te helyed!”

Az Isten Háta Mögött együttes a Bibliáról

– Már debütáló lemezeteknek, a Rosenkreutz Kémiai Menyegzőjének a szövegein erős bibliai hatás érezhető. Elég borús hangvételűek…

– A Mária dala, A Sötétség Herczege és a Juhász valóban ilyen szám. Úgy álltam hozzá, hogy ki kell írnom magamból azt az ellenkezést, ami a kereszténységgel kapcsolatban felgyűlt bennem.

– Amit már a nevetek is jelez. Mi a bajod ezzel a vallással?

– A klasszikus lázadó dolgozott bennem. Azt akartam, bárcsak ne lenne ilyen a világ, és mivel a kereszténység alapjaiban határozza meg azt a világot, amiben élünk, ezért a kereszténység ellen akartam lázadni.

Pálinkás Tamás: édesanyja Mária, édesapja József. Kép innen.

– A lázadás elég direkt módon nyilvánult meg a számokban. Vegyük például a Mária dalát, amiben Szűz Mária történetét olyan profán sorokkal adod vissza, mint „leszek az anyja a jónak, menj el bennem, nem kell vigyáznod, csak a hártyát ne szakítsd szét, hadd higgyen bennem a világ”.

– Erről most az az összefüggés jut az eszembe, hogy anyámat Máriának hívják, apámat meg Józsefnek, és én meg pont 33 éves vagyok. Komolyan: ez nagyon régen volt, ezt a dalt már nem is tudom, mikor játszottuk utoljára.

– Miért nem?

– Mert erőszakos, vagdalkozó. Akkortájt még volt bennem indulat a kereszténységgel szemben, a világra és talán saját magamra gyakorolt hatását is kárhoztattam, de ez már elmúlt. Ma már csak magammal foglalkozom.

– Szoktad olvasni a Bibliát?

– Őszintén szólva, ha valami problémám adódik, nem szoktam felcsapni, lapozgatni.

– A későbbi lemezek szövegein is nagyon erősen érződik a Biblia sajátos nyelvhasználata, gyakoriak a bibliai szóképek és szimbólumok.

– Nem vagyok hívő, egyszerűen tetszik az archaikusabb szófűzés és mondatszerkesztés, az ízes bibliai nyelv a metálban is szépen szól. Az archaizálás a modern nyelvi viszonyok közepette játéklehetőséget is teremt. Amikor a szövegnek nekilátok, még nem tudom, mi lesz belőle, de amint leírom, már nem kell tovább gondolkodnom rajta, rögtön látom, amit látnom kell benne. Ilyenkor nagyon hálás vagyok. Régebben ez másként működött, mert akkor a világ milyensége foglalkoztatott, s a helyem ebben a világban: nagyon erről akartam énekelni. Mára ez megváltozott. A helyem már nem érdekel.

– Miért nem érdekel?

– Mert nem az a lényeg, hogy az a bizonyos „hely” hol van, hanem az, hogy ott jól érezzem magam. Az a lényeg, hogy érezd: a hely a te helyed!

– És érzed?

– Ez változó, mint az árapály, csak a váltakozás nem olyan szabályos.

– Nekem a Megbántani egy szabót tömör szövege félreérthetetlenül optimistának tűnik. Ez a dagály?

– Hogy is van a dal szövege? „Ha hosszabb az élet, a halál már rövidebb lesz utána,/ Szóval élj csak tovább!/ Ha meghalsz, sem lesz több hely a világban,/ És ha mocskos a szem a világtól, az eget is mocskosabbnak látom,/ Pedig csak a háttér az, ami túl sötét a látóhatáron.” Ez neked optimista? Mert most a saját számból hallgatva inkább beszólós. Amolyan „figyi, öcsisajt” típusú beszólás.

– Te nem akarsz „üzenni”, megmondani a véleményedet? Nem számolsz azzal, hogy a dalszövegeidnek mások számára jelentése van?

– Ez annyira soha nem érdekelt. Pontosabban inkább úgy fogalmaznék, hogy mivel tudom, az emberek vagy semmit nem gondolnak, vagy összevissza mindenfélét, ezért nem igazán görcsölök azon, mit is írok, és ezt hogyan bogozzák ki mások. Viszont a szavakat nagyon szeretem, szeretek rádöbbenni egy szó vagy egy mondat szépségére. Egyre többször kapom magam azon, hogy fennakad a fülem, ha valami szépet hallok, például az egyik kedvenc szavam a „méltán”. Erről jut az eszembe, hogy a Méltán című számunkat már milyen rég szeretném újra játszani!

Az Eleai Vendég

A nyitókép innen.

• Cimkék:
Isten Háta Mögött zene rock metál fesztivál

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére