A cselekvő szeretet mindent felülír és megbocsát

Amerikai álom: a tékozló leány hazatalál

A mai, posztmodern kultúrában nagyon nehéz szülőként úgy közvetíteni a Biblia örök értékeit, hogy azok valóban beépüljenek gyerekeink életébe. A szülő nem tudja, mivel tesz jót: ha gyerekeit a keresztény szubkultúrába zárva neveli, megvédve őket a „világ” csábításaitól, s a Biblia törvényeit tiszteletben tartva rendezi be az életét, vagy ha lazábbra fogja a gyeplőt, s (ahogyan sok mai szülő vallja) hagyja, hogy a gyerek maga válasszon a jó és a rossz között.

Nehéz jó megoldást találni, mert a liberális megoldás önmagában rejti az ellentmondást: a gyerek nem tudja a jót választani, ha nem ismeri azt, tehát meg kell ismertetni vele (és akkor ugyanott vagyunk, mint az első esetben). Azt pedig egyetlen józan gondolkodású szülő sem szeretné, hogy gyermeke valóban kipróbálja a rossz dolgokat, így megismerve azokat. Ha viszont következetes keresztény nevelést adunk gyermekünknek, minden jó szándékunk ellenére fariezusokat nevelhetünk, akik tökéletesen megfelelnek a keresztény külsőségeknek, de valójában közük nincs mindahhoz, amit hívő életnek nevezünk.

Életáldozat a családért

A helyzet sokaknak ismerős, elég csak az egyházi gimnáziumok diákjainak egy részét megnézni például a szombat éjjeli buliban, aztán a vasárnapi áhítaton, a templomban. C. John Miller és lánya, Barbara is belesodródott a kettős játékba. A hívő, szolgálattevő szülők − az apa irodalomtanár, teológus, gyülekezetalapító pásztor, az anya mindebben hű támogatója − öntudatlanul olyan magas mércét állítottak lányuk elé, amit ő úgy érzett, képtelen megugrani.
A lány kisgyermekként istenítette apját, aki mindent meg is tett azért, hogy családjának jó pásztora, feleségének hű társa, gyermekinek gondos apja legyen. Karakterében amerikai filmek apatípusa rajzolódik ki, keresztény kiadásban: sármos, intelligens, megfelelően jómódú, éppen annyira szigorú, hogy jó példát mutasson gyermekeinek, de persze a humora is a helyén van. Mindezeken túl Miller az amerikai apa egyik legfontosabb jellemzőjét is bírja: képes az életét is feláldozni a családjáért. C. John Miller ugyan nem vág át hómezőkön, nem ugrik le felhőkarcolók tetejéről, és a Smith-folyó sebes sodrású vizéből sem ő menti ki a gyereket, hanem a felesége, mégis megteszi, amit a legnehezebb: képes felülbírálni önmagát, és 12 évi küzdelem után képes megváltozni, ami sokszoros összetöretéssel, meghalással és feltámadássál jár.

A keresztény lány lázadása

 A Miller szülők persze csak jót akartak gyerekeinek: keresztény értékek szerint nevelték, becsületes, kemény munkára tanították, és gondoskodó szeretettel vették körbe őket. Ez a nevelési elv az öt gyerek közül négynél jól működött, ám Barbarát a szülői elvárások olyan hazugságspirálba sodorták, amiből csak radikális szakítással, az apa szavai szerint a család szerves, élő tagjának „amputálásával” tudott kimenekülni. Barbara lemetszette magát a családjáról, s bár jó kapcsolata a szüleivel végig megmarad, értékrendjüket sutba dobva kezd önálló életet, ami egy félresikerült házassággal kezdődik, majd egy drogdealer luxusvillájában folytatódik, s egy problémamegoldó pszichoanalitikus körbe torkollik.

Magadért szeretlek

A szülőket a kezdeti értetlenkedés, döbbent és szívfájdalom krízisén egy lelkész barátjuk lendíti át, amikor felveti a kérdést, hogy miként lehetne valaki valódi keresztyén, ha előbb nem ismeri meg, mit is jelent nem keresztyénnek lenni. A Miller szülők ekkor kezdik megérteni lányuk lázadását, s ezek után hűen követik Barbara útját, folyamatosan imádkozva érte.
Az imák során megtapasztalják a szeretet paradoxonát: a feltétel nélkül szeretet és elfogadás egyik fordulópontja, amikor az apa felteszi magának a kérdést, hogy vajon Barbarát szereti-e vagy a róla kialakított képet. Szembe kell néznie önmagával, saját bűneivel, elvárásaival ahhoz, hogy valóban szeretni tudja a lányát úgy, amilyen. Ha kell, elvált asszonyként, drogbanda tagjaként vagy harcos feministaként. A könyv kulcsmondata, miszerint a szeretet valójában rugalmasságot és nyitottságot jelent, bizonyára sok ítélkező hívőt megbotránkoztat majd, de valójában Jézus is így szeretett minket: a bűnt vette el, nem az embert. Különben nem vacsorázott volna Zákeussal, nem moshatta volna meg a lábát Mária, és nem halt volna meg értünk a kereszten.

Sikerkönyv is lehetne…

A Barbara, gyere vissza akár sikerkönyv is lehetne, mivel a mai igényeknek megfelelően több szempontból mutatja meg az eseményeket. A szó az apáé, de minden fejezet után Barbara is elmondja, ő miként élte át ugyanazokat a történteket. Látásmódjuk sokszor szöges ellentétben áll egymással, s a cselekvő szeretet csodája, hogy a könyv végén együtt tudnak imádkozni Istenhez, aki a saját szüleinél is előbb szerette Barbarát.
A könyv hibája azonban éppen a főszólamúság. Miller bár többször bizonygatja, hogy megtért a tökéletes keresztény apa szerepmámorából, mégsem tudta az alkotómunkában partnerré emelni a lányát. A könyv szerkezetében egyértelműen megmutatkozik az alá-fölé rendeltség, s ez a viszony kiegyensúlyozatlanná teszi a művet.

Miklya Luzsányi Mónika

• Cimkék:
tékozló megtérés keresztyénség megbocsátás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére