Töretlenül hódít a vérszívó-románc

Alkonyat: keresztény vámpírtörténet?

A vámpírsztori tovább hódít: a People's Choice néven ismert január elején kiosztott amerikai közönség díjat ebben az évben is az Alkonyat (Twilight) vitte el. A vámpír-regényfolyam harmadik részének filmfeldolgozása, a Napfogyatkozás olyan filmeket előzött meg, mint az Chritopher Nolan rendezte Eredet, amely az IMDB jelenlegi állása szerint a hatodik legjobb mozifilm a világon, vagy a Tim Burton által jegyzett Alice - 3D-ben újraalkotott - csodaországa. A legkedveltebb színésznő az Alkonyatban Bellát, a női főszereplőt játszó Kristen Stewart lett, és ezzel olyan hollywoodi dívákat győzőtt le, mint Julia Roberts és Angelina Jolie. A férfisztároknál ugyan a „nagy öregek” (Johnny Depp, Leonardo DiCaprio, Robert Downey Jr.) maguk mögé kényszerítették az Alkonyat ifjait, de a negyedik helyet a vámpírfiút játszó Robert Pattinson, az ötödiket pedig Taylor Lautner farkasembere vitte el.

Gyenge film, lapos sztori – mégis világsiker

A négy részes Alkonyat saga könyv formában is világsiker volt, hiszen több, mint huszonöt millió példányban kelt el.Így nem kellett nagy jóstehetség ahhoz, hogy a hollywoodi producerek meglássák benne a sok százmillió dolláros bevétellel kecsegtető forgatókönyv lehetőségét.

A kritikusok azonban mind a mai napig erősen fanyalognak, ha az amerikai vámpírtörténet szóba kerül. Az Alkonyat trilógia filmjei a vezető filmkritikai portálokon alig érik el a közepes minősítést, a könyvekről pedig lesújtó véleménnyel voltak még a megengedőbb kritikusok is. Laura Miller, az amerikai Salon kulturális magazin elemzője szerint Stephenie Meyer karakterei egysíkúak: Bella tehetetlen és döntésképtelen báb, Edward pedig maga a megtestesült csoda, akibe valószínűleg az írónő is szerelmes volt. Meyer kifejezőkészsége sem emelkedik fölül egy átlag gimnazista szintjén (amin ugyan Rakovszky Zsuzsa magyar fordítása sokat javít). Stephen King, a horror koronázatlan királyának véleménye szerint Meyer egyszerűen nem tud írni.

A siker titka

Mégis miért van az, hogy lányok milliói rajonganak szerte a világon Edward Cullen és Bella Swan történetéért? A titok nyitját valószínűleg Karen Valby határozta meg a legpontosabban a Entertainment Weekly hasábjain: a könyv nem több és nem más, mint egy éretlen kamaszlány szexuális fantáziálása, amit jó esetben egy kád langyos vízben, vagy elalvás előtt enged meg magának az ember, de leírni soha nem fog, mert sérti a jóérzését. Ezek a képzelgések ugyanis a személyiség olyan mély rétegeiből törnek elő, amit neveltetésünktől fogva elfojtunk magunkban, ám a kamaszkor idején elemi erővel bukkannak fel.

Bellával, a női főszereplővel könnyedén tudnak azonosulni a tizenéves lányok, mivel pontosan olyan, mint bármelyik mai tinédzser. Neve ellenére sem szép, még csak nem is vonzó. Kifejezetten sután mozog a világban, a fiúkkal pedig végkép nem tud mit kezdeni. A kamaszlányok számára a fiúk társadalma ijesztő, zárt világ. Vagy nagyhangúak, és brancsszellemtől átitatottak, mint Bella gyerekkori barátja, a farkasember Jacob Black, vagy hidegek és távolságtartók, mint a vámpír Edward Cullen. Ezt a világot megérteni csak úgy lehet, ha az ember(lánya) vállalja a legnagyobb kockázatot, akár az életveszélyt is, ami ebben a korban nem más, mint az első csók.

Az első szexuális aktustól való félelem is a mesékből jól ismert szimbolikus köntösben jelenik meg az Alkonyat sagában. Bruno Bettelheim, az 1990-ben elhunyt osztrák pszichológus és meseelemző szerint a „Szépség és a szörnyeteg”– típusú mesék, mint az Alkonyat is, a lányokat a házaséletre készítették fel. A lánynak teljes önátadással kell szolgálnia a nagy és szőrős szörnyeteget: a férfit ahhoz, hogy az egyszer valódi herceggé váljon, és őt is asszonyi méltósága trónjára emelje.

Vámpírtörténetbe bújtatott mormon tradíció

Az írónő saját bevallása szerint valóban megálmodta könyvei alapötletét, a halandó lány és a vámpír fiú beteljesületlen szerelmét, amelyben a sztori alapmozgatója a vágy, és annak megfékezése. Az önmegtartóztatást alapértékként kezeli, az egyik legfőbb erényként, amit mindenképpen tiszteletben kell tartani. Már a csók is bűnnek számít, a szexuális kapcsolat (legalábbis Edward számára) pedig csak a házasság után elképzelhető. Ezek a tradicionális alapelvek nem véletlenül kerültek a regényfolyam meghatározó értékei közé. Az írónő ugyanis a mormon egyház egyik szigorú ágának tagja, ahol a család szentsége mindenekfelett való (és a többnejűség sem megengedett.)

Meyer hite szerint a házasságot Isten rendelte el, és ahogyan a filmben a vámpírfiú is többször hangsúlyozza: a házasság nem futó kaland, hanem az örökkévalóságig érvényes. A "nemző erő" csak férj és feleség között használható, a megfogant magzat élete pedig szent és kiolthatatlan. Az Alkonyatban megjelenő női-, férfi szerepek is tradicionálisak. A férfi az aktív, a családjáért, szeretteiért felelős pozíciót betöltő személy. Bella passzív, befogadó típus. Szeretete szinte rajongás, gondoskodása a maximális önátadással fejezhető ki leginkább: leghőbb vágya olyanná lenni, mint a szeretett férfi.

A feministák éppen a passzív nőszerep miatt támadják a Twilight sorozatot, ám úgy tűnik, hiába. Az Alkonyat filmek bevételi rekordjait elnézve nagyon valószínű, hogy sok millió mai lány arról álmodozik szerte a világon, hogy egyszer eljön egy fiú, aki lehet, hogy félelmetes, furcsa és érthetetlen, de akire rábízhatja magát. Aki a saját vágyainál is jobban szereti őt, és aki hajlandó akár tízszer egymás után feleségül kérni.

Miklya Luzsányi Mónika

• Cimkék:
twilight alkonyat vámpír sztár férfi nő csók szexuális aktus siker Hollywood Stephanie Meyer

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére