A magyar irodalom egyik legrejtélyesebb írója

Aki a legnagyobb példányszámban adta el a magyar himnuszt

A filmet Szász János rendezi majd, és Agota Kristof, azaz magyarul Kristóf Ágota – miképp egy interjúban kifejtette – bízik a rendezőben, hogy nem fogja A nagy füzet című regényét gyökeresen megváltoztatni. Nem csak a neves rendező közreműködése jelzi a Magyarországon szűkebb irodalomszerető körben ismert írónő szakmai elismerését: a francia nyelven alkotó író életművéért, az 1956-os események szikár, drámai és hiteles ábrázolásáért 2011. március 15-én a Kossuth-díjasok közé került. 

Az írónő huszonegy évesen, az ötvenhatos forradalom után kényszerült elhagyni Magyarországot férjével és kislányával, és rövid ausztriai tartózkodás után Svájcban telepedett le. Kilencéves korában került a Győr-Moson-Sopron megyei Csíkvándról Kőszegre, és a szombathelyi középiskola elvégzése után nem sokkal férjhez ment. Diákként kezdett verseket írni, és az emigrációban, míg óragyári munkásként vagy eladóként dolgozott, költeményeit a külföldön megjelenő magyar lapok, az Irodalmi Újság és a Magyar Műhely közölte. A hírnevet azonban a próza hozta meg számára, azok a regények, amelyeket évtizedekkel később, franciául vetett papírra.

A szakmában vitatott, hogy magyar irodalomnak számít-e egy nem magyar nyelven írott szöveg, amely valamilyen módon mégis kapcsolódik a magyarsághoz, ahogy például Janus Pannonius költészete. Esterházy Péter szerint „Agota Kristof nem magyar szerző, hanem svájci vagy francia, minthogy franciául ír. Azonban az emlékei magyarok, a táj, amit a szemében hordoz, magyar. Ami nem érték vagy érdem – hanem nagyon érdekes. Hogy van egy nem magyar író, aki magyar könyveket ír, hogy messziről nézi valaki ugyanazt, amit mi innét.” Az angol és a francia Wikipédia viszont franciául alkotó magyar írónak tartja, mások magyar származású svájci szerzőnek, Kristóf Ágota pedig függetlenül attól, milyen nyelven ír, magyarnak tartotta magát.

Ellenséges nyelvek

Mindegy, hogy milyen nyelven, egyszerűen csak írni akart, gyermekkorától készült erre. Az emigráns magyar irodalom nem elégítette ki, a közeg, amely olvasta, csak néhány irodalomszerető embert jelentett. Így kezdett franciául írni, rövid tőmondatokban, egyszerűen, szárazon, sallangmentesen. Állítása szerint a kritikusok által magasztalt stílus a nyelvtudás hiányából adódott, szótárt használt első francia nyelvű szövegeihez. „Több mint harminc éve beszélek, húsz éve írok is franciául, de még mindig nem ismerem. Nem beszélem hiba nélkül, és csak szótár gyakori használatával tudok rajta helyesen írni. Ezért hívom a francia nyelvet is ellenséges nyelvnek. És van még egy oka, amiért így hívom, és ez az utóbbi a súlyosabb. Ez a nyelv az, amelyik folyamatosan gyilkolja az anyanyelvemet." – így Az analfabéta című művében.

Az írónő átveszi a Kossuth-díjat. Kép innen.

Először színdarabokat, hangjátékokat írt, aztán belekezdett önéletrajzi ihletésű regényébe, A nagy füzet, amelyben háborús emlékeit dolgozta fel. A regény eredetileg a színdarabok rövid jelenettechnikájára épült, és a narrációban, a valódi eseményekre emlékezve „én és a bátyám” szerepelt, amelyet azonban az író később túl bonyolultnak tartott, és kihúzott: így született meg a „mi” névmással helyettesítve ez az egyedülálló többes szám első személyű elbeszélési mód: két ikerfiú meséli el a háború során átélt szörnyűségeket anélkül, hogy bármelyiküknek neve vagy különálló személyisége volna. A mondatok mind jelen idejűek, és szinte csak alanyból és állítmányból állnak, amivel a könyv azonnal felhívta magára a kritika figyelmét. Érdekes módon a bonyolult francia múlt időket elkerülő nyelvhasználat épp az utóbbi évtizedek kortárs francia irodalmában lett divat, az idegen nyelven író szerző véletlenül pont a „trendbe”, az aktuális irodalom fő sodrába került.

Az 1986-ban megjelent A nagy füzet folytatásával: A bizonyítékkal 1988-ban állt Kristóf Ágota a közönség elé, a harmadik rész: A harmadik hazugság 1991-es megjelenése után pedig összefüggő trilógiává áll a három Kőszegen játszódó regény. Trilógia 34 nyelven, többek között kínaiul, koreaiul és japánul is megjelent, több országban kötelező olvasmány, a távol-keleti országokban pedig a kortárs irodalom egyik alapművének számít. Egyik beszélgetőtársa, Petőcz András író szerint Kristóf Ágota „adta el legnagyobb példányszámban a magyar Himnuszt” azzal, hogy a Trilógia középső részében, A bizonyíték idézi két sorát az ötvenes években betiltott szövegnek.

Az írónő több interjúban határozottan kijelentette: nem lett jobb az élete azzal, hogy elment, jobb lett volna Magyarországon íróvá válni. „Tudom, hogy soha nem leszek képes úgy írni franciául, ahogy a született francia írók írnak, úgy írok tehát, ahogy tudok, a tőlem telhető lehető legjobban. Ezt a nyelvet nem én választottam. Számomra a sors, a véletlen, a körülmények által ez a nyelv adatott. Franciául írni: erre vagyok kényszerítve.”

Kiss Judit Ágnes

A nyitókép innen.
 

• Cimkék:
Kristóf Ágota Esterházy Péter Kossuth-díj irodalom

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére