Kritikus erotikus

A Sátán szeretői

„A Pokol szexuális” – vélte az 1898-ban 65 éves korában elhunyt Félicien Rops belga képzőművész, akinek még a héten látható kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában.

A szimbolista irányzathoz tartozó művész tárlata nem véletlenül szól 18 éven felettieknek: életműve nagy részét vad és akár még ma is polgárpukkasztónak értelmezhető erotikus rajzok teszik ki. Az erotika eszköz is volt számára – és sokszor igen szatirikus – hogy kifejezze a polgári társadalomról, az egyházról, a nőkről vallott felfogását.

Miután a magát magyar származásúnak gondoló, és ezért Magyarországra is látogató Rops még a poklot sem tudta elképzelni erotika nélkül, ezért rajzain hemzsegnek a szeretkező alvilági lények.
De a polgári miliőtől irtózó képzőművész „erotikus képzeletét a keresztény tematika amúgy is táplálta, a vallásos hevületet is szexuálisan értelmezte” – olvasható Véronique Carpiaux „Rops vagyok, más lenni sohse vágytam” című, a tárlat katalógusában található tanulmányában. Ezért Rops előszeretettel ábrázolta szexuális aktus közben az egyházi személyeket is.
 

Sátántangó

Az egy testvérpárral együtt élő lázadó erotikus művein belül külön csoportot képeznek azok a lapok, amelyeken a nő és a Sátán viszonyát boncolgatta.

Rops korában az általa is gyakorolt szimbolista és dekadens művészet a Sátánt a világ gonoszságáért okolható, ördögi lényként képzelte el (korábban, a romantika korában inkább bukott angyalként szerepeltették). A művész köreiben is ismertek voltak azok a Franciaországban tevékenykedő exorcisták, akik a Sátán, a Gonosz tetteit vizsgálták, és sátánista csoportokat lepleztek le. A világ bűneiért, az erkölcsök lazulásáért sok gondolkodó okolta a vallás hanyatlását és a Sátán térnyerését.
 

„Rops és kortársai sátánizmusa valójában nem a Sátánban való hitet jelentette, hanem a Sátán felelősségének vizsgálatát és bemutatását a gonoszság és a rossz létezésében” - tudta meg a Mindennapi Földi Eszter művészettörténésztől, a kiállítás kurátorától.

1882-ben készítette a Galériában is látható Sátáni képek című sorozatot, melyben a nőnek a Sátánnal kötött egyezségét ábrázolta. A sorozatot alkotó öt képen (Magvető Sátán, A Kálvária, A bálvány, A szöktetés, Az áldozat) Rops a Gonosznak a nő feletti egyre növekvő hatalmát mutatja be: a nő önként válik áldozattá, ösztönösen veti magát a Sátán karmai közé, egy utolsó gyönyör reményében. A művész „az ősi halálfélelmet jelenítette meg, az érzékiséget tébollyá transzformálva” - véli az említett Carpiaux.
 

Rops két, korában közszájon forgó elemet kapcsolt össze: a Sátánt és a nőt. Utóbbival, mint nemmel (és egyáltalán a nemi különbségekkel) éppen akkortájt kezdtek foglalkozni a természettudományos-orvosi kutatások. „Ekkoriban a művészetben is divat volt a bűnös asszony ábrázolása” - említi Földi Eszter. Az asszonyok bűneit pedig szokás volt a Sátán ügyködéseinek tulajdonítani.

Még ha divat is volt, Rops élvezte a sokkolást. „Sokáig jártam-keltem képmutatás nélkül, pőrén, kimondhatatlan megvetéssel minden gyengécske szemérem iránt és férfiasságom nemes elragadtatottságában egy olyan korban, ahol a köpönyegek elrejtették a hanyatló emberiség rusnyaságait és gyengeségeit” - írta egy levelében.

Az igazsághoz tartozik azonban, hogy pikáns műveit nem sokan láthatták. Rops ugyanis többnyire magán megrendelésekre készítette ezeket, és gyakran speciális bútorokban – például szekrények ajtaja mögé – helyezték őket.

S.D.

• Cimkék:
Félicien Rops Magyar Nemzeti Galéria Sátán gonosz erotika szex pokol nő divat gonosz

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére