Kultúra
2011-12-25 20:00:00
Felháborító hangszeren szólalt meg előszörA dal, ami nélkül nincs karácsony
Jó néhány legenda kering arról, hogyan is született a Csendes éj, de vajon mi az igazság?
A Csendes éj a világ egyik legközkedveltebb karácsonyi éneke, mondhatni: az első igazi karácsonyi sláger. A média és a reklám szakemberei tökéletesen tudják, hogyha felcsendül Franz Gruber jól ismert dallama, akkor mindenkit ellenállhatatlanul eláraszt a karácsonyi érzelmes hangulat. A Csendes éj hangulatához valószínűleg hozzátartozik a legenda is, amely 1818 adventjében egy eldugott osztrák faluba vezet. A jól ismert történet szerint a Salzburg melletti Oberndorfot a hófúvás elvágta a külvilágtól (nyitóképünkön a helység).
Alig telt el öt év a napóleoni háborúk óta, Ausztria lakossága még mindig nyögte a háború terheit. A különlegesen hideg télben, a külvilágtól elvágva, éhezve és fázva várta Oberndorf is a szenteste eljövetelét. A fáma szerint akkora volt az éhínség, hogy még az egerek sem találtak maguknak ennivalót, így végül szétrágták a Szent Miklós templom orgonáját. Bizony gondban is volt a templom papja! El sem tudta képzelni, mit tegyen, hiszen zeneszó nélkül nem karácsony a karácsony. De nem rágódott sokat a dolgon, gyorsan áthárította a feladatot a kispapra, Josep Mohr-ra, oldja meg valahogy ő ezt az áldatlan helyzetet.
Mohr ekkor írta meg a Csendes éj szövegét, amelyhez a templom kántortanítója komponálta a zenét, s mivel az orgona nem működött, gitárkísérettel adták elő, amely már akkor megmelengette a szíveket. Ám azon az estén valamiképpen elkavarodott a dal egyetlen, kézzel írott kottája, így a dallam hosszú évtizedekig feledésbe merült, hogy a 20. században diadalútjára indulhasson szerte a világban. Ezt a dicsőséget és örömöt azonban a szerzők már nem élhették meg.
Egy törvénytelen gyermek dala
A Csendes éj keletkezésének legendája több változatban is él, ám a fő elemek és a patetikus hangvétel minden verzióban ugyanaz. Pedig kedvenc karácsonyi énekünk valószínűleg elég prózai körülmények között született, mint szövegének szerzője, Josef Mohr is. Ahogy ezt a Stille Nacht hivatalos, osztrák honlapja is hírül adja, az oberndorfi kispap egy zsoldos katona törvénytelen gyermekeként jött a világra 1792-ben. A gyermek Josefet édesapja ugyan a nevére vette, de gondját nem viselte sohasem. Mohr keresztapja is Salzburg város hóhérja volt, aki a város által kirendelt keresztapaként tartotta keresztvíz alá a törvényen kívüliek (börtönviseltek, prostituáltak) gyermekeit.
„Inkább a helyi kocsmát látogatja, viccelődik a fehérnéppel"
Ezek alapján elképzelhető, hogy Mohr édesanyja sem a megszokott erkölcsi normákat követte, már csak azért is, mert Josefen kívül még négy (!) törvényen kívüli gyermeke született, más-más apáktól. Nem volt hát egyszerű a fiúnak eljutnia a papi tisztségig. Mohr gyermekkorában elképesztő szegénységben élt, és ha nem veszi szárnyai alá Johann Nepomuk Hiernle, a salzburgi katedrális zenei vezetője, a tehetséges kisfiú könnyen elkallódott volna. Hiernle segítségével kapott Mohr zenei képzést, majd végezhette tanulmányait a bencés rend iskoláiban.
Papi szolgálatát 1815-ben kezdte el, és a kutatások szerint már 1816-ban papírra vetette a dal első verzióját. 1817-ben kérték meg, hogy segítsen az oberndorfi plébánosnak. Mohr szupervizora, Georg Heinrich Nöstler azonban egy cseppet sem volt megelégedve az ifjú pap életmódjával. „Nem sokat törődik feladataival, inkább a helyi kocsmát látogatja, viccelődik a fehérnéppel, és olyan dalokat énekel, amelyek nem építik a lelket” – írta jelentésében Nöstler.
Rögtön sláger lett a sóbányászok között
1818 karácsonyának előestéjén kereste fel Mohr az újonnan épült Szent Miklós templom kántortanítóját a szöveggel, hogyha van kedve, írjon hozzá dallamot, amit másnap elő is adhatnának a gyülekezetben. Franz Xaver Gruber – visszaemlékezése szerint – a szöveghez egy nap alatt megírta a zenét, amelyet Mohr kérésére két férfihangra és gitárra komponált. Gruber nem tesz említést arról, hogy rossz lett volna az orgona. Így aztán nemcsak furcsa, hanem egyenesen felháborító lehetett, hogy szenteste az orgona fennkölt zenéje helyett a kocsmák hangszere, a gitár szólalt meg.
Gruber eredeti zenéje ráadásul jóval gyorsabb ritmusú volt, mint a ma ismert változat, és a hallgatóság felismerhette benne az akkor közkedvelt tánczenék sajátosságait is. Nem csoda hát, ha a Stille Nacht nem tetszett túlzottan a papi személyeknek. A salzburgi sóbányászok között viszont szinte azonnal sláger lett, és – nemcsak a sóbányászok között – de az maradt mind a mai napig. Több mint háromszázféle feldolgozásban ismert, a legnagyobb előadóművészek énekelték Marlene Dietrichtől, Bing Crosby-ig. Akár kedveljük, akár nem Mohr és Gruber karácsonyi énekét, azt mindenkinek el kell ismernie, sehol a világon nincs karácsony Csendes éj nélkül.
Miklya Luzsányi Mónika
A kép innen.
|
