Haiti: kilenc millióan a világ peremén

Újra miséznek a földi pokolban

Kilenc hónappal a másfél millió embert hajléktalanná tevő földrengés után még alig kezdődött el az újjáépítés Haitin. Az élet viszont újraindult a romokon – ezrek mennek el a megrongálódott templomok udvarán megtartott istentiszteletekre.

Hetente tíz-tizenkét külföldit rabolnak el Haiti fővárosában, zömükben segélyszervezetek alkalmazottait. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) illetékesei arra büszkék, hogy havi ötszáz alá sikerült szorítani a nemi erőszakok számát a sátortáborokban, ahol még mindig közel másfél milliónyi, a földrengéskor földönfutóvá vált ember él. A fővárosnak vannak olyan részei, ahova még nappal sem tanácsos bemenni az idegennek.

Az autóval úgy kell közlekedni, hogy beszállás után minden ajtót gondosan bezárunk, mert így kívülről nem tudják feltépni, hogy elrabolják  a táskáinkat. A házat, ahol lakunk, a nap huszonnégy órájában fegyveresek védik. Nem háborús területen vagyunk, hanem a világ hatodik legszegényebb országában, melynek amúgy sem túl fejlett infrastruktúráját húsz-harminc évvel vetette vissza a természeti katasztrófa. Egy túlnépesedett országban (kilencmillió ember él a Magyarországnál ötször kisebb területen), ahol a lakosság agresszióba és nemtörődömségbe fordítja minden baját és elkeseredését.

A szemét és a káosz még a sokat látott utazót is elborzasztja. Hatalmas szeméthalmok bűzlenek a fő utak mellett, békésen turkáló disznókkal. Meztelen felnőttek fürdenek az utcai csapok előtt. A rossz út miatt lassan bukdácsoló tartálykocsiból benzint lopnak úgy, hogy vödrökkel szaladnak mellette és megnyitják a csapokat.  Sokszor annyi kifolyik a földre, mint amennyit sikerül az edénybe felfogni. Egy szikra kell és felrobban.

A piacok és a boltok működnek, de csillagászati árak vannak. Egy liter tartós tej például négy dollárba kerül - a sziget másik oldalán, Dominikán ugyanezért egy amerikai dollárt kellene fizetni. Az európai gyomornak is biztonságos éttermekben tíz euró alatt főételt nem lehet kapni. Egy helyi tanár a havi fizetéséből nem tudna itt a családjával együtt megvacsorázni.

A káoszból és reménytelenségből egyszer csak egy egészen más világba csöppenünk. A földrengéskor végzetesen megsérült katolikus templom udvarán sok ezer ember énekel órákon keresztül, földöntúli boldogsággal az arcukon. Néhányan útlevelüket tartják a magasba, abban a reményben, hogy az égiek amerikai vízumhoz segítik őket. Mások – talán a vudu vallás örökségeként – démonoktól szenvedve rángatóznak a földön a betontörmelék között.
A megroppant templomban csend s béke van, a ledőlt és derékban eltört Krisztus-szobron tollait tisztítja egy kis kék madár.

Lukács Csaba (Port-au-Prince)

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére