Ezt kaptuk
2011-10-25 16:53:00
Emberségünk veresége
A Sant’Egidio közösség tagjai Magyarország és a világ nagyvárosaiban ismernek és segítenek otthontalanokat. A hajléktalanok nem rendészeti vagy közegészségügyi kérdés, hanem férfiak és nők, akiknek nevük, arcuk, történetük van. Megismerhetők mindazok számára, akik nem ítélettel, hanem irgalommal közelednek hozzájuk.
Az Országgyűlés e napokban olyan törvényjavaslatot tárgyalt, amely elzárással vagy százötvenezer forint bírsággal fenyegeti azt, aki a „közterületen életvitelszerűen lakás tilalmát ismételten megszegi”.
A javaslat megdöbbentő és elfogadhatatlan. Olyan emberek helyzetét teheti még inkább kétségbeejtővé, akiknek – különösen télen – puszta léte is állandó veszélyben forog. Nyugtalanító üzenetet küld a társadalomnak, mindannyiunknak. A civilizáció alapja ugyanis a szolidaritás, az együttérzés a közösség gyengébb, kiszolgáltatottabb tagjaival. A hazánk 2012. január 1-jén hatályba lépő alaptörvényébe foglalt Nemzeti hitvallás szerint a „magyar nemzet tagjai vallják az elesettek és a szegények megsegítésének kötelezettségét”. A szóban forgó intézkedés viszont épp a legszegényebbeket kriminalizálja, bélyegzi meg. A törvényjavaslat nemcsak embertelen, hanem ésszerűtlen és célszerűtlen is. Visszatartó ereje sem lehet, hiszen a közterületen lakás kényszer, nem szabad választás eredménye.
A javaslat az utóbbi idők otthontalanokat és koldusokat sújtó intézkedéseinek sorába illeszkedik. Ezek ellen több civil szervezet is felemelte szavát. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a közterületen „lakást” és a kukázást szankcionáló józsefvárosi rendeletek megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
A szigorítások kezdeményezői szerint nincs alternatíva: a városi környezet leépülését meg kell állítani. Mi is szeretnénk tiszta és kulturált városban élni. Ehhez azonban elegendő a már meglévő jogszabályokat alkalmazni. Büntetni a garázdaság, szemetelés, csendháborítás elkövetőit kell – a nélkülözőket pedig segíteni.
A törvénymódosítás vereség lenne valamennyiünk, még kezdeményezői számára is. Emberségünk veresége. Ahol hiányzik az együttérzés a legnyomorultabbak iránt, ott senki sem lehet nyugodt. Ahol viszont megbecsülik a szegényt, a koldust, a beteget, az időst, ott mindenki bízhat benne, hogy ha hasonló helyzetbe kerül, őt sem hagyják majd magára.
Van alternatíva. Nem a hajléktalanok, hanem a hajléktalanság ellen kell küzdeni. A döntéshozók tekintsék prioritásnak a nyomor minden formájának felszámolását, és ehhez rendeljenek megfelelő forrásokat. Az ehhez szükséges szakpolitikai programokat hozzáértő segélyszervezetek kidolgozták. Elismerés illeti azon civil és karitatív szervezetek munkatársait és önkénteseit is, akik gyakran erejükön felül próbálnak segíteni e legszerencsétlenebb embertársainknak. Tiszteletet érdemelnek azok a polgártársaink, akik egy-egy csésze forró teával, hálózsákkal és baráti szóval fordulnak feléjük. Ki tudja, hány életet mentettek meg ilyen apró, de konkrét gesztusok.
Kérjük, hogy az Országgyűlés ne fogadja el a szabálysértési törvény e módosítását. Kérjük a hajléktalanok és koldusok ellen hozott intézkedések visszavonását, és hathatós intézkedések megtételét e társadalmi probléma tényleges megoldása érdekében.
A Sant’Egidio közösség a világ mintegy hetven országában jelenlévő katolikus mozgalom. Tagjai olyan világi hívők, akik a Szentírásból és a rendszeres imádságból merítve ösztönzést szabadidejüket a szegények iránti barátság, a béke és a kiengesztelődés gesztusainak szentelik.
Sant’Egidio közösség
|
