Vans napszemüvegek
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Életmód
2011-08-07 20:30:00

Egy kálvinista nagyasszony: Zsindelyné Tüdős Klára

Zsidómentő magyar nőre figyeltek a párizsi divatházak

A debreceni Református Kollégium dísztermének arcképcsarnokában eddig csak férfiak szerepeltek, most azonban Kálvin János és Bethlen Gábor mellé felkerült az első női portré is.

Nehezen tudunk választ adni arra a kérdésre, hogyan fér össze a hagyományos női szerep, a keresztény feleségről évszázadokon át kialakított kép az önmegvalósítással, a személyiség kibontakozásával, a női karrierépítéssel. Tüdős Klára ezeket a gondokat lazán, úgymond csuklóból megoldotta a két világháború közötti Magyarország korántsem rózsás körülményei között. Ez önmagában is figyelemre méltó teljesítmény, egy olyan életmodell, amit a mai, 21. századi lányok elé is példaként állíthatunk. De a magyar református egyház modern kori nagyasszonya nem csak a saját és családja sorsát tartotta a kezében, hanem hatással volt több generáció gondolkodásmódjára is.

Tüdős Klára puritán céltudatosságát, pragmatikus gondolkodását és mindhalálig tartó szolgálókészségét Debrecen nyakas kálvinistái között szívta magában. A Református Kollégium Móricz Zsigmond által is megörökített egykori igazgatójának, a „vín bakának” unokáját nem olyan fából faragták, hogy meghátráljon a nehézségek elől, célja elérése érdekében képes volt még kora társadalmi elvárásait is felrúgni, vagy legalábbis a tűréshatár széléig eltáncolni. Ezt értsük szó szerint, ugyanis svájci és angliai tanulmányai után az iparművészet mellett a modern mozgásművészet, a korszak tánctechnikáját forradalmasító Isadora Duncan módszereit szerette volna ismertté tenni hazánkban. Ez persze elképzelhetetlen volt egy debreceni cívis családban, így szülei 1919-ben hazarendelték a renitens lányt, aki csak édesapja halála után tépte el a vidéki, gazdálkodó élet, és a kényszerházasság kötelékeit.


Tüdős Klára 1940-ben. Kép innen.

A néprajzkutató Győrffy István tanítványaként ismerte meg a magyar népi öltözködés, akkoriban még élő, organikusan alakuló világát. A fővárosba költözése után azt a célt tűzte ki maga elé, hogy divattá teszi a polgári és az úri körökben a magyar népi kultúra mindaddig rejtett vagy éppen sutba dobott kincseit. Műtermet nyitott, majd az Operaház jelmeztetvezője lett. Komplex tehetsége számára azonban kevés volt csupán a színpadi ruhák látványtervével foglalkozni, így 1932-ben Bajor Gizi főszereplésével bemutatták Gyöngykaláris című darabját, amit maga is rendezett. A harmincas-negyvenes években több színházi-, opera-, balett előadásnak és filmnek volt szerzője és munkatársa.

 

Úri körök népi divatja

Mindeközben az önálló magyar divat megteremtéséért is fáradhatatlanul munkálkodott. 1938-ban jelent meg 55 darabos Magyar ünneplő című kollekciója, és ezzel exkluzív divatüzlete: a Pántlika a felső-, és középosztálybeli hölgyek mértékadó szalonja lett. Talán ez volt az egyetlen olyan időszak a divattörténetben, amikor a párizsi, londoni, milánói divatházak Budapestre figyeltek, és a divatlapok azon versenyeztek, kihozza le hamarabb a Tüdős Klára- modelleket. Sokan faggatták, lesték titkát, pedig az nem volt más, minthogy visszanyúlt a gyökerekhez. A népi kultúra motívumkincsére és alapanyagaira építette kollekciót, és a kivitelezést sem engedte át az ipari szalagtermelésnek. Minden Tüdős-darab egyedi volt. A kelméket nem szövőgépek, hanem szorgos kezű csángó, matyó vagy éppen bunyevác asszonyok szőtték, a mintákat pedig faluról feltelepült erdélyi lányok hímezték. Az ő hatására lett divat úri körökben a díszmagyar és kismagyar, munkássága hatására jelentek meg a népi hímzések a református úrasztali terítőkön.

Ma már talán nem választható szét világosan, hogy Tüdős Klára gazdasági-, társadalmi-, és karitatív tevékenységére milyen mértékben volt befolyással Zsindely Ferenc, aki a német megszállás előtti időszakban kereskedelmi-, pénzügyi államtitkár, majd kultuszminiszter lett. Annyi azonban bizonyos, hogy Zsindely Ferenc maximálisan támogatta felesége kezdeményezéseit (nyitóképünkön együtt láthatóak). A legveszélyesebb vállalkozásaiban is mellette állt, biztosítva a hátteret és sok esetben a menedéket is feleségének. Az első ilyen nagy vállalkozás a Győrffy Kollégium létrehozása volt. Zilahy Lajos, az ismert író és publicista így írt a Híd című lapban minderről. „Zsindelyné megragadja a valóságot a ködben: száz paraszt származású szegény egyetemi hallgatónak fedelet, tandíjat, de ami legfontosabb szeretet kell adni, hogy ne húzza le őket a mélybe a nyomor, hogy el ne kallódjanak. Meg kell csinálni a Győrffy Kollégiumot a korán elhunyt nagy magyar tudós nevével. És Zsindelyné agitál, verekszik, ajtókat tör be. Kivetkezteti a parasztfiúkat vedlett ruháikból, és a gondolat is szépülni, öltözködni kezd.”


Selyembrokát ruha a Tüdős-kollekcióból. Kép innen.

A Győrffy Kollégium diákjai halálukig anyjukként tisztelték Zsindelynét, mint ahogy felnéztek rá a korszak lányai, asszonyai is. Mert a háború hatására a kényszergazdálkodás idején már nem csak úri passzió vagy divatőrületet jelentet a Pántlika szalon kézműves ruháiban járni, hanem egyfajta kiállást, hitvallást is az önfenntartó magyar gazdálkodás mellett. A háború idején Zsindelynét kérték fel a Corvin áruház Női Osztályának művészeti vezetői tisztére, és ezzel konfekcionálni tudta magyaros ihletésű modelljeit. A konfekció azonban nem jelentett egyet a gépesítéssel, a Tüdős-modellek kézműipari jelleg mindvégig megmaradt. Ezzel egészen a német megszállásig parasztasszony százainak adott munkát, hiszen bedolgozhattak, úgymond „távmunkásként” a Corvin áruháznak. A mai nők számára ismerősnek tűnhet az a terhelés, amiről Zsindelyné visszaemlékezéseiben beszámol: „Furcsa élet volt ez. Reggel 7-9 között házi asszony, 9 és 2 között áruházi primadonna és kuli. 2 és 4 között az uram felesége a Sándor-palotában, 5 és 7 között társadalmi robot, este klakkban-frakkban Opera, követségi vacsorák, estélyek. Követ nem törtem sosem, de nem lehet sokkal nehezebb munka, mint ez.”


Nem csak ruha teszi az embert

A szövő, hímző asszonyok családjának sokszor a Zsindelynétől kapott munkabér volt az egyedüli bevételi forrás. Mint ahogy azoknak a családoknak is, amelyeket a zsidótörvények sújtottak. Zsindelyné egyetlen zsidó alkalmazottját sem bocsátotta el, a háború végeztéig dolgozhattak nála, fizetésüket pedig, mint személyes juttatást kapták meg. „Én nem lehettem soha antiszemita, – írta visszaemlékezéseiben – mert annyi jót kaptam tőlük, annyi segítséget, annyi elismerést, szeretetet, hogy kénytelen voltam viszontszeretni őket. De ezen a gyakorlati vonalon túl volt bennük valami titok, valami vonzás, amit nem tudnék semmivel jobban megmagyarázni, mint ezzel a két szóval: választott nép”.

Mindezt tudva nem kell csodálkoznunk azon, hogy az exminiszter és neje a nyilas uralom ideje alatt Istenhegyi úti villáját belülről teljesen átalakíttatta, nemzetközi kapcsolatait (többek között a svéd nagykövettel, Raoul Wallenberggel) megmozgatta, hogy minél többeket tudjon megmenteni a biztos pusztulástól. A menedéket kérőknek nem nézték felekezetét és pártállást, csak azt, hogy segítségre van szükségük. Így történhetett, hogy a közel száz zsidó menekült mellett befogadást kapott Zsindelyéknél Apró Antal, aki a későbbi Kádár korszakban a Minisztertanács elnökhelyettese, a Parlament elnöke volt. Apróné így emlékezett vissza a Zsindely villában töltött napokra: „Nappal dolgoztunk, este összegyűltünk a nagy szalonban. Ők nagyon vallásosak voltak, hittek Istenben, fohászkodtak, közösen imádkoztak. Mi ateisták voltunk, de nem kellett kivonulnunk az alkalmaikról. Majd beszélgettünk, Feri bácsi (Zsindely Ferenc) olvasott fel újságokból, folyóiratokból. Sokat énekeltünk népdalokat. Csodálatos esték voltak.”


A Corvin-áruház katalógusa. Kép innen.

Az Istenhegyi otthon a háború utáni nehéz esztendőkben is menedékül szolgált azoknak, akiket a vörös diktatúra üldözött. Zsindelynét még 1943-ban kérte fel Ravasz László püspök az Országos Református Nőszövetség elnökének. 1951-ig, Zsindelyék kitelepítéséig az Istenhegyi otthon, majd balatonlellei lakásuk adott lehetőséget a női, és lelkész konferenciák megtartására, a sokszor illegálisnak számító lelki összejövetelek lebonyolítására. Zsindelyné így írt visszaemlékezéseiben: „Ezt a tóparti missziós otthont nem mi szerveztük meg, és nem is mi tartottuk fenn, hanem szuverén jótetszéséből maga az Úristen. Agyonfáradt, lecsúszott, talajt vesztett emberek jöttek hozzánk sütkérezni, s reggelenként a mennyei kenyérből, isten Igéjéből falatozni. Igazzá vált az Ige, hogy: 'Ismeretlenek, mégis ismerősök'. Oázis volt a ház sok testileg-lelkileg elfáradt, elkínzott ember számára.”


Miklya Luzsányi Mónika

A nyitókép innen.


 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Zsidóság
  • Ki ölte meg Jézust?
  • Javítják a cikket: Orbán nem zsidó
  • Új holokauszttól fél a budapesti főrabbi
  • Honnan származnak a zsidók?
  • Hoppá: a legfontosabb felfedezés a Holt-tengeri tekercsek után
  • Ismét kivonulnak a zsidók Egyiptomból?
  • Mikor lesz béke Izrael és Palesztina között?
  • Divat a jiddis
  • Holokauszt-túlélők tiltakoznak ultraortodox zsidók ellen
  • Ahol a zsidók kiirtását iskolában tanítják

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.