- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Életmód
2011-08-07 20:30:00 Egy kálvinista nagyasszony: Zsindelyné Tüdős KláraZsidómentő magyar nőre figyeltek a párizsi divatházakA debreceni Református Kollégium dísztermének arcképcsarnokában eddig csak férfiak szerepeltek, most azonban Kálvin János és Bethlen Gábor mellé felkerült az első női portré is.Nehezen tudunk választ adni arra a kérdésre, hogyan fér össze a hagyományos női szerep, a keresztény feleségről évszázadokon át kialakított kép az önmegvalósítással, a személyiség kibontakozásával, a női karrierépítéssel. Tüdős Klára ezeket a gondokat lazán, úgymond csuklóból megoldotta a két világháború közötti Magyarország korántsem rózsás körülményei között. Ez önmagában is figyelemre méltó teljesítmény, egy olyan életmodell, amit a mai, 21. századi lányok elé is példaként állíthatunk. De a magyar református egyház modern kori nagyasszonya nem csak a saját és családja sorsát tartotta a kezében, hanem hatással volt több generáció gondolkodásmódjára is. Tüdős Klára puritán céltudatosságát, pragmatikus gondolkodását és mindhalálig tartó szolgálókészségét Debrecen nyakas kálvinistái között szívta magában. A Református Kollégium Móricz Zsigmond által is megörökített egykori igazgatójának, a „vín bakának” unokáját nem olyan fából faragták, hogy meghátráljon a nehézségek elől, célja elérése érdekében képes volt még kora társadalmi elvárásait is felrúgni, vagy legalábbis a tűréshatár széléig eltáncolni. Ezt értsük szó szerint, ugyanis svájci és angliai tanulmányai után az iparművészet mellett a modern mozgásművészet, a korszak tánctechnikáját forradalmasító Isadora Duncan módszereit szerette volna ismertté tenni hazánkban. Ez persze elképzelhetetlen volt egy debreceni cívis családban, így szülei 1919-ben hazarendelték a renitens lányt, aki csak édesapja halála után tépte el a vidéki, gazdálkodó élet, és a kényszerházasság kötelékeit. Tüdős Klára 1940-ben. Kép innen. A néprajzkutató Győrffy István tanítványaként ismerte meg a magyar népi öltözködés, akkoriban még élő, organikusan alakuló világát. A fővárosba költözése után azt a célt tűzte ki maga elé, hogy divattá teszi a polgári és az úri körökben a magyar népi kultúra mindaddig rejtett vagy éppen sutba dobott kincseit. Műtermet nyitott, majd az Operaház jelmeztetvezője lett. Komplex tehetsége számára azonban kevés volt csupán a színpadi ruhák látványtervével foglalkozni, így 1932-ben Bajor Gizi főszereplésével bemutatták Gyöngykaláris című darabját, amit maga is rendezett. A harmincas-negyvenes években több színházi-, opera-, balett előadásnak és filmnek volt szerzője és munkatársa.
Úri körök népi divatja Ma már talán nem választható szét világosan, hogy Tüdős Klára gazdasági-, társadalmi-, és karitatív tevékenységére milyen mértékben volt befolyással Zsindely Ferenc, aki a német megszállás előtti időszakban kereskedelmi-, pénzügyi államtitkár, majd kultuszminiszter lett. Annyi azonban bizonyos, hogy Zsindely Ferenc maximálisan támogatta felesége kezdeményezéseit (nyitóképünkön együtt láthatóak). A legveszélyesebb vállalkozásaiban is mellette állt, biztosítva a hátteret és sok esetben a menedéket is feleségének. Az első ilyen nagy vállalkozás a Győrffy Kollégium létrehozása volt. Zilahy Lajos, az ismert író és publicista így írt a Híd című lapban minderről. „Zsindelyné megragadja a valóságot a ködben: száz paraszt származású szegény egyetemi hallgatónak fedelet, tandíjat, de ami legfontosabb szeretet kell adni, hogy ne húzza le őket a mélybe a nyomor, hogy el ne kallódjanak. Meg kell csinálni a Győrffy Kollégiumot a korán elhunyt nagy magyar tudós nevével. És Zsindelyné agitál, verekszik, ajtókat tör be. Kivetkezteti a parasztfiúkat vedlett ruháikból, és a gondolat is szépülni, öltözködni kezd.” Selyembrokát ruha a Tüdős-kollekcióból. Kép innen. A Győrffy Kollégium diákjai halálukig anyjukként tisztelték Zsindelynét, mint ahogy felnéztek rá a korszak lányai, asszonyai is. Mert a háború hatására a kényszergazdálkodás idején már nem csak úri passzió vagy divatőrületet jelentet a Pántlika szalon kézműves ruháiban járni, hanem egyfajta kiállást, hitvallást is az önfenntartó magyar gazdálkodás mellett. A háború idején Zsindelynét kérték fel a Corvin áruház Női Osztályának művészeti vezetői tisztére, és ezzel konfekcionálni tudta magyaros ihletésű modelljeit. A konfekció azonban nem jelentett egyet a gépesítéssel, a Tüdős-modellek kézműipari jelleg mindvégig megmaradt. Ezzel egészen a német megszállásig parasztasszony százainak adott munkát, hiszen bedolgozhattak, úgymond „távmunkásként” a Corvin áruháznak. A mai nők számára ismerősnek tűnhet az a terhelés, amiről Zsindelyné visszaemlékezéseiben beszámol: „Furcsa élet volt ez. Reggel 7-9 között házi asszony, 9 és 2 között áruházi primadonna és kuli. 2 és 4 között az uram felesége a Sándor-palotában, 5 és 7 között társadalmi robot, este klakkban-frakkban Opera, követségi vacsorák, estélyek. Követ nem törtem sosem, de nem lehet sokkal nehezebb munka, mint ez.”
A szövő, hímző asszonyok családjának sokszor a Zsindelynétől kapott munkabér volt az egyedüli bevételi forrás. Mint ahogy azoknak a családoknak is, amelyeket a zsidótörvények sújtottak. Zsindelyné egyetlen zsidó alkalmazottját sem bocsátotta el, a háború végeztéig dolgozhattak nála, fizetésüket pedig, mint személyes juttatást kapták meg. „Én nem lehettem soha antiszemita, – írta visszaemlékezéseiben – mert annyi jót kaptam tőlük, annyi segítséget, annyi elismerést, szeretetet, hogy kénytelen voltam viszontszeretni őket. De ezen a gyakorlati vonalon túl volt bennük valami titok, valami vonzás, amit nem tudnék semmivel jobban megmagyarázni, mint ezzel a két szóval: választott nép”. A Corvin-áruház katalógusa. Kép innen. Az Istenhegyi otthon a háború utáni nehéz esztendőkben is menedékül szolgált azoknak, akiket a vörös diktatúra üldözött. Zsindelynét még 1943-ban kérte fel Ravasz László püspök az Országos Református Nőszövetség elnökének. 1951-ig, Zsindelyék kitelepítéséig az Istenhegyi otthon, majd balatonlellei lakásuk adott lehetőséget a női, és lelkész konferenciák megtartására, a sokszor illegálisnak számító lelki összejövetelek lebonyolítására. Zsindelyné így írt visszaemlékezéseiben: „Ezt a tóparti missziós otthont nem mi szerveztük meg, és nem is mi tartottuk fenn, hanem szuverén jótetszéséből maga az Úristen. Agyonfáradt, lecsúszott, talajt vesztett emberek jöttek hozzánk sütkérezni, s reggelenként a mennyei kenyérből, isten Igéjéből falatozni. Igazzá vált az Ige, hogy: 'Ismeretlenek, mégis ismerősök'. Oázis volt a ház sok testileg-lelkileg elfáradt, elkínzott ember számára.”
A nyitókép innen.
|
Hírsor
A hét java
|
|