- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Életmód
2011-06-13 07:00:00 Piros pünkösd napján…Tilos a szelet szídni a pünkösdi királyságbanKalinkázás, hesspávázás, harmatszedés. Tudja mik ezek? Pünkösdhöz számtalan népi hagyomány kötődik, amelyek a pogány babonákban gyökereznek.Pentekoszte – vagyis ötvenedik: e görög szóból ered a pünkösd szavunk. Pünkösd, a Húsvét utáni ötvenedik nap: a kereszténység tanítása szerint ezen a napon Jézus Krisztus kiárasztotta a Lelket és kinyilvánította, mint isteni Személyt, ezáltal a Szentháromság kinyilatkoztatása teljessé vált. Röviden, e nap a Szentlélek eljövetelének napja. A pünkösdöt már az ókeresztények – akik pünkösdöt a Húsvét és a húsvéti idő megkoronázásának tekintették –, sőt Mária és az apostolok is ünnepelték. Ám ez az ünnep is – több keresztény ünnephez hasonlóan – a zsidó vallás hagyományaiban gyökerezik. A zsidók a Pészach utáni ötvenedik napon, Savout ünnepén, a Tóra adására emlékeztek és hálát adtak az új kenyérért. Zúg a szél „Amikor elérkezett pünkösd napja… mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna… Majd lángnyelvek jelentek meg … és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat elöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket…” A középkori szokás szerint az Apostolok cselekedeteiben leírt szél zúgását, amely a Szentlélek eljövetelét jelezte, kürtökkel elevenítették meg, a tüzes nyelveket pedig égő kócok dobálásával. Néhol Pünkösd vasárnapját megelőző este a pásztorok gondoskodtak a zajról. A budaörsi németek nyitva hagyták az ablakukat, hogy a Szentlélek bejöhessen a házukba. A pünkösdi királyság Pünkösdhöz számtalan népi hagyomány kötődik, a legismertebb a pünkösdi király választása. Valamikor a középkorban alakult ki az a szokás, hogy a falu legényei lóversenyben, futásban, vagy éppenséggel tuskócipelésben összemérték az erejüket és a győztes, helyenként eltérő időtartamra - egy hétre vagy egy évre –, király lett: meghívták az összes lakodalomba, mulattságba, ingyen ihatott a kocsmában, sok helyen ő szervezte a vasárnapi táncot. A XV. században azonban megtiltották, hogy a falvakban pünkösdi királyt válasszanak. Később persze ismét divatba jött, de volt ahol nem királyt, hanem legénybírót választottak. Két-háromszáz évvel később lett szokás, hogy Pünkösdkor a huszárok májuskirályt válasszanak. A XVI. század óta ismert a mondás: rövid, mint a pünkösdi királyság. Pünkösdi királynéjárás anno
A pünkösdi király mellé sok helyen királynét is választottak: e szokás leginkább a Dunántúlon terjedt el és hol pünkösdjárásnak, hol pünkösdköszöntésnek, hol pedig cucorkázásnak nevezték, a királynét pedig királynéasszonynak, vagy kiskirálynénak, királykisasszonykának vagy pedig cucorkának hívták. A pünkösdi királynéválasztás, és a pünkösdi királynéjárás, ami a lányok termékenység varázslással összefonódott pünkösdi köszöntője, tulajdonképpen a pogány világból eredeztethető. Régebben a falu legszebb lánya lett a királyné, később azonban gyermeket választottak királynénak. A legelterjedtebb változatban házról házra jártak: két kislány ment elől, hátul szintén kettő és középen, fehér ruhában – vagy lefátyolozva, esetleg a feje fölé baldachinszerűen tartott kendővel – egy 4-5 éves kislány, a pünkösdi királyné. Bekopogtattak az ajtókon, tudakolva, hogy megmutathatják-e a pünkösdi királynét. Az igenlő választ követően, énekeltek – Elhozta az Isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királykisasszonykát… –, miközben háromszor a magasba emelték, majd megmutatták a királyné arcát és így szóltak: a kendtek kendere nőjön ilyen magasra! Több más, úgynevezett termékenységvarázsló mondóka is ismert, de a királynéjárás végeztével a házigazdáknak mindenütt illett ajándékot – süteményt, diót, almát, ritkábban kis pénzt – adni a királykisasszonykának. Hesspávázás A hesspávázás helyi jellegzetesség volt, főképpen a Sóvidéken: a gyerekek királyt és királynét választottak és korra reggel a gyereksereg – egyik helyen vasárnap, a másikon hétfőn – énekelve elkezdték járni a falut: „Hess páva, hess páva, Így ébresztve a falut, persze ezért is ajándékot kaptak, amit a király így köszönt meg: „Köszönöm alássan, hogy így ellátnak, Enni Pünkösdkor is kell Valójában nincsenek olyan jellegzetes pünkösdi ételek, mint a húsvétkor vagy karácsonykor fogyasztott sonka vagy hal. Általában pünkösdkor baromfiból, juhból, bárányból vagy marhából készült ételeket ettek: tyúkhúslevest, libasültet, báránysültet, báránypaprikást vagy rántott csirkét. A termékenységet a tojás jelképezte, amit rántottaként ettek, vagy megfőztek. Természetesen, a friss gyümölcsök – például eper, cseresznye – sem hiányoztak az étrendből, ugyancsak a termékenység jegyében. Pünkösdi garas A pásztorok ezekben a napokban kapták meg az úgynevezett pünkösdi garast, több helyen a pénzen kívül élelmiszert – többnyire kalácsot és bort – is kaptak. Cselédvásárt is tartottak és báránydézsmát is szedtek. Királynézás Siklódon, 2010 (forrás: erdely.hu)
Törökbasázás és ladikázás Leginkább Nyugat-Magyarországon terjedt el. Az egyik fiú nadrágjába szalmát vagy pelyvát gyömöszöltek, a felsőjét pedig gallyakkal tömték ki, így formázva kövér török basát, akit az udvarokba betérve pálcával ütögették, hogy ugráljon, közben pedig énekeltek: „Elhozta az Isten piros pünkösd napját, Ezért is illett ajándékot adni, a legtöbbször tojást vagy pénzt. A Dunántúlon a fiúk összeláncolták a lábukat és úgy mentek a lányok után, kérve őket, segéljék meg a szegény katonarabokat –egyes falvakban azt is megmondták, hogy mivel: tojással, garassal, vagy katonaforintokkal. Máshol egy bodzából készített köpenybe bújtatott fiúval mentek házról házra. A lányok a Bács-Bodrogban búzavirágból és pipacsból fontak koszorút, a legények pedig hajnalban pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni szerettek volna – és el kellett hozniuk a lányok fonta koszorút. Másfelé az udvarolni akaró legény egy ünnepi ruhába öltöztetett kislánnyal egy letakart tálat – közepén koszorúra font kaláccsal és borral – küldött a szíve hölgyének, és ha a lány hajlandó volt fogadni az udvarlási szándékot, akkor egy hasonló tállal küldte vissza a kislányt. A Sárközben inkább ladikáztak, vagyis kalinkáztak: az udvarló díszes evezőt adott a választottjának ajándékul és zöldágakkal díszített csónakban eveztek együtt. Régebbi szokás szerint, pünkösd után – tavasztól őszig – tartották a lakodalmakat, ezért kapcsolódnak a Pünkösdhöz a párválasztó szokások is. A pünkösdi harmatról azt tartották, hogy az – ha azzal mosakodnak – elűzi a szeplőt és szebbé varázsolja a lányt. Szemfájás és kelés ellen rózsaharmatot ajánlottak: volt ahol meztelenül szedték a harmatot. A szöregiek szerint azonban, Pünkösd hajnalban a bűbájosok húznak harmatot, mert az a boszorkányok vize. Ott a lányok a hajnali harmat helyett a Tiszában fürödtek meg, hogy a betegség elkerülje őket, közben, nehogy rontást kapjanak, nem beszéltek és miután kijöttek a folyóból, a füzek lombjai alatt fésülködtek meg. A pünkösdi rózsát a mosdóvízbe szórták, mert ha abban fürdenek, akkor egészségesek lesznek. Szöregen úgy vélték, hogy Pünkösd éjszakáján egy karikában táncolnak a boszorkányok, és aki azután belép a táncot követően kiégett, nem zöldellő füves részbe, az gyógyíthatatlanul megbetegszik. A szegedi öregek azt mondták, nem szabad a szelet szidni, mert az a Szentlélek szájából jön, és aki szidja, azt megüti a szél, vagyis a guta. A házakra, istállókra – a rossz szellemeket elűzendő – több helyen zöld nyírfaágat, gyümölcsfaágat vagy bodzát tettek. A gyímesiek szerint, a pünkösdi eső jó termést ígér, viszont Bács-Bodrog Megyében úgy gondolták, hogy a pünkösdi eső semmi jót nem hoz. Simon F. Nándor
|
Hírsor
A hét java
|
|