„Azt gondoltam, Istent nem érdekli, mi van velem”

Társkereső nők: vallomás szakítás után

– Hogyan értékeli legutóbbi kapcsolatát?

– Egészen hosszú ideig tartott, hiszen előtte még sosem jártam együtt komolyan fiúval.

– Tudatos döntés vagy a körülmények miatt alakult így az élete?

– Édesanyám tízéves koromban meghalt, s a családi körülményeink úgy alakultak, hogy kevés figyelem jutott ránk. Négyen vagyunk testvérek. Szüleim a szeretetüket nem igazán tudták kifejezni. Mindezek súlyos következményekkel jártak. Egy-egy vélt vagy valós kudarc után könnyen elhittem, hogy engem nem is lehet szeretni. Ehhez járult hozzá gyülekezetünk sajátos légköre és szokásrendje. Templomos család voltunk, születésemtől fogva egy kicsi gyülekezetbe jártunk, ahol sok íratlan szabály uralkodott. Nem bátorítottak, sőt inkább tiltották a férfi és nő egészséges kapcsolatát, elítéltek minden világias szórakozást. Szüleim szintén nem engedték, hogy fiúkkal barátkozzam, és tulajdonképpen nem tanítottak a kapcsolatteremtésre.

– Az egyetemi közösségben sikerült kapcsolatokat építeni? 

– Lassan és bátortalanul próbáltam nyitni kifelé, olyan társaságot kerestem, ami a gyülekezeti értékrendünknek is megfelel. Nem sok sikerrel jártam, így nem kapcsolódtam be az egyetemi életbe. Plátói szerelmeim folyamatosan voltak, egy ideig így egészen jól éreztem magam. Azután többször átéltem, hogy amit én elutasításnak véltem, arról utóbb kiderült, hogy nem annak szánták. De akkor már néhány gesztus elég volt ahhoz, hogy megrémülve ismét visszahúzódjak.

– Hogyan hatottak ezek a csalódások az Istennel való kapcsolatára?

– Sokszor gondoltam, hogy Istent nem érdekli, mi van velem. Sokszor megkérdőjeleztem, hogy bízhatok-e benne. Belém nevelték azt is: nem szabad vágynom arra, hogy legyen párom. De döntés elé kerültem: vagy hátat fordítok Istennek, vagy elhiszem, hogy Ő tudja, mit csinál az életemmel. A döntésben sokat segített egy felekezetközi ifjúsági szervezet, és rajtuk keresztül az új gyülekezeti közösségem.

– Jól sejtem, „kiszerették” ebből az állapotból?

– Hosszú folyamat volt, amelyben sok ember szeretete segített: az új gyülekezetem lelkipásztora, a barátaim… Nagy lépest jelentett gyógyulásomban, hogy megértettem, Isten ültette belém a társ utáni vágyat, helye van életemben, anélkül hogy rabjává válnék. Az ifjúsági szervezet révén számos társasági eseményre járok ma is.

– Milyen esélyeket lát harminc körüli keresztény nőként a házasságkötésre? 

– Már jelentősen szűkülnek a lehetőségek, s általában a keresztény helyek maradnak ismerkedési színtérnek. Látni kell azonban, hogy kevesebb a hívő fiú, mint a lány, kevesebb a diplomás keresztény férfi, mint a nő. Sőt, azt tapasztalom, hogy a felekezeti elkülönülés is nagyon erős Magyarországon. A keresztény társkereső oldalakon általában római katolikus fiú római katolikus lányt keres. Sok keresztény csoport zárt keretek között tartja fiataljait, és mélyen beleszól a magánéletükbe. De véleményem szerint a szülő is csak bizonyos életkorig tudja nevelni a gyerekét, utána meg kell bíznia benne. Egyes gyülekezetek mintha nem bíznának saját nevelésükben, illetve Isten megtartó erejében.

– És a fiatalok?

– Sokszor úgy várunk Istenre, hogy párunk nevét majd kiírja a falra, vagy az ajtónk elé hozza őt, és még masnit is köt rá. Hallunk ilyen bizonyságtételeket, és azt hisszük, ez mindenkinél így működik. Kényelemből azt is Istenre bízzuk, amit nekünk kellene megtenni. A lányok gyakran látják úgy, hogy egy párkapcsolat csak házassággal folytatódhat, míg a fiúk éppen ettől rettennek meg. A keresztény fiatalokból talán hiányzik az ismerkedési és kísérletezési kedv, a nyitottság. Természetesen a párunkat keressük a kapcsolatainkban, de ha nem a házastársunkat találjuk, attól még tanulhatunk egymástól, és az a kapcsolat akkor már betöltötte a szerepét. Fájt a szakítás, de önbizalmat is adott, és sokat tanultam belőle önmagamról is. Már nem valakinek szeretnék tetszeni, hanem önmagam lenni, megismerni magam, és hagyni, hogy Isten alakítson.

Sz. Kiss Mária

• Cimkék:
szakítás kapcsolat

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére