Get Adobe Flash player
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Életmód
2011-10-01 21:07:00

„Nő még sohasem töltötte be ezt a munkakört”

Szexizmus és egyház: kit zavar, ha egy nő prédikál?

Egy anglikán női lelkész szerint az egyház sokkal kevésbé elfogadó női tagjaival, mint maguk a hívők.

Lesley Crawley az angliai Buckinghamshire-ban él, és honlapja szerint egyszerre tartja magát „papnak, anyának és mindenesnek”. Az anglikán női lelkész korábban mérnökként dolgozott, ezért egyaránt van rálátása a laikus és az egyházi szférán belüli normákra és értékekre. Tapasztalatait összegezve, a Guardian-ben megjelenő cikkében azt állítja: bár mindenhol lehet találkozni a nőkkel szembeni előítélettel, de az anglikán egyházban a nők hátrányos megkülönböztetése intézményes formában él tovább.


Az üzleti életben más a helyzet

Crawley két olyan „érvet” idéz, melyek segítségével a férfiak rendszerint megfogalmazzák ellenérzéseiket a velük azonos szintű beosztásban lévő nőkkel szemben. Az egyik a „Nő még sohasem töltötte be ezt a munkakört.”, a másik pedig a „Nem arról van szó, hogy a nők ne lennének egyenlők, egyszerűen csak más szerepek betöltésére születtek.” Crawley szerint ezek a sablonos ítéletek arról árulkodnak, hogy a férfiak egy része fél a változástól, hagyományos vezető szerepének elvesztésétől.
 


A nőkkel szembeni előítéletek azonban másként mutatkoznak meg laikus, illetve egyházi közegben. Miközben Crawley a kilencvenes évek üzleti szférájában dolgozva a mindennapokban számos riasztó megnyilvánulással találkozott, maguk a törvények egyértelműen elősegítették a nőkkel való egyenlő bánásmódot. A mindennapi „szexizmus” megnyilvánulásai között tartja számon Crawley a gyárak falait elborító aktfotókat, illetve azt a jelenséget, hogy ha bement a gyárba, akkor egyszerre vagy száz munkás tette le a szerszámot, és kezdett el füttyögni, vagy farkasvonyításhoz hasonló hangokat hallatni. 

A brit törvények feljogosítják a nőket a mérnöki munkakör betöltésére, és a vállalati normák is szigorú egyelőséget követelnek meg a nemek között. Munkatársai körében néha felmerült a „nőknek nem való a mérnöki munka” toposza, de ezt könnyedén le lehetett szerelni. Erre az egyik eszköz az volt, hogy egyszerűen arra kérte a szurkálódó férfit, ne a nemét, hanem a teljesítményét nézze. A másik eszköz pedig az volt, hogy felszólította az illetőt, nézeteit fejtse ki a vállalat igazgatójának is - amihez persze senkinek nem volt mersze.


Diszkriminatív egyház – toleráns hívőkkel

Lesley Crawley szerint az anglikán egyházban pont fordított a helyzet: ott a nők hátrányos megkülönböztetése intézményileg sokkal elfogadottabb, mint a hívők körében. A vallásos emberek egy része tökéletesen félreérti a keresztény tanításokat, melyek alapelve az, hogy Isten előtt minden ember egyenlő. És a jézusi tanítás tükrében különösen fájónak tartja, hogy pont az anglikán egyház az, amely nem tartja be az igazságosság és egyenlőség krisztusi követelményeit.

Crawley tapasztalata, hogy a hívők elsöprő többségét nem zavarja, ha egy nő prédikál, és az anglikán egyházon belül is vannak olyan tekintélyes vezetők, akik egyértelműen kiállnak a nemek teljes társadalmi egyelősége mellett. Az anglikán intézményi logika azonban a lelkésznő szerint messze lemaradt a hívők toleranciája mögött. A megkülönböztetés legszembetűnőbb példája sokáig az volt, hogy nőket évszázadokon keresztül nem avathattak püspökké. És bár ezt a korlátozást 2008-ban eltörölték – ennek óriási jelentőségét Crawley sem tagadja –, az egyházi élet alsóbb szintjein a nőknek még ma is számtalan hátrányos megkülönböztetéssel kell szembenézniük.

Ezek egyike az, hogy a gyülekezetek gyakorlatilag kivonják magukat az antidiszkriminációs törvények hatálya alól. Sőt, az egyházban tulajdonképpen tilos a nők hátrányos megkülönböztetését „szexizmus”-nak nevezni, mivel ez tulajdonképpen „igazolt teológiai különbség”-nek számít. További látványos megkülönböztetés, hogy néhány egyházközségben a nők papi tisztségét el nem ismerő anglikán hívők tájékoztatása végett előre ki kell hirdetni, ha egy misén női lelkész szolgáltatja a szentségeket.


Mobil püspök, ha nem kell a női pap

Crawley lehangolónak tartja az anglikán egyház által létrehozott „mobil püspöki” (flying bishop) tisztséget is. A mobil püspökök olyan, saját egyházmegyével nem rendelkező főpapok, akik a női lelkészeket el nem fogadó hívőkről gondoskodnak. Rowan Williams canterbury érsek szerint a mobilpüspökség egyáltalán nem átmeneti intézkedésként jött létre, mivel „a női papokat megtagadó embereknek is szükségük van a lelkigyakorlatra”. Ez a kijelentés Crawley szerint annak a bizonyítéka, hogy az anglikán egyház nyíltan elfogadja a nemek közti megkülönböztetést, pedig a nyílt nemi megkülönböztetéssel szemben hasonló módon kéne fellépni, mint a faji diszkrimináció ellen. A keresztény etika tükrében ugyanis mindkettő egyformán igazságtalan és embertelen.

Crawley szerint a szekuláris életben az anglikán egyház diszkriminatív szabályainak túlnyomó többsége elfogadhatatlan volna – sőt mi több, a törvényekbe ütközne. Ellenben amikor valaki a szemébe mondta Crawleynak, hogy ő nem fogad el egy női papot, akkor – a világi szférával ellentétben – a lelkész sajnálatos módon egyáltalán nem érezhette maga mögött a saját egyházának támogatását.

 

E. V.

 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Gender
  • Kövér, fekete asszonyság az Isten?
  • Szomorú kitekintés: egyháztagok is verik a nőket
  • Kirekesztett afgán nők: milyen élet vár rájuk?
  • Nevek harca a bíróságokon
  • Szilveszteri üzenet a ribancoktól
  • TOP 5 hely, ahol nem számít a nők élete
  • Reformáció és a nők: evangélikus szemmel
  • A nemi erőszak az új főügyész célkeresztjében
  • Nem vetette el gyermekét, megalázták
  • Nők kapták az idei Nobel-békedíjat

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.