Vans napszemüvegek
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Életmód
2011-01-10 17:09:00

Az ateisták dühösebbek

Sokan Istenre haragszanak a bajok idején

Egy felmérés szerint a megkérdezettek csaknem kétharmada haragudott már Istenre, mert úgy érezte, ő a felelős az életében bekövetkezett negatív eseményekért.

 A Journal of Personality and Social Psichology című folyóirat januári számából kiderül, hogy a megkérdezettek csaknem kétharmada haragudott már Istenre, mert úgy érezte, ő a felelős az életében bekövetkezett negatív eseményekért. A tanulmány szerzője, Julie Exline, a clevelandi Case Western Reserve Egyetem pszichológusa és tanársegédje azt tapasztalta, hogy a vallásos emberek ritkábban dühösek Istenre, mivel ők hajlamosak meglátni a rossz események mögött Isten magasabbrendű szándékait.

Úgy tűnik tehát, hogy főleg azok haragszanak Istenre a bajok idején, akik egyébként nem hisznek benne. A düh azonban a legtöbb embernél csak átmeneti állapot, és a kezdeti harag után enyhülnek érzéseik. Exline és munkatársai is megfigyelték azonban, hogy rosszabb mentális és fizikai állapottal jár, hogyha valaki hosszabb távon nem szabadul meg a lelkében dúló haragtól.

– Az  Isten iránt érzett harag révén egy idő után ördögi kör alakul ki. Az egyén úgy érzi, Isten hátat fordított neki, ezért dühös lesz, később viszont bűntudatot érez emiatt, s mindez még dühösebbé teszi őt – magyarázza Simon Rego pszichológus, a New York-i Montefiore Egészségügyi Központ munkatársa.  Rego szerint önmagában még nem baj, ha valaki dühös, de ha ez átitatja a hétköznapi életét,  ideje segítséget kérnie szakembertől. Azt is hozzátette, fontos megtanuljuk, miként kell kívülről nézni a helyzetünket, s mindebben sokszor nagy segítséget jelenthet egy lelkész tevékenysége vagy egy terapeutáé.


Az ateisták hajlamosabbak az önsajnálatra

A nem-hívők válsághelyzetben hajlamosabbak az önsajnálatra, mint hívő társaik, ugyanakkor gondolatban és szóban gyakran emlegetik Istent. A mindennapi.hu által megkérdezett pszichoterapeuta szerint a magyarázat igen egyszerű: a vallásos emberek a családban vagy a közösségben úgy kondicionálódtak, hogy a bajban a megoldást kell keresni, és nem az okozóját hibáztatni mindenért. Gonzez Ilona szerint a nem-hívők első reakciója gyakran az önsajnálat, amit bár a hívők sem kerülhetnek el, de hosszú távon ezt az érzést már bűnnek értelmezik, és túllépnek rajta.

A telefonos lelki elsősegély-szolgálatnál is segédkező szakember azt mondja, jóval könnyebb a dolguk a hívőkkel, mert ott mindig van egy „fék”, amit végső esetben be lehet húzni. Ráadásul úgy tapasztalta, hogy a magukat vallásosnak nevezők nem "istenfélők" a szó szoros értelmében, hanem hisznek a Teremtőben, vagyis krízishelyzetben nem „ellenségként” tekintenek rá, hanem tanítóként vagy "partnerként".
A problémák kivetítése, a felelősség tudattalan megosztásának vágya egyébként hívőknél és ateistáknál is alapvető , ám a hívők megtanulták, hogy mások okolása  a bajokért egyrészt helytelen, másrészt értelmetlen – hangsúlyozza a pszichológus.

A szakértő hozzátette: nem feltétlenül a klasszikus vallásos hit az, ami könnyíti a krízishelyzetek megoldását, és meggátolja azt, hogy a bajba jutott a Teremtőt vonja felelősségre. Gonzez Ilona úgy véli, bármilyen  hit (legyen az egy másik emberben, közösségben vagy bármilyen cél elérésében való) átsegíti az embert élete legmélyebb fázisain, és ha ez a hit kellő kapaszkodót jelent a személy számára, nincs szükség olyan „pótcselekvésre”, mint Isten okolása. Mint azt több tudományos közlemény igazolta, minden ember agyában „előre-huzalozottan” ott van az istenhit, és az emberi lélek csak akkor tud hatékonyan működni, ha a hit mozgatja.


 -szigeti-
 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.