Vans napszemüvegek
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Életmód
2011-10-18 10:30:00

Ma nyolcvan éve ítélték el Al Caponét

Római katolikus volt a szervezett bűnözés megteremtője

Az első médiacelebnek számító bűnözőre, Al Caponéra ugyan soha egyetlen gyilkosságot sem tudtak rábizonyítani, de adócsalás miatt végül 1931. október 17-én elítélték. Bűn és bűnhődés – minden a maffiavezérről!

A későbbi maffiavezér szülei a XIX. század végén emigráltak Nápolyból az Egyesült Államokba. Alphonse Caponi 1899. január 17-én született New Yorkban, egy soknemzetiségű nyomornegyed közepén. Angolosított nevén Al Capone később azt állította családjáról, hogy már szülei is Amerikában látták meg a napvilágot. Másodgenerációs olasznak tekintette magát, és úgy is szerepelt a nyilvánosság előtt, mert ez jobban illett az imázsához. Családjával ugyanakkor mindvégig nápolyi nyelven kommunikált.


Az első sebhely

Római katolikusnak keresztelték, és neveltetését is így kapta, bár a katolikus vallást csak külsőségeiben gyakorolta, mint erről későbbi életútja is árulkodik. Az olaszos temperamentumú utcagyerek az általános iskola hatodik osztályában megverte egyik tanárát, s miután viszonzásul az igazgató őt verte meg, végleg otthagyta az iskolát. Tizenéves korától többek között bolti eladóként, tekepályán, lőszergyárban és könyvkötőnél is dolgozott, majd hamarosan csatlakozott a hírhedt Five Points bandához, melynek vezetője – Al későbbi példaképe – Frankie Yale volt.

Az egyetlen gyerekkori fotó Al Caponéról (édesanyjával)

Legjobb barátja, Lucky Luciano is vele tartott, aki később szintén az alvilág egyik híres-hírhedt alakjává vált. Capone tízes évei végén Yale brooklyni Harvard Inn nevű bordélyházában dolgozott csaposként és kidobóként, ahol a „Sebhelyes” gúnynevet kapta, miután egy lány miatt kitört verekedésben egy Frank Gallucino nevű kollégája késsel megvágta arcának bal felét. Később azt nyilatkozta a riportereknek, hogy a sebhelyét az „Elveszett Hadsereg”-ben, az I. világháborúban szerezte, pedig katona sem volt soha. Ugyan 1917-ben kapott behívót, de kezelhetetlen magatartása miatt hamar elküldték a hadseregtől.


Felfelé a ranglétrán

1918-ban Capone feleségül vette a nála két évvel idősebb Mae Coughlint, egy ír lányt, majd Brooklynba költöztek, és még abban az évben megszületett fiuk, Albert „Sonny” Francis Capone. 1919-ben A Long Island-i Amityville-be költöztek, még mindig Frankie Yale 'alkalmazottjaként'. 1919-ben két gyilkossági per miatt kényszerültek áttelepülni Chicagóba, ahol John Torrio keze alá került. Torrio azonnal felfedezte Capone tehetségét, és amikor végleg összeveszett „Nagy” Jim Colosimóval, (Torrio szeszcsempészettel akart foglalkozni, de Nagy Jim akkor már úgy meggazdagodott a prostitúcióból, hogy nem látta értelmét a terjeszkedésnek és nem engedte), elhatározta, hogy megöleti nagybátyját. Caponéval megtervezték Colosimo likvidálását. Míg ők megdönthetetlen alibit szereztek maguknak, egy bérgyilkos elvégezte a piszkos munkát.

Már életében film készült róla (A sebhelyesarcú, 1932)

A Torrio–Capone duó hamarosan hatalmas erőre tett szert, akik nem működtek velük együtt, azok véres háborúra számíthattak. Torrio egy ellene irányuló gyilkossági kísérletben súlyosan megsebesült, melyből csak nagy nehezen épült fel. A fokozódó problémák, az elharapódzó erőszak és a halálközeli élmény visszavonulásra kényszerítette Torriót. Miután 1925-ben kijött a kórházból, úgy döntött, átadja hatalmát Caponénak: „Al, most már mindenem a tied!” Torrio a harmincmillió dollárjával előbb visszatért Olaszországba, majd 1934-ben Capone tárgyalására Brooklynba, ahol azután politikusként tevékenykedett hátralévő életében, tanácsadóként segítve a szervezett bűnözést.


A chicagói vezér

Torrio visszavonulásával a 26 éves Caponénak hirtelen egy ezer emberből álló csapatot és háromszázezer dollárnyi forgalmat kellett ellenőrzése alatt tartania, és be kellett bizonyítania, hogy más kisebbségekkel (zsidók, írek, lengyelek) is együtt tud dolgozni. Soha nem adta tanújelét annak, hogy bárkit hátrányos megkülönböztetésben részesítene vallása, faji vagy nemzeti hovatartozása miatt, ennek valószínűleg az volt az oka, hogy olyan negyedben nőtt fel, ahol nemcsak olasz eredetű, hanem sok más országból érkezett bevándorló is lakott. Talán ő volt az első, aki először alkalmazta különbségtétel nélkül embereit.

A politikai, üzleti és társadalmi élet szereplőivel való rendszeres érintkezései révén lassan kezdett beépülni a közéletbe. Alvilági tevékenységét szeszcsempészetre, szerencsejátékra és prostitúcióra korlátozta. Csak Chicagóban tízezer titkos italmérést irányított. A „csővezeték” részei voltak a teherautók és csempészhajók is. Mexikóból, Kanadából, Kubából vitték Floridába a szeszt. Ezt az útvonalat nevezték „rum row”-nak. Capone az 1920-as évek végén az FBI tíz legkeresettebb bűnözőjének listájára került. 1926-ban túlélt egy merényletet a cicerói Hawthorne Innben. Nemsokára egy összejövetelen buzogánnyal verte agyon a két fegyveres elkövetőt. Agresszivitására és hatalmára jellemző, hogy egyszer Cicero város polgármesterét a városháza lépcsőjén verte félholtra, rendőri felügyelet mellett.


A Valentin-napi mészárlás

Chicagóban 1929-re egyetlen veszélyes riválisa, George „Bugs” Moran maradt. Likvidálását február 14-ére, Valentin-napra időzítette. Morant és embereit egy jó üzlettel kecsegtetve a Lincoln Park közelében található S-M-C Cartage Company garázsába csalták, ahol Capone bandájának tagjai rendőrruhába öltözve rájuk rontottak, és igazoltatás címén a falhoz állították őket, arccal a fal felé, majd lőttek. Hét embert (Adam Meyert, Al Weinshanket, James Clarkot, John Mayt, valamint a Gusenberg fivéreket és dr. Reinhardt H. Schwimmert, egy maffiarajongó látszerészt) végeztek ki, akik semmilyen ellenállást nem tanúsítottak, mindvégig azt hitték, rutin ellenőrzés folyik. Capone szerencsétlenségére azonban Moran nem volt közöttük, elaludt, így elkésett a találkozóról, éppen a saroknál fordult be, mikor észlelte, hogy mi történik odabent.

A Valentin-napi mészárlás (korabeli sajtófotó)

Moran az ügyben indult nyomozás során egyszer ezt mondta: „Csak Capone képes így ölni". Kezdetben azt hitték, Moran embereit valódi rendőrök mészárolták le, de Calvin H. Godard törvényszéki fegyverszakértő megvizsgálva a lövedékeket, s egyértelműen megállapította, hogy azok nem származhattak rendőrségi pisztolyokból. A gyilkos fegyverek egy évvel később kerültek elő a profi bérgyilkos Fred Burke otthonából, aki köztudottan Capone bandájához tartozott. Noha számtalan vádemelés történt, a Valentin-napi mészárlás tetteseit sohasem sikerült kézre keríteni.


Capone végzete

Az 1920-as évek végén a helyi rendőrségnek nem volt semmi ötlete arra vonatkozóan, hogyan lehetne őt rács mögé juttatni. A feladat Frank J. Wilsonra, a Pénzügyminisztérium ügynökére hárult. Elmer I. Irey, az adóhivatal egyik főnöke azzal a javaslattal állt elő, hogy mivel több éven át nem nyújtott be visszaigénylést, Caponét a Legfelsőbb Bíróság 1927-es határozata alapján ítéljék el, mely fenntartotta a jogot a kormány számára, hogy adót szedjen még illegális bevételek után is. Ehhez először is el kellett dönteniük, vajon bruttó bevételei meghaladják-e az évi ötezer dolláros adómentességi határösszeget, de Caponénak nem voltak bankszámlái, soha nem írt alá csekket és semmilyen számlát, valamint semmilyen ingatlan nem volt a nevén. Wilsonnak sikerült a banda belsejébe ügynököket építenie, mikor erős nyomás nehezedett Alra, az egyik besúgó ezt mondta róla: „Al úgy zabálta az aszpirint, mint a mogyorót, hogy legalább aludni tudjon".

Hogy menekülni próbáljon, öt fegyverest utasított Wilson kivégzésére, a szövetségiek azonban megneszelték tervét, és megpróbáltak hatást gyakorolni rá, hogy hívja vissza bérgyilkosait, de ő eltűnt, ezért a letartóztatására irányuló próbálkozások kudarcot vallottak. Az ügynökök Johnny Torrióhoz fordultak, aki éppen Chicagóban volt. Torrio megmagyarázta Caponénak, hogy a merénylettervének lelepleződésével nem ajánlatos azt végrehajtani, így Capone visszavonta a gyilkossági parancsot. Az ügy bíróságra került, Capone főkönyvei a szövetségiek könyvelőinek kezébe. Adócsalás miatt végül 1931. október 17-én elítélték, Capone pedig börtönbe került.


Börtön és szabadulás

1934-ben szállították át az Alcatrazba atlantai börtönéből. Capone nem törődött a börtönsztrájkkal, ami egy elítélt halála miatt tört ki, akitől a börtönigazgató szimulálás címén megtagadta a kezelést, és a mosodai munkahelyén maradt. Ezért rabtársai kiközösítették. A sztrájk letörése után a mosodában egy ismeretlen elítélt egy tolóablak ellensúlyát vágta a fejéhez, de egy másik rab félrelökte, s így a súly a karját találta el. Caponét új helyre tették, a fürdőkabinokat kellett felmosnia, mire a rabok egyből felmosórongyos digónak kezdték gúnyolni. Többször próbálták megölni, de Caponét mindvégig megvédték benti rabtársai. Ezek a történetek eljutottak az újságokhoz is, Capone felesége sikertelenül próbálkozott az államügyésznél, hogy férje másik börtönbe kerüljön át. Büntetése későbbi éveiben egészsége kezdett megromlani, elméje kezdett elborulni, szifilisze részleges bénulást okozott szervezetében. 1939 novemberében a 39 éves, félig roncs Caponét szabadlábra helyezték.

Al Capone börtöncellája

Egy baltimore-i kórházban kezelték, majd a családja elvitte őt floridai birtokára, ahol életének utolsó nyolc évét töltötte, mentálisan világos és sötét periódusok váltakozásában. Capone kétséget kizáróan tudtán kívül már szenvedhetett kora ifjúságától  valamilyen elmebetegségben, amit alátámasztanak, hogy elég gyakran voltak ok nélküli dühkitörései. Ráadásul a szifilisz is elhatalmasodott rajta a Sziklán eltöltött idő alatt, és amikor kiszabadult, a teljes idegrendszerét tönkretette. 1947. január 21-én agyvérzést kapott. Bár az öntudatát hamar visszanyerte, és egy időre jobban is érezte magát, de január 24-én tüdőgyulladást kapott, melyből már sosem épült fel. Másnap, 8 nappal 48. születésnapja után, örökre megállt a szíve.


Az első „médiaérzékeny" bűnöző

Capone nem pusztán a szervezett bűnözés atyja, hanem ő alakította ki azt a máig élő „gengszterdivatot", amit a mostani maffiavezérek is szívesen követnek. Capone karrierje kezdetén ki nem állhatta, ha a sajtó foglalkozik vele, de később rájött, hogy a népszerűség sokat javíthat hírnevén, sőt segítheti is a hatóságok elleni küzdelemben, mert akkor a közvéleményt maga mellé tudja állítani. Sokat állt fényképezőgép és kamera elé elegáns ruhában, megnyerőnek szánt mosollyal és a nyugodt jólét kellékeivel. Népszerűségét fokozta, hogy a nagy gazdasági válság idején ételt osztott a rászorulóknak, amivel az emberek rokonszenvét akarta megnyerni, mikor bíróság elé állították.

Al Capone sírköve (felirat: Jézusom irgalmazz)

Valójában a közvélemény rokonszenve ellenére nem sikerült kihúznia magát a csávából, mert épp a hírneve okozta a vesztét. Köztudomású volt, hogy mi is a foglalkozása, ráadásul az adócsalás bűntettét még a vele rokonszenvező emberek többsége is egységesen elítélte. Bár Al Caponét római katolikusnak keresztelték, hitét soha nem gyakorolta. Hogy halálos ágyán megtért-e, arról nincs emberi információ.


-mi-

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.