A Stonewall lázadás, eredeti dokumentumok

Összecsaptak a melegek a rendőrökkel

A nőjogi és antirasszista mozgalmakhoz hasonlóan a hatvanas években kialakult egy radikálisabb, a felszabadulás fogalma köré épülő melegmozgalom; a korszak legjelentősebb észak-amerikai csoportosulása is a Melegfelszabadítási Front (Gay Liberation Front) nevet viselte). A mozgalom emblematikus eseménye az 1969 június 21-ei Stonewall-lázadás, amikor egy meleg bár közönsége szembe szállt az őket zaklató rendőrökkel. A stonewalli események emlékére szervezik meg számos országban évről évre a melegfelvonulást.

Stonewall 69'

A Stonewall bár New York központjában volt, a Greenich Village-ben, ahol több meleg kommuna is élt abban az időben. Az ő törzshelyük volt a bár, ahol rendszeresen razziázott a rendőrség. A The New York Daily News napilap riportere utánajárt a témának nem sokkal az események után. Az 1969 július 6-án, két héttel a Stonewall-lázadás után megjelent cikkből közlünk részleteket:

Múlt héten a melltartós fiúk szembeszálltak az acélsisakos taktikai egységekkel. A Tactical Patrol Force elit rendőri alakulat bevetésével végződött az a razzia, amit a rendőrség tartott a Christopher st 57 alatt található Stonewall Inn-ben, a helyi homoszexuális közösség törzshelyén. A bárt bezárták. Nem először, és sokak szerint alaptalanul.

– Lehet, hogy elveszítettük a csatát drágáim, de a háborúnak nincs vége. Még csak most kezdődött – mondja egy magas tűsarkút viselő fiú, a Királynő. Megint itt voltak a Gestapos fiúk, de most egyszer és mindenkorra megvetjük a lábunk és nem engedünk. Mi csak egy helyet akartunk, nem bántottunk senkit. Csak lazítunk együtt, táncolunk, iszunk és beszélgetünk mint bárki más. Mi ezzel a baj?

Törött üvegcserepek borítják a bár környékét, ahol a múlt hétvégén csak az erősítésül hívott elit Taktikai Egységnek volt köszönhető, hogy nem történt nagyobb baj. A bár két éve működött engedély nélkül, állítják a rendőrök, ezért volt szükség a razziára. A bár vendégei szerint a rendőrök agresszívak voltak, mint mindig, és minden ok nélkül elkezdték ütni vágni és szidalmazni a vendégeket. A bárban épp ünnepség volt, show-val és fellépőkkel. Már nem tudni ki kiáltott fel, de akkor robbant az atombomba, amikor az egyik vendég (vagy fellépő?) részéről felhangzott: „Gyerünk lányok, kapjuk el őket”.

– Mindent hozzánk vágtak ami a kezük ügyében volt, pipereszközöket, rúzst, ki tudja még mit. Hiába mosolyog, ez nem vicces. A torkomat majdnem elvágta egy sörösüveg szilánkja, centikkel kerülte el az ütőeremet – mondja egy rendőr. A rendőrség maffiakapcsolatokat sejt a háttérben. A törzsvendégek és a környék lakói viszont büszkék. - Ezentúl nem hagyjuk magunkat – mondja a Királynő. (Jerry Lisker, The New York Daily News, 1969 július 6.)

1970. június 28-án az Egyesült Államok több városában emlékeztek meg az egy évvel korábbi Stonewall-lázadásra. A Christopher Street Liberation Day felvonulásokon New Yorkban 15 ezren, más városokban (Los Angeles, Chicago, San Fransisco) néhány ezren vettek részt. Innen ered a meleg büszkeségi felvonulás (gay pride day) hagyománya.

-mi

• Cimkék:
stonewall meleg lázadás gay pride day

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére