Vans napszemüvegek
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Életmód
2011-12-09 21:35:00

Az ember vágyik a tudatmódosulásra

Ma már nem lázadás a droghasználat – interjú

Doktor Rácz Józseffel, a Magyar Addiktológiai Társaság elnökével,a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány alapító-igazgatójával beszélgettünk.

– Ön a nyolcvanas évek óta foglalkozik a magyarországi droghelyzettel. Milyen volt az akkori állapot, és mi történt azóta?

– A hetvenes-nyolcvanas években a klasszikus kábítószerek nem voltak jelen Magyarországon, ezek csak a rendszerváltás után terjedtek el. A határok nyitottá válásával, a forint konvertibilitásával jött be a heroin, az amfetamin. Addig főleg a szipuzás és a különböző gyógyszerek használata volt a jellemző, főként a kodein intravénás használata, a nyolcvanas évek második felében pedig a máktea. A kilencvenes években kialakult szerhasználó csoportok már elvesztették azt az ellenkulturális jelleget, ami a nyolcvanas években még megvolt. Akkor zártabb csoportok voltak, a drogozásnak volt ellenállás, lázadás, rendszerből való kilépés jellege. Ez a kilencvenes, aztán a kétezres évekre teljesen eltűnt. Ugyan vannak olyan csoportok, ahol ez megjelenhet, de a nagy többségnél a kilencvenes évek óta már nem.

– A legális designerdrogok megjelenése mennyire borította fel a klasszikus szerhasználati szokásokat?

– Az intravénás csoportban a heroint, amfetamint pótolják, ugyanazok a használati formák, mint a korábbi szerekkel, esetleg többet használják társaságban. Azokban a csoportokban, ahol nem volt jellemző más drogok használata, ott pedig a mindennapi élet részévé válik, a mindennapi élményeket biztosítják. Ezek az erős pszichoaktív anyagok bekerültek a mindennapi közegbe, olyanok közé, akik egyébként egyáltalán nem használtak volna illegális kábítószereket.

– A designerdrogok miért pont most kerültek ennyire előtérbe, az utóbbi egy-két évben? Eddig miért nem volt rá igény, mi az oka, hogy egyszer csak elárasztották a nemzetközi piacot?

– Az utóbbi időben rossz minőségű heroint lehet kapni, ez az egyik ok, a másik, hogy az extasy az utóbbi években teljesen eltűnt a piacról. Nyugat-Európában is így volt. A másik ok valószínűleg az, hogy az indiai, kínai gyógyszergyárak és vegyi üzemek észrevették azt a lehetőséget, ami ebben rejlik. Bármilyen megrendelést teljesítenek. Ezt a típusú módosítást végrehajthatták volna bármikor.

– Ön részt vett az új Nemzeti Drogstratégia kidolgozásában. Egy ilyen stratégiának mi a célja?

– Idealisztikusan nézve az a cél, hogy az utcán csökkenjen a szerek jelenléte, és csökkenjen a szerhasználók száma. A gyakorlati része viszont az, hogy az állam önmaga számára ad feladatokat, hogy miként kezelje a drogjelenséget, mi a civil szereplők feladata a témában. Irányvonalakat határoz meg, és egyes feladatköröket ír körül.

– A mostani stratégia mire jó?

– Bármit le lehet írni, és ezek jó dolgok, de úgy tűnik, hogy minden a költségvetésen múlik. Most úgy néz ki, hogy pénz hiányában szervezetek és szolgáltatások fognak megszűnni, miközben a szerhasználat fokozódik - a designerdrogokról nem is beszélve.

– Az, hogy a designerdrogokkal kapcsolatban a kormány az egyes szerek helyett a vegyületcsoportokat kívánja szabályozni, mennyire lehet hatékony?

– A külföldi példák azt mutatják, hogy számottevően. Az a fontos, hogy minél hamarabb legyen valami szabályozás. Ha legális, azzal az a legnagyobb probléma, hogy a nem rutinos szerfogyasztók, akik nem használnak illegális drogot, azt gondolják, hogy mivel legálisak, ezek a szerek biztonságosak. Az, hogy listára kerülnek ezek a vegyületcsoportok, azt jelenti, hogy nem lehet ezekkel kereskedni, árulni, mint ahogy eddig, és ez mindenképpen pozitív változás. Ez a törvény nem elsősorban a fogyasztók ellen, hanem a kereskedők ellen szól.


Az ember vágyik a tudatmódosulásra

– A drogprobléma mennyire kezelhető büntetőjogi kérdésként?

– A büntetőjog a vége, amikor már semmilyen eszköze nincs a társadalomnak. Azt gondolom, hogy a fogyasztóknál nem érdemes ezt az eszközt használni, inkabb a terjesztőknél, nagykereskedőknél, előállítóknál és az ezen felüli rétegnél. A designerdrogoknál ez is a probléma, mert míg a kokaültetvényeket például le lehet permetezni, a mákföldeket Afganisztánban fel lehet számolni, addig egy kínai gyárat nem lehet lebombázni. Nyilván meglesz ennek a nemzetközi útja, de amíg például az EU Kínától függ gazdaságilag, nem hiszem, hogy szankciókat fogunk Kínával szemben alkalmazni.

– Miért fogyasztanak az emberek kábítószert? Miért van meg bennünk az igény a drogokra?

– Az emberben benne van a vágy, hogy többféle tudatállapotot kipróbáljon. A törzsi társadalmakban rítusokhoz kötődtek ezek a tudatállapot-változások, szerrel vagy szer nélkül. A modern korban megszüntek a rítusok, így önállósodott a szerhasználat, s az addikciók is akkor jelentek meg. A függőség, az addikció XX. századi fogalom. Nagyon sokáig orvosi kérdésként tartották számon, és nem ismértek fel, hogy az alkohol, a morfium és a kokain hasonló módon okoz függőséget, hanem külön kezelték, orvosi problémaként. Aztán rájöttek, hogy a függőség önmagában betegség.

– Az addiktológia új tudomány. Mikor jelent meg Magyarországon?

– Az addiction medicine a 60-as 70-es években jelent meg Amerikában mint külön ág, és az alkohollal, valamint az akkor tömegesen terjedő heroinhasználattal foglalkozott. Ekkor jöttek létre a terápiás közösségek, és a mai ambuláns ellátások. Ekkoriban nagyon sok pénzt szántak a kábítószer-fogyasztók kezelésére, ekkor vezették be a metadont, a heroinfüggő vietnami veteránok számára. Magyarországon a nyolcvanas években lehetett először az alkoholizmusról egyáltalán beszélni, és ahogy megjelentek a droghasználók az ellátórendszerben, úgy alakult ki a hazai addiktológia is. A legjobb definicíója talán az, hogy az addiktológia a függőséggel foglalkozik. A függőséget nem pusztán testi dologként kezeli, hanem annak lelki és pszichológiai vonatkozásait is nézi. Az addiktológia nem azt mondja, hogy a függőség valaminek a tünete, hanem önálló betegségnek fogja fel.

– A legtöbben azért úgy gondolják, hogy egy függő egyedül önmaga felelős saját sorsáért.

– Ez a vélekedés jelen van a társadalomban. Ugyanakkor a tarsadalom egy része betegségnek fogja fel, bár morálisan elítéli. Megvan a kettősség, hogy egyszerre kezeljük, de azért büntessük is. Lehet, hogy bizonyos fázisban elfogadja a környezet, hogy a függő beteg, de emellett a tettei miatt morálisan felelőssé teszi.

– A függő pusztítja a környezetét. Ilyen esetben a környezet miként segíthet rajta betegként?

– Ha betegként kezelem, és betegként segítek rajta, akkor az önpusztítást és a környezet pusztítását a betegség tüneteinek fogom fel. Ha meggyógyul, akkor ezek a tünetek meg fognak szűnni. Minél korábban kerül valaki kezelésbe, akár alkohol-, akár kábítószerfüggő, annál nagyobb esély van erre.

– 1996-ban jött létre a Kék Pont. Mi hívta életre?

– Azt láttuk, hogy a drogproblémák erőteljesen megjelentek a társadalom minden szintjén. Nagyon kevés szervezet foglalkozott kezeléssel, és azok sem voltak alkalmasak arra, hogy ellássák a droghasználókat. A Kék Pont lényege, hogy egészen egyszerű szervezeti keretben lehet foglalkozni a használókkal. Londoni példák nyomán alakult ki, ahol olyan szolgáltatásokat is működtettek, amelyek nem tartoztak szorosan a drogproblémához, hanem a környékbeli fiatalokhoz szólt általában. Közel van a lakossághoz, beleilleszkedik a lakókörnyezetbe. Konzultációs modellt alkalmaztak, vagyis az állandó beszélgetést a fiatalokkal, ami időigényes és képzettséget igényel, de nagyon hatásos.

– A szervezet konkrétan mivel foglalkozik?

– A fő célunk a kábítószerhasználat csökkentése, illetve a használattal járó ártalmak csökkentése és megelőzése. Akkor még az ártalomcsökkentés kifejezés nem is volt ismert Magyarországon. Olyan szerhasználókat várunk, akik le akarnak szokni, vagy csökkenteni akarják a szerhasználatukat. A konzultáció a legjobb módszer, illetve tudunk gyógyszeres kezelést biztosítani, vagy kórházba utalni a klienst, ha szeretné. Az ártalomcsökkentésbe tartozik a tűcsereprogramunk, és egyes utcai programok. Itt főként olyan használók jelennek meg, akik nem akarnak a fogyasztási szokásaikon változtatni, és a fő célunk az, hogy ha már kábítószert használnak, minél kevesebb kockázattal tegyék ezt. A fertőző betegségek jelentik a legnagyobb kockázatot, például az AIDS és a Hepatitis C. Volt olyan környék, ahol, amikor odamentünk, 60 százalékos fertőzési aránnyal találkoztunk, ott a cél, hogy ne terjedjen tovább.

– A megelőzés mennyire jelenik meg a szervezet profiljában?

– Régebben a hagyományos iskolai prevencióval foglalkoztunk, aztán arról kiderült, hogy nem annyira hatékony, nem jó forma, nem jó a szerkezete, és az se jó, hogy az iskolában van. Kidolgoztunk az Egészségiskola nevű programot, ami valamilyen érdekes, izgalmas helyszínen zajlik, iskolán kívül. Ez elsősorban a középiskolás korcsoportot érinti. Nemcsak a droggal, hanem más kérdésekkel is foglalkozunk: a fenntartható fejlődés, a zöld környezet, az utcai erőszak mind téma lehet, a drog ebből az egyik.

– Milyen a jó prevenció?

– Tapasztalataink szerint az a jó drogprevenció, ami nem a drogokkal foglalkozik. Hanem egy általános egészségfejlesztési célt tűz ki. Olyan keretben foglalkozik a drogokokkal, ahol a cél az életminőség javítása. Nem az egészségfejlesztés a célja, hogy pusztán egészségesek legyünk, hanem, hogy jó legyen az életminőségünk, értelmes az életcélunk. Azok a legjobb programok, ahol készségfejlesztésre is sor kerül: fejlődjenek a mindennapi készségek, a kommunikáció, a problémamegoldás. És mindez interaktív formában valósuljon meg, ahol nem előadás van, vagy az előadó beszélget a gyerekekkel, hanem ahol a gyerekek beszélgetnek egymással. Nem az az interaktivitás, ahol kérdéseket lehet feltenni és válaszok hangzanak el, hanem ahol mindenki el tudja mondani véleményét, egymással is tudnak vitatkozni, és több oldalról is körül lehet járni az adott kérdést.


Kubiszyn Viktor
fotók: Simonyi Balázs

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Függőség
  • A médiafogyasztás káros az egészségre
  • Újabb súlyos baleset a drog miatt
  • Dizájner-drog: egy debreceni fiatal életveszélyben
  • Egyre többen füveznek a katolikus országban
  • Sherlock Holmes: drogfüggőből vallásos
  • „Lesben állnak, és készek rá, hogy újra a mélybe rántsanak”
  • A keresztény nem azt jelenti, hogy madár
  • Januártól sokkal több lesz az ideges ember
  • „Tudtam, hogy vége mindennek” – interjú Pajor Tamással
  • A drog helyére beül a Szentlélek?

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.