Get Adobe Flash player
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Életmód
2011-06-27 09:07:00

Dánia egyik fő turisztikai látványossága

Christiania: felszámolják a hippi-gettót a belvárosban?

Negyven éve virágzik Koppenhága szívében Christiania, ahol számtalan művész mellett a világ egyetlen női kovácsműhelye is működik. Napjai meg vannak számlálva.

Ha valamit nem várnánk a modern, tiszta és világszínvonalú építészettel és designnal büszkélkedő Koppenhágától, az egy gettó a belvárosában. Egyszerűen nem fér a képbe. Négy évtizede kisebb-nagyobb viharokat túlélve mégis működik a városközponttól néhány perc sétányira Christiania, az alternatív életmódjával sok hívet és ellenséget, de leginkább rengeteg turistát vonzó városrész. Hogy az ott látható modell egy élhető alternatíva vagy pedig egy kerülendő fertő, csak nézőpont kérdése.


Társadalmi kísérlet

Christiania története 1971-ben kezdődött, amikor a helyi fiatalok beköltöztek az utoljára a második világháborúban használt és a 60-as évek végén teljesen magára hagyott haditengerészeti barakkokba, 34 hektárnyi területet sajátítva ezzel ki maguknak. A hatóságok a kezdeti vegzálások után szemet hunytak a történtek felett, a területen álló volt lőporraktár miatt ugyanis a terület földje súlyosan mérgező volt, így alkalmatlan lett volna egy új lakónegyed felépítésére.

Sokan egyszerűen hippitelepnek tartják Christianiát, és igaz, hogy – főleg az alapító tagok között – sok (volt) az anarchista és kommunalista elveket valló hippi, mára azonban − ha arisztokratákat nem is, de − magas társadalmi osztályba tartozókat éppúgy találunk köztük, mint diákokat, középosztálybelieket és egyszerű munkásokat. A közösség erejét éppen ez adja: sok szakmunkás a helyi műhelyekben helyezkedik el, az értelmiségiek nagy része pedig miközben alapvetően a „külvilágban” dolgozik, a megkeresett fizetését a helyi szolgáltatásokra fordítja, ezáltal is gazdagítva Christianiát.


Van világképük


A közösség példásan megszervezte életét. Mivel független államként tekintenek magukra, végső soron el is várható, hogy saját rádióállomásuk, televíziójuk, postájuk (saját bélyeggel a „belföldi” levelezéshez) és szórakozóhelyük – sőt, saját pénzük legyen! Lehetőség szerint mindent elérhetővé tettek a szabad városban: többek között saját nonstop pékség, hentes és számos műhely üzemel – ezek közül a legérdekesebb a kizárólag nőket alkalmazó kovácsműhely. Óvodát is működtetnek a közösség gyerekeinek, az iskolásokat azonban már Koppenhágába küldik. A kapacitáshiány mellett ennek fő oka, hogy vallják: nem zárt kommunát szeretnének fenntartani, nem céljuk izolálni magukat a külvilágtól.

Politikai képviseletüket is megalkották: a fontosabb döntésekben a lakosság választotta tagokból álló közösségi gyűlés kompetens. A városlakók havonta egyszer társasházi lakógyűlés mintájára találkoznak, hogy megbeszéljék ügyes-bajos dolgaikat, és beszámoljanak az előző hónap történéseiről. Ekkor szavaznak esetleges új lakókról is, bár az utóbbi évtizedben erre egyre ritkábban került sor: Christiania ugyanis megtelt, oda bekerülni csak kihalásos alapon lehet, vagy nagyon sok pénz kell hozzá. Legfeljebb a városrész szélére húzhatnak fel az igazán elszántak átmeneti szállásokat, ami azonban már valóban inkább gettónak tűnik, semmint alternatív életmódnak.


Kreativitás és drogok, kéz a kézben?

Sok művészt vonzott és vonz a mai napig Christiania, így nem csoda, hogy a városrész egy időben világszínvonalú színtársulatáról is híres volt, illetve innen indultak világhódító útjukra a fenntartható életmód jegyében olyan biciklis fejlesztések, mint a Christiania bike vagy a Pedersen bike. Számos művész Christianián belül találta meg az önmegvalósítás és a rousseau-i értelemben vett társadalomból való kivonulás feltételeit – anélkül, hogy feltétlen le kelljen mondania a nagyváros temérdek előnyéről.

A részben hippi közönséggel együtt költözött be Christianiába a könnyű drogok kultúrája. Ezt még csak-csak elnézte a rendőrség – annak ellenére, hogy Dániában tilos mindennemű kábítószer fogyasztása –, a 70-es évek végén a kemény drogok európai terjedésével Christiania is központi helye lett a fogyasztóknak. A helyi lakosság a füvezőket még megtűrte, de miután egy év leforgása alatt tíz fiatal halt meg drogtúladagolásban, harcot hirdettek a kemény drogok terjedése ellen. A rendőrség razziáival azonban a kemény drogosok mellett a füvezőket és hasisfogyasztókat is célba vette, ezért Christiania polgárai a saját kezükbe vették az irányítást, néhány hónap alatt kiűzve a heroinistákat és a kokainistákat a szabad városból. Azóta hivatalosan senki nem fogyaszt kemény drogokat Christianiában, noha ezt hitelt érdemlően bizonyítani nyilván nem lehet.


Drogpiac


A fű és a hasis fogyasztása viszont mindennapos. 2004-ig legálisan, azóta félig illegálisan, de a turisták számára is azonnal feltűnő helyen: a főutcának számító, lepusztult, leginkább egy zombitámadás utáni állapotot tükröző Díler utcában (Pusher Street) sorakoznak a standok. A dílerek csak azzal „álcázzák” humorosan portékáikat, hogy azokat terepszínű takarókkal takarják le. A rendőrséggel kötött íratlan egyezmény így szól: „Egyrészt a drog ne hagyja el Christiania területét, másrészt cserébe tartsd távol a kemény drogokat!” Az elnéző stratégiát indokolhatja az is, hogy így legalább ellenőrizni tudják a kábítószerpiac szereplőit. Félő ugyanis, hogy szigorú tiltás esetén nem szűnne meg a drogárusítás, ellenben sokkal nehezebb lenne feltérképezni az üzlet mögött álló bandákat.


Bizonytalan jövő

Laknak itt tehát a törvény elől menekülő drogfüggők éppúgy, mint mérnökök, orvosok, IT-szakemberek, közgazdászok, történészek, kétkezi munkások, egyetemisták és gyereküket nevelő családanyák, de hogy mindez meddig maradhat így, senki sem tudja biztosan, 2004 óta ugyanis a dán kormány tárgyalásokat kezdett a helyi vezetéssel a terület „normalizációjáról”. Egyelőre ugyan csak a Christiania peremén összetákolt kunyhókat dózerolták le, de sokan tartanak attól, hogy az egyik pillanatról a másikra akár ki is lakoltathatnak mindenkit, hiszen az ide költözőnek mindig is tudatosítania kellett magában, hogy nem tulajdonosa a lakásának, az továbbra is az államé, a védelmi minisztériumé. Ennek megfelelően az a havi 300 euró, amit lakásonként befizetnek Christiania elöljáróinak − akik a pénzt átadják az államnak − leginkább lakbérnek tekinthető, ami még így is meglehetősen alacsony Koppenhága más területeihez viszonyítva.

Döntésre várva


Jelen állapot szerint a dán kormány építési moratóriumot rendelt el a negyedben, új létesítmények tehát semmiképp sem épülhetnek. Egy bíróság pedig újból kimondta, hogy az állam előzetes bejelentés nélkül bármikor kilakoltathatja a jogilag illegális házfoglalónak minősülő lakókat. Azonban az elvi lehetőség eddig tettekben nem materializálódott, s ennek történelmi, kulturális és turisztikai oka lehet: Christiania az utóbbi negyven év alatt Koppenhága szerves részévé vált. Évente turisták milliói keresik fel a szabad várost, sokan pedig egyenesen Christianiát nevezik meg koppenhágai látogatásuk fő célpontjának – így a társadalmi kísérletként indult turistalátványosság lerombolása nagy öngól lenne Dániának.


Thurányi Kata–Tóth Miklós

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.