Tananyaggá kellene tenni az együttélést?

Weisz Péter: nincs nagyobb zsidóellenesség, mint másutt

– Milyen pozitív történelmi példák vannak a zsidó-keresztény együttélésre?

– Már Szent István király is azt írta fiához, Imre herceghez intézett intelmeiben, hogy óvja és védje a Mózes-hitűekkel való kapcsolatot, mert azonos az Istenük; türelmetlen csak a pogányokkal szemben legyen. Az azóta eltelt ezer esztendőben sokan, sokszor tettek lépéseket a magyarok és a zsidók békés együttéléséért, és a közös nemzet- és jövőkép ma sem idealizmus. A tatárjárást követően IV. Béla teljes körű szabadságjogokat adott a zsidóknak, akik közül ketten, név szerint Téka és Hanuk „miniszteri” székig jutottak. Zsigmond és Hunyadi Mátyás idejében is békében, biztonságban élteka zsidók, működött a „zsidó bíró” intézménye, és Mátyás alatt a zsidó felekezet magának szedhette az egyházi adót. A 18. század végén II. József megszüntette az oktatás diszkriminációs ellentmondásait, és engedélyezte a zsidók behívását a katonaságba – akik fél évszázaddal később a szabadságharcban a magyarokkal együtt küzdöttek a Habsburg-elnyomás ellen. Kossuth jászberényi beszédéből tudjuk, hogy a százezer fős magyar hadseregben több mint huszonkétezer zsidó származású katona szolgált. A kiegyezés idején gróf Andrássy Gyula miniszterelnök kimondta a teljes emancipációt: az izraeliták minden polgári és politikai jog gyakorlására felhatalmazást kaptak. A 19. század végén, a 20. század elején a polgári fejlődés elképzelhetetlen lett volna nélkülük; gondoljunk csak a Goldberger művek, a Weisz Manfréd művek, a budai hajógyár létrejöttére...
 

– Aztán azért volt Antiszemita Párt, tiszaeszlári vérvád,  majd holokauszt....
 

– Zsidó-keresztény ellentétről azonban még ez időben sem beszélhetünk, hiszen a történelmi egyházak képviselői,  például Bereczki Albert, Apor Vilmos, Márton Áron felemelték a szavukat a gettósítások és a deportálások ellen. Ugyanígy nem feledkezhetünk meg az embermentőkről, Éliás Józsefről, Salkaházi Sáráról, Schlachta Margitról, Sztehlo Gáborról és a többiekről sem.
Tény, hogy a II. világháborút követően a magyarországi zsidók egy része valóban a baloldal felé fordult, arról azonban kevés szó esik, hogy a vészkorszak beköszöntéig a magyar társadalomban mindkét oldalon megtalálhatók voltak a zsidók. A magyar történelem legkonzervatívabb kormánya a Tisza István vezette kabinet volt, melyben több zsidó származású férfi is helyet kapott, köztük báró Hazai Samu. Ugyanígy sokan azzal sincsenek tisztában, hogy az 1956-os forradalomban is sok zsidó vett részt, és például Zelk Zoltán, Déry Tibor is a forradalmat támogatták.

– A magyar kultúra nagyjait említi...

–  A magyar nemzeti kultúrát nem lehet mesterségesen szétválasztani és pontosan megmondani, hogy meddig keresztény és mettől zsidó. Mindannyian egyformán büszkék vagyunk A Pál utcai fiúkra és a csárdásra, függetlenül attól, hogy Molnár Ferenc és Rózsavölgyi (született Rosenthal) Márk zsidó származású volt. Ők a nemzet nagyjai, csakúgy, mint mondjuk Radnóti Miklós. De sorolhatnám a tudósokat is: Wigner Jenőt,  Neumann Jánost a fasori evangélikus gimnázium diákjait, valamint Harsányi Jánost.
 

– Ha az Ön identitása kerül szóba, erdélyi magyar zsidóként határozza meg magát.

– Ez a három rész együtt és elválaszthatatlanul jelenik meg bennem. Édesapám révén büszkén vállalom erdélyi gyökereimet. Fájdalommal élem meg, ha magyar embereknek nehézségeik támadnak, ha őket hátrányos megkülönböztetés éri. Amikor például a csángó katolikusok magyar nyelvű oktatására nem volt pénz, Tőkés László református püspökkel, európai parlamenti képviselővel és Mikola István elnök úrral közösen kezdtünk el gyűjteni. Nem értettem egyet a szlovák nyelvtörvénnyel sem; részt vettem a tiltakozásképpen rendezett ökumenikus alkalmon, és aláírtam a jogszabályt elítélő állásfoglalást. Ami pedig a zsidóságomat illeti: vallásomat gyakorló, a tradíciókhoz ragaszkodó, konzervatív gondolkodású ember vagyok.

– Szászfalvi László egyházügyi, civilügyi és nemzetiségi államtitkárnak ön az egyetlen zsidó tanácsadója.

– Azt a polgári konzervatív ideológiát, melynek megalkotásában,  mint már jeleztem, zsidók is részt vettek, az én szememben ma a Fidesz-KDNP koalíció képviseli. Nem hiszem, hogy ma Magyarországon nagyobb lenne az antiszemitizmus, mint Európa más országaiban, és hogy vallása, származása miatt egyetlen zsidónak is félelemben kellene élni, még ha némelyek ennek az ellenkezőjét állítják is. Hasonló lehet a helyzet, mint a század első felében Erdélyben volt: 1937-ben Makkai Sándor református püspök azt írta, hogy Erdélyben zsidó vallású magyar és keresztény vallású magyar között különbség nincsen, csak a román reakciós sajtó próbál éket verni közéjük. Meggyőződésem, hogy zsidók és keresztények mindannyian egyet szeretnénk: békében élni és építeni a nemzetet. Véleményem szerint zsidóellenesség helyett inkább a kulturális ismeretek hiányáról van szó. Ezért gondolom úgy, hogy az együttélés történelmét tananyaggá kellene tenni – az állami és az egyházi, köztük a zsidó oktatási intézményekben egyaránt.

V. J.

• Cimkék:
tiszaeszlár antiszemitizmus zsidóság holokauszt

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére