Lovagrendek a XXI. században: első rész

Vigyázat: hamis máltai lovagrendek alakulnak

A lovagrendek jellemzője a központosított szervezet, a hierarchikus felépítés és a nemzetköziség volt. A lovagrendekbe akkoriban lovagok, papok, fegyverhordozók és szolgák tartoztak. 

A történelemben számtalan lovagrend működött – akárcsak napjainkban. Ám az Apostoli Szentszék csak hármat ismer el egyházi lovagrendként: a Jeruzsálemi Szent János lovagok rodoszinak, máltainak mondott Szuverén Katonai Ispotályos Rendjét – röviden: a Máltai Lovagrendet –, a Jeruzsálemi Szent sír Lovagrendet és a Német Rendet. Bár egyre több lovagrend alakul a Katolikus Egyházon belül, azok leginkább az adott egyházmegye főpásztorának engedélyével működnek – maga az Apostoli Szentszék ugyanis egyenlőre elzárkózik lovagrendnek nevezett újabb szervezetek elismerésétől.

Hamisak és valódiak: a cár alá került a rend

Minden lovagrend igyekszik valamilyen több évszázados tevékenységet, jogfolytonosságot kimutatni, még akkor is, ha a valóságban semmi köze sem volt valamilyen korábbi lovagrendhez, tevékenységhez. Talán a legjobb példák erre az úgynevezett hamis Máltai Lovagrendek. A máltaiak először a Szentföldön működtek, azután Rodoszon majd Máltán, napjainkban pedig Rómában található a központjuk. Több ál-„Máltai Rend” azokra az időkre próbálja magát visszavezetni, amikor az igazi Rend az egyik helyről a másikra költözött, vagy amikor a XVIII. szádban egy rövid időre az orosz cár alá került a rend. Mindezek az időszakok tehát alkalmasak arra, hogy abból az időből eredeztessék magukat. Ráadásul a Máltai Lovagrendek van egy „előnye” is: tulajdonképpen egy független államról beszélhetünk, amelynek saját kormánya van és nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatban áll számtalan országgal.

Létezik azonban olyan hamis „Máltai Rend”, amely éppen az oroszországi időszakot kihasználva, a cári időkből vezeti le a „jogfolytonosságát” – és például egyetemet tart fent, doktori címeket adományoz, kormányt működtet és így tovább. Ráadásul még diplomata-útlevelet is ad ki, amit azonban nem nagyon ismernek el a világban. Egyébként az ál „máltai diplomata-útlevelekről” rengeteget tudnának mesélni egy-egy határátkelőhely útlevélkezelői.

Kezdetben a zarándokok védelme volt a feladatuk

A történelmi egyházi lovagrendek jobbára a keresztes háborúk környékén kezdtek meg- és kialakulni. Az első lovagok feladata – ahogyan azt már írtam – a Szentföldre látogató zarándokok védelme volt, amolyan katonai-rendvédelmi szerepük volt – illetve, a rászorulók gyógyítása, ápolása. Beletelt persze egy időbe, amíg lovagrenddé szerveződtek: 1048-ban a máltaiak, 1105-ben a Szent Sír lovagok, 1119-ben a templomosok, 1120-ban a lazariták és 1190-ben a teutonok – más néven a németek – rendje kelt életre. Közülük némelyek inkább harcoló, mások inkább pedig ápoló rendként működtek.

A máltaiak

A Máltai Lovagrend sajátos helyet foglal el a lovagrendek között: ez az egyetlen, úgynevezett szuverén rend. De mit is jelent ez? Tulajdonképpen azt jelenti, hogy önálló, szuverén államról van szó. A Rend nagymesterének titulusa: uralkodó nagymester, aki korábban a Katolikus Egyház bíborosaival volt egyenrangú, illetve birtokolta a Málta hercege, valamint a szent Római Birodalom hercege címet. Önálló kormánnyal – amit Szuverén Tanácsnak neveznek – rendelkezik, és ahogyan fentebb már olvasható volt, diplomácia kapcsolatban áll számtalan országgal, a többi között az Apostoli Szentszékkel is – vagyis, a pápával. Érdekességként megemlíthető, hogy évekig a magyar Kállay Kristóf – Kállay Miklós egykori miniszterelnök fia – volt a Rend az Apostoli Szentszékhez küldött nagykövete. A Máltai Lovagrend diplomata-útlevelet is ad, amit nem csupán a Rend legmagasabb méltóságai és a diplomatái vehetnek igénybe, hanem szükség szerint a száműzött uralkodók, és az uralkodói családok tagjai is: ilyen útlevél birtokosa volt az emigrációban Horthy Miklós – aki református vallása ellenére máltai lovag volt – és a felesége is, illetve Habsburg Ottó.

A Máltai Lovagrend kezdeti éveiről annyi tudható, hogy a provence-i származású Gerardus de Martigues a XI. században, Jeruzsálemben Keresztelő Szent János oltalmában kórházat szervezett a keresztény zarándokok számára. A történészek azonban nem tudnak választ adni egy fontosnak látszó kérdésre: Gerardus kapcsolatban volt-e az Amalfiból Jeruzsálembe érkező kereskedővel, Maurus-szal, aki szintén egy hasonló ispotályt alapított, vagy sem? Egyesek szerint nem, mert Maurus ispotálya bencés szellemű volt, Gerardusé pedig ágostoni. Mások viszont arra hivatkoznak, hogy Gerardusék is olyan jelvényeket használtak, mint Maurusék. A pápa, II. Paszkál 1113 telén keltezett bullájában viszont a Gerardus féle Szent Jánosról nevezett kórházat rendelte a Szentszék alá, és annak az első számú vezetőjét kezdték előbb mesternek, majd pedig nagymesternek nevezni. Lassan kialakult a Rend – a Johannita Rend – struktúrája és az óriási vagyonból, amire időközben szert tettek, egy ispotályos hálózatot építettek ki.

És jött a reformáció

Akkón, az utolsó szentföldi keresztény erőd 1291-ben bekövetkezett elestét követően a johanniták Ciprusra, majd pedig Rodoszra költöztek. Amikor a törökök 1522-ben elfoglalták Rodoszt, a johanniták tovább mentek az akkoriban a szicíliai királysághoz tartozó Máltára, amit V. Károly császár feudális hűbérként adott át a Rendnek és ahol a napóleoni időkig maradhattak. A rend középkori története persze, nemcsak a betegápolásról szólt, hanem csatákról is: a Rendnek katonái és hadiflottája is volt, több jelentős ütközetben is részt vettek a lovagok, a nagymester nem egy esetben igazi hadvezér volt. Talán a legismertebb ilyen hadvezér-nagymester Jean de la Valetta-Parisot volt, akiről később a sziget fővárosát is elnevezték. A reformáció a Rendet sem kerülte el – kettészakadt: a katolikus szárny a mai Máltai Lovagrend lett, a protestáns pedig a johannita nevet vitte tovább.

A krónikások feljegyezték, hogy a Rend a XVII. században hanyatlásnak indult: meglazult a fegyelem, anyagi problémák jelentkeztek és a nemzetközi kapcsolatokban is gondok mutatkoztak. A nagy francia forradalom után Napóleon elfoglalta Máltát, a Rendet megfosztotta minden vagyonától és elzavarta a szigetről. Az orosz cár, I. Pál pedig bejelentette a franciáknak, hogy igényt tart a szigetre. Ez azonban nem volt elég a cárnak, mert önmagát nevezte a Rend nagymesterévé. Pál utóda, I. Sándor viszont nem tartott igényt a nagymesteri címre és a pápához fordult, hogy a katolikus egyházfő nevezzen ki új nagymestert. Évekkel később pedig a cár bejelentette, hogy Oroszországban megszűnt a Rend működése.

A Rend Málta után Rómába költözött. Tulajdonképpen szerzetesrendként is működik, hiszen a teljes jogú lovagok szerzetesek, ők az úgynevezett hivatásos jogi lovagok – sőt a mindenkori nagymesternek is szerzetesnek kell lennie. Valójában manapság a szerzetesek – a létszámukat tekintve – kisebbségben vannak a Renden belül, a lovagok többségét az engedelmességiek és a tiszteletbeliek teszik ki. Magyarországra II. Géza uralkodása idején jutott el a Rend, amikor is a magyar király Esztergomban adott számukra területet. Az elkövetkező időszakban persze a az ország minden részébe eljutottak a lovagok. A török hódoltság idején fokozatosan hátérbe szorult a Rend, jogilag végül is 1807-ben befejezte munkáját a magyar rendtartomány. Ez persze nem jelentette azt, hogy ne lettek volna ezután is magyar máltai lovagok, akiknek a napjainkban is működő szövetsége 1925-ben alakult meg.

Talán a legismertebb tevékenységi formájuk a szeretetszolgálat, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amely 1989-ben, a többi között, a kelet-német menekülteket segítette.

(folytatjuk)

Simon F. Nándor

• Cimkék:
lovagrendek málta rendek szentföld keresztények

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére