Get Adobe Flash player
Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Egyház
2010-11-17 12:04:00

Törökország: fenyegetett keresztények

Valláskárosultak

A 72 milliós Törökország lakosságának mindössze fél százaléka (360.000 fő) keresztény. Az állami bürokrácia mégis állandóan zaklatja, háttérbe szorítja őket, és korlátozza a szabad vallásgyakorláshoz való jogukat.

Az utcai árus kordéjának kerekei zörögve bukdácsolnak a macskaköveken. Földig érő fekete fátyolba burkolózott nők sietnek leszegett tekintettel a piacra. A bő térdnadrágos, szakállas férfiak fejükön turbánt vagy imasapkát viselnek. A lakosság nagy része jámborságáról közismert. Amikor fölhangzik a müezzin hívása, Isztambul belvárosának mecsetei hirtelen megtelnek igazhitűekkel. A városban emberemlékezet óta együtt élnek muzulmánok és keresztények. A minaretek és a mecsetek homlokzata mögül minduntalan előbukkannak a keresztény múlt évszázadainak emlékei. A Boszporusznál elterülő város, régebbi nevén Konstantinápoly az ortodox kereszténység egyik legjelentősebb központja volt. Ezt a helyet akkoriban toleráns hit jellemezte.

Keresztények - elnyomott kisebbség

Az első keresztény közösségek a mai Törökország területén jöttek létre. Konstantinápoly 1453-as meghódításával elpusztult a Bizánci Birodalom, és a keresztényeket elűzték. Ma a 72 milliós Törökország lakosságának a hivatalos adatok szerint mindössze 0,5%-a vallja magát kereszténynek. A törvény szavatolja a vallásszabadságot, és biztosítja a vallás és állam szétválasztását. „Törökország vallási kisebbségei több jogot élveznek, mint bárhol máshol Európában” - hangoztatta Recep Tayyip Erdoğan miniszterelnök 2007-ben, a Der Spiegel neves német napilapnak adott interjújában, utalva az 1923-as lausanne-i szerződésre. Az egyezményben Törökország elismeri a görög, örmény és zsidó felekezeteket, amelyek saját iskolákat és templomokat tarthatnak fenn. Az asszír, katolikus és protestáns törökök helyzete azonban ennél sokkal nehezebb: az ország délkeleti felén élő szír-ortodox hívők több mint egy éve küzdenek a Szent Mor Gabriel kolostor fönnmaradásáért. Jelenleg már csak háromezren élnek a Szíriával határos körzetben, ott ahol a 20. század elején még több mint félmillióra volt a számuk. A mai Törökország lakosságának 20%-a volt keresztény az első világháború előtt.

Azoknak a török keresztényeknek a helyzete, akiket nem űztek el, vagy nem emigráltak, mára kritikussá vált. Bár a török alkotmány 24. paragrafusa garantálja a vallásszabadságot, a valóságban súlyos megszorításokat alkalmaznak. A jogi elismerést feltételekhez kötik. A keresztény magánszemély a legtöbb esetben szabadon gyakorolhatja hitét, de akkor a társadalom másodrendű állampolgárává válik. A hivatali életben háttérbe szorítják, és magas beosztást nem tölthet be. Az egyházak nem számítanak jogi személynek, ezért ki vannak szolgáltatva a hatóságok kénye-kedvének. Bár de facto léteznek, jogilag mégsem ismerik el őket. A régi templomok felújítása a törvények szövevényes útvesztőinek következtében szinte lehetetlen, és az egyházi javakat ma is kisajátítják. A gyülekezetek nem birtokolhatják az épületeket, és lelkészek vagy hittanárok képzése is tilos. Körmenetet nem rendezhetnek, és a keresztény ünnepeket sem tarthatják meg nyilvánosan. A keresztények hitét „ki akarják szárítani”, ezzel átlépve az oly gyakran, és büszkén idézett vallásszabadságon. Ugyanakkor a 72 milliós Törökországban 85.000 mecset és 90.000 állami fizetésből élő imám működik.

Ismétlődő keresztényellenes támadások

Törökországban az elmúlt években több támadást intéztek keresztény hívők és egyházi épületek ellen. Legtöbbször nacionalista szélsőségesek gyilkoltak meg vagy raboltak el papokat. 2006 februárjában egy 16 éves fiatalember Trabzonban lelőtte a templomban imádkozó olasz Andrea Santoro atyát. 2006. március 11-én Merzinben szintén egy szélsőséges fiatalember késelt meg egy kapucinus szerzetest. 2006 júliusában Samsun kikötővárosban egy férfi leszúrta Pierre Brunissen francia lelkészt. 2007 áprilisában Malatyában (Dél-Törökország) megkínoztak és megöltek három keresztényt. Az egyik áldozat egy német lelkész volt. Az ügyben még mindig nem hirdettek ítéletet. 2010. június 3-án Iskenderum kikötővárosban megölték Luigi Padovese püspököt, a török katolikus püspöki konferencia elnökét.

Padovese Anatólia vikáriusaként 2004 óta a pápa legmagasabb rangú helyi képviselője volt. A tettes Murat Altun, a püspök sofőrje volt, akit letartóztattak, és már az első kihallgatás során elmeháborodottnak nyilvánították. Ruggero Franceschini püspök, Padovese hivatali elődje már június 14-ei, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjújában bírálta a török hatóságok hivatalos álláspontját. „Be fog bizonyosodni, hogy a sofőr egyáltalán nem elmebeteg” - jelentette ki Franceschini, rámutatva arra, hogy a keresztények vagy papok ellen elkövetett gyilkosságok esetén az igazságügyi hatóságok a múltban is ugyanerre hivatkoztak. Végül mindig bebizonyosodott, hogy az elkövetők ultranacionalista muzulmán csoportok tagjai voltak. Ankara a keresztények elleni bűncselekmények során rendszerint hasonló képtelen magyarázatokkal szolgál, hogy leplezze az igazi okot: a keresztények elleni célzott támadások hátterében radikális iszlámisták állnak.

Viz Péter
 


Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.